Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-31 / 121. szám

Az őszi mélyszaiiistftt a kitűzött határidő előtt egy hónappal teljesítjük Mátéházi állami gazdaság dolgozói csatlakoznak a mátételkei gazdaság versenykihívásához A mátéházi állami gazdaság dolgozói csatlakoztak a máíételkei állami gazdaság versenykihívásá­hoz. „Annál is lelkesebben csatla­kozunk a versenyfelhíváshoz, mert fudatáDan vagyunk annak, hogy szocializmust építő munkánk alap­vető pi tére az egészséges verseny- szellem és versenymozgalom. Az ipari dolgozók hatalmas verseny- lendülete naponta újabb eredmé­nyeket hoz, sikereket arat és mi az ő példájukat követve, a nagyüzemi gazdálkodás termelési eredményeit kívánjuk íoikozni, hogy mielőbb megva.ósithassuk öt­éves tervünket, szocializmust építő munkánk diadalát.’* — írják a dol­gozók. A mátéházi állami gazdaság dolgozói a mátételkei versenyfel­hívással szemben megfogadták, hogy 1. Az őszi vetést előkészítő ta­lajmunkákat, úgy mint a keverő és vetőszántásokat szeptember 12 helyett már szeptember 9-re befe­jezik. 2. Az őszi takarmánykeverékek vetését szeptember 7-re, a kiíűzött határidő előtt 5 nappal, tehát már szeptember 2-ára teljesítik. 3. Az őszi árpa vetését augusz­tus 25-r-szeptember 12 között meg­határozott idővel szemben, a má- iéteiki versenyfelhívásban foglalt szeptember 9-e helyett szeptember 6-ra elvégzik. 4. Az őszi búza vetését szeptem­ber 20—október 20-a között meg­határozott idővel és a versenyfel­hívásban foglalt dktóner 7- ével szemben, 5 nappal előbb, október 2-ára befejezik. 5. A vetési előkészítő munkála­tokat kifogástalan munka elvégzé­sével, jó minőségi munkával telje­sítik. 6. Az őszi szántási-vetési mun­kákkal párhuzamosan, a be'akarí- tási munkákat a legpontosabban elvégzik és fokozott ellenőrzést végeznek a minimális szemvesz­teség elérésére. Az önköltség csökkentéssel a normákat 60—80 százalékig túlteljesítik. 7. Az őszi mélyszántást a mi­nisztertanácsi határozatban meg­adott határidő előtt egy hónappal, november 15-ére befejezik. Fenti versenykihívás elfogadá­5 sával egyidejűleg versenyre hív ják ki a megye valamennyi álla­mi gazdaságát ; 1. Az összes vetésszélességek, a szabályoknak megfelelően egye­nes sortávolságokban és hiánytala­nul legyenek elvégezve. 2. Az összes bevetett táblák szögletei szábá yszerűen legyenek eldolgozva, ágy hogy a táblákon 0 százalékra csökkentik a be nem vetett területeket. A mátéházi állami gazda­ság dolgozói nevében: Dávid Antal, Treuer Katalin, Simon István, Knock Mi­hály, Benec János, Mityók József, Hoffmann József, Hanák József, Benec György Vanger György, t'r'egl Te. réz, Sági István. Két új szovjetfilmet mutatnak be csütörtöktől film­színházaink. Az egyik film, a „Szabadság útján“ — a XVIII. .századbeli Pugacsov-féle paraszt­felkelésről szól. A másik szovjet film, a Sztálin-díjat nyert „Rész­iét a föld’“, — amely egy orvos családjának életén át mutatja be a szovjet társadalom minden ré­tegének egységét a fasiszták el­leni harcában. Chopin-fesztivál A felszabadulás óta minden év­ben megrendezik Duszniki faluban a Chopin-fesztivált. Ez évben ismét a legkitűnőbb lengyel zeneművé­szek részvételével szervezték meg az ünnepségeket. A Chopinről el­nevezett színházban nyitották meg a fesztivált. Külön érdekessége a színháznak, hogy itt van az egyet­len eredeti állapotban megmaradt lengyelországi hangversenyterem, ahol Chopin annakidején zongorá­zott. Az ünnepség további műso­rát a szabad ég alatt rendezték, sokezer főnyi közönség előtt. I Trygve Lie, a béke ügyének árulója Amikor Trygve Lie ural, Nor­végia külügyminiszterét megvá­lasztották az Egyesült Nemze­tek főtitkárává, barátai és is­merősei valósággal elárasztot­ták üdvözlő táviratokkal és le­veleikkel. Hány