Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)
1950-06-20 / 59. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG A minissterianáca 900 millió forinttal felemelte as 1950. évi beruhásások összegét Megyénk dolgozói rajongó szeretettel ünnepelték a Pártot a Megyei Pártértekezlet napján V. évfolyam, 59. szám Ära 50 fillér 1950 június 20, kedd Az új nemzedék Fariunk nevelése alatt, öntudatban és erőben megnövekedve, egységesen vonul fel a szocializmust építő, 800 milliót számláló legyőzhetetlen béketáborban Hatalmas lelkesedéssel ünnepelte Rákosi elvtársat a DISZ knngresszusa A DISZ kongresszus tanácskozásainak első napján szólalt fel nagy vezérünk, Rákosi elvtárs. Amikor a terembe lépett, — a küldöttek, félbeszakítva az éppen felszólaló csepeli SZlT-titkárt, — mámoros lelkesedéssel ünnepelték népünk szeretett nagy vezérét. Zúgott hosszú percekig az éljen, harsogva hurráztak a fiatalok. Már-már elcsendesedett a terem, de újra és újra felharsant a végtelen szeretet és lelkesedés hangja. A csepeli SZIT-titkát befejezi beszédét — Rákosi elvtárs áll a mikrofon elé. A teremben a küldöttek között ott ülnek Bács—Kiskun megye dolgozó ifjúságának küldöttei is. Ott van Iszkeitz Márta, a bajai Gyapjuszövőgyár ifjú sztahánovistája, Kozák Sándor, Mohácsik Ferenc, Gyarmati Máriaf Pjukovics' Anna, aki a délszláv ifjúság szer et et ét, üdvözletét viszi a kongresz- szusra. Hallgatják