dagályos felkö- szönlőt mondtak „a béke leg­főbb őrének“ tiszleletére. Tryg­ve Lie úr szerényen és nemes mosollyal fogadta ezeket a tisz­teletreméltó köszöntéseket, mintha csak azt akarta volna mondani: valóban én vagyok a legfőbb őre és védelmezője a béke ügyének. Meg kell vallani, hogy azok­ban a napokban számos egysze­rű ember hifié ugyanezt. Még jól emlékezlek a világ dolgozói azokra a szavakra, amelvekel Trygve Lie mondott a sanfran- oiskói konferencián. — ahol az ENSz alapjait fektették le. — Népünk telkes elragadta­ALEKSZEJ SZTAHÁNOV A MUNKA HŐSE 1927-ben Sztahánov a donyeci bányába került. Először kocsis volt, majd 1930-ban segédvájár iett, 1933-ban már iégkalapácsos vájárként dolgozott. Szabad ide­jében céltudatosan tanú t, képez­te magát. Elvégezte a középisko­lát, majd főiskolára iratkozott be, még a második világháború j kitörése előtti időkben mérnöki oklevelet szerzett 1935-ben született meg és vált' tetté Sztahánovnak azt a gondo-1 lat, mely új alapokra fekteti a ' munkát. Sztahánov töprengései kö­zött rájött, hogy termelékenysé­ge azért csekély, mert sok feles­leges munkát végez. Abban az időben egy fejtésen 15—20 vájár dolgozott ég a vájár a fejtés mel lett maga végezte a cölöpözést is Sztahánov három részre osztott: a vájár munkáját és azt javasol ta, válasszák külön a cölöpözést : szénfejtés munkájától, mert : folytonos félbeszakítás sok idő­veszteséget okoz. Javaslatát ele­inte nem akarták elfogadni. Vé gül is 1935 augusztus 30-ról 31 éré virradó éjjel Sztahánov kél cölöpöző munkást vett maga mel­lé és úgy szállt le a tárnába. A munkáso-k akkori általános nor­mája 6—7 tonna szén volt égj műszakban. Sztahánov, az akkoi tartott nemzetközi ifjúsági nap tiszteletére, ezen az éjszakán 102 tonna szenet termelt ki. Az eredményből is kitűnik hogy a hatalmas munkateljesit­Alekszej Sztahánov nevét a földkerekség minden országának dolgozói ismerik. Uj utakat nyi­tott meg a termelőmunka vona­lán s a munkafolyamatok tudo­mányos és gyakorlati kidolgozá­sával megteremtette azt a párat- lan erejű tömegmozgalmat, ame­lyet a dolgozók sztaliánovista mozgalom néven ismernek. Alekszej Sztahánov 1905- ben született a cári Oroszország Lugovói nevű kis falujában. Apja szegónyparaszt volt s így Szahá- novnak tízéves korától keményen dolgoznia kellett. A fiatal Szta- hánov első évei úgy teltek el, mint a cári rabszolgasorsban tar­tott orosz szegény parasztság töb­bi fiainak gyermekkora. Alig volt tízéves a fiatal Sztahánov, mikor kitört az első világháború s a cári önkény véres küzdelembe hajszolta a sínylődő orosz népet. A háború harmadik évének végén 1917-ben a 12 éves Alekszej sze­mei előtt játszódott le a világ- történelem legnagyobb jelentősé­gű tömegmegmozdulása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Alekszej Sztahánov számára is megváltozott az élet. A kommu­nista dolgozók példája nyomán ezrek és milliók ébredtek rá. hogy „a munka becsület és dicső­ség dolga“. () is megtanulta, hogy nyitva áll előtte és minden dol­gozó előtt a műveltség, a tudás útja. Mohó lelkesedéssel kezdett tanulni és dolgozni a szocialista hazáért. ményt nem a végsőkig megfeszí­tett munka hozta magával, ha nem a munkamenet helyes meg' szervezése. A páratlan teljesít­mény híre villámgyorsan járta be a Szovjetuniót s a szovjet dol­gozók milliói követték Sztahánov példáját. A nagyszerű felfedezés, az új lehetőségek feltárása, verseiiy'.áz- ba hozta a Szovjetunió dolgozóit és nemcsak a bányászokat. A kéz deményezés átterjedt más munka- lerületekre is. Egymás után tették közzé az addig elképzelhe­tetlen új, magasba szökő munka- eredményeket. Sztahánov, mint mérnök, szá­mos új gépet szerkesztett, me­lyeknek célja, bogy a munkát minden vonalon eredményesebbé tegye .számos eljárást dolgozott ki az aknák új feltárási módjai­ra. .1 mérnöki munkának — Sztahánov véleménye szerint — az a fő célja, hogv a bányákban teljesen gépekkel pótolják az em­beri munkaerőt. Az úgynevezett bányakombájnok bevezetésével s az új tökéletes gépek alkalmazá­sával ezt el is érik. Nincs tnessze az. az idő, — mondotta Sztahá­nov, — mikor a szovjet bányák­ban olyan fokú lesz a gépesítés, hogy a gépkezelőé lesz a fősze­rep. Sztahánov élete és munkája példaképpen áll a Szovjetunió dolgozói előtt. fással figyelte a Szovjet Hadse­reg hősies csapatait és győzel­mes előretörését. Méla hálával gondolunk a Szovjet Hadsereg katonáira, akik barátként jöttél hozzánk, hogy felszabadítsák Norvégia északi részét. És Trygve Lie úr, az ENSz főtitkára a népek biztonságának és békéjének legfőbb őre lelt Ebben a szerepében számos be­szédet tartott a nemzetközi együttműködésről. Lehet, hogy ezek a beszédek az elején még egy kicsit nyugta­lanították a Wall-Street urait, s nyugtalanította őket az is, hogy Trygve Lie a szocialista párthoz tartozik, azonban a jobboldali szocialisták árulásainak hosszú sora csakhamar megnyugtatta az amerikai nagytőke képvise­lőinek háborgó kedélyéi. Trygve Lie úr valóban „hűséges“ volt a jobboldali szociáldemokrata hagyományokhoz s mindenl megtelt annak érdekében, hogy a Wall-Slreet urai elégedettek legyenek munkásáruló tevé­kenységével. A „De Waarheid“ című hol­land lap egyik tavalyi száma akarva vagy akaratlanul, de ala­posan leleplezne az UNO szelle­mét abban a cikkben, melyben többek között a következőket tria: — Egyes külföldi munkatár­sak buzgón bokáznak az ameri­kai kémek előtt abban a re­ményben, hogy így talán nem kerülnek rá a „nem kívánatos'' elemek listájára... Az ENSz-ben dolgozó amerikai tisztviselők fe­lettébb nagy hangon és magas lóról beszélnek a többiekkel Egyre-másra fenyegetik a nem amerikai tisztviselőket és rámu­tatnak arra, hogy mister Ache- son az ENSzt az USA külügymi­nisztériuma egyik osztályának tekinti.“ És amilyen az ENSz főtitká­ra, amilyenek a beoszlott tiszt­viselők, olyanná akarják tenni az ENSz munkáját és szelleméi is. Trygve Lie minden ténykedé­se kétséget kizáróan bizonyítja azt a tényt, hogy jól ellátja azt a feladatot, amelyet Aoheson úr szánt neki. A népek azonban, amikor az ENSz-t megteremtették, egészen más célkitűzéssel indították út­jára. A békét védi Sztanity Ferencné Boldog és elégedett mosoly ül az arcán, amikor tekintetével örömteli vdámsággal öleli út a Bokányi Dezső termelőszövet­keze1. földjét. Mindössze húszéves. De már asszony. Sztanity Ferencné. Férje a bajai Gyapjúszövetgyár dolgozója. — Mi már szorosra fűztük a munkás-paraszt szövet­séget — mondja mosolyogva, miközben felvillan fehér fogsora. A múlt emlékeit szeretné örökre elfelejteni. Mikor feldézi, arca elkomorul. Hangján érezni a gyűlöletet, amellyel ro- botos napjainak sok keserűségét boncol­gatja. A szülői házban ismerte meg még gyermekkorában, mi is az elcscttség, a kiszolgáltatottság. Három hold földje van szü­leinek. Alig jut belőle valami is a kam­rába. Az apja alkalmi munkák rabszol­gája. De miért? — Azért, hogy a kis föld ckézését, betakarítását ki tudjuk fizetni — mondja. Egyedüli gyermek. Egyetlen vágya, varrni tanulni. De nem lehel. Nincs miből. Kell a zsenge gyermekkar is <7 munkára. — Egy fordulóért a betakarítás idején kétnapi napszámot kellett lerobotolni a kulákngk. A szántásért holdanként 60 fo­rintot kellett fizetnünk. Ha élni akartunk, ősszel téglagyári munkásoknak mentünk. Az apa a megélhetés morzsáit kapar- gatja. Sztanity Ferencné a kuláknak az elvégzett munkát robotolja. Az anya egyedül kapál, gyomlál, hogy az elvetett mag átdásthozó termisbe szökkenjen. De kit ez az áldás? — A falu kulákkurecelé, akik egész éven át apró kölcsönökre szá­mított nagy kamatra mindent bezsebel­nek. Mikor a Szovjetunió felszabadító harcá­nak hősei meghozták a dolgozó nép sza­badságát, Sztanity Ferencné alig múlt l.'f éves. Egész nap kinn áll a kapuban és úgy nézi őket. Hangjuk, ami feléje csendül, a szeretet hangja. Hosszú idő után az első falot fehér kenyeret tő ük kapja. — Ka- ? aso kusaj, — ennyit már tud a messzi­ről jött hősök nyelvén. Mosolyogva fogad­ják a szavakat és kis. kötője pillanatok alatt megtelik ennivalóval, Satanity Fére n énén eh, a kis­lánynak szivében valami megdobban. — Akik bennünket eddig kizsákmányollak, mikor menekültek, azt mondották, — jön az ellenség. — Hazudtak — alapítja meg magában, öle voltak az ellenségek, mert terített asztalukról a morzsát is a kutyájuknak szórták. — Do'gozz paraszt, — dögölj paraszt — csendült a fülébe, ahogyan hallotta, mikor fáradtan és ki­merültén hajszolták a munkára. Uj élet alakul ki körülötte. Olvasni kezd. ösztönösen rádöbben az elmúlt, cl­sepert világ minden gazságára. — Ráesz­mél a.ra is, miért kelleti nekik odahaza nyomorogni. Még a kenyeret is beosztva szeletelni, hogy jusson is, meg maradjon is. — Mert a kuldk mindent elrabolt tő­lünk — mondja. — Míg mi dolgoztunk nekik, tépődtünk, rongyoléd-tunk. Hátunk azért görnyedt, hogy verejtékünk árán újabb és újabb földeket harácsolhassanak. — Hazudtak! Hazudtak! — ismétli százszor is, ezerszer is. — A hős szovjet nép fiai a dolgozó milliók szabadságát hozták, nem ellenségei a népnek, hanem támaszai, segítői. A munka is másképen megy a. keze alól. Mintha új akarat, új lendület hevítené. Miénk a föld — magunknak dol­gozunk — csendül napjában számtalan­szor a gondolai agyéiban. Mintha a föld is megérezte volna, hogy szabad emberek szabad földjévé vált. Dúsabb a termés, mely a szorgos kezek nyomán kalászba szökken. Fiatal még. nem léphet be a Pártba. Minden vágya, hogy ha'cos katonája le­gyen a kommunistáknak. — A munkásság harca, munkalendülete lett a példaképem. — Később szovjet könyrek kerü'nck a ke­zébe. Megismeri a betűkön keresztül a szovjet embert. A munka hőseit, a haza- szeretet pé daképeit. Az építés, alkotás mestereit. Egy másik könyvből megismeri a Kcmszomoll, az Ifjú Gárdát, akik a nagy felszabadná háború során életük feláldo­zásával küzdöttek, harcoltok az elnyomott milliók szabadságáért — Olyan leszek, mint Ok — határozza ej. Küzdeni, harcolni, építeni és alkotni fogok. Bekerül a Pártba. Tagjelölt lesz. — Munkát adjatok, elvtársak, de sokat. A legnehezebbet. — Nevel, oktat, agitál. Belép a Bokányi Dezső termelőszö­vetkezetbe. Lelkesedése magával ragadja társait. — A többtermelés szocialista ter­melésünk alapja ■— magyarázza, oktatja őket. Az ipari munkásság versenyszelleme kell, hogy sorainkban is kiszélesedjen. Felvilágosító munkája kiszélesíti a brigád- mozgalmat, kiszélesíti az egyéni verseny! Hátrafésüli homlokáról az előretörő hajszálakat. Bo dog nevetése csendül. — Elégedett vagyok, jövőm, mely a. múltban kietlen, sivárnak ígérkezett, örömtelivé rali. Érdemes dolgozni, érdemes termelni, mert amit termelünk, magunknak termel­jük, dolgozóknak. Minden kapavágással a békét védjük, melyet, a háborús gyújtogató imperialisták a halál, a pusztulás teme­tőjévé akarnak változtatni, A keze ökölbeszorul. — Megvédjiik a békét — mondja szilárd eltökéltséggel. -- Mert a béke jövőnket, fejlődésünkéit, gond tálán életünket jelenti. Éppen azért min­den becsületes dolgozónak ott a helye a Szovfetunió-vezelte béketáborban. Sztálin elvtárs vezet bennünket a béke úján és a Párt és Réikosi elvtárs útmutatásai Ci t- vitásai erősítik bennünk az elszántságot 1 az akaratot, hogy amit mi akarunk, a valóra is váljon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom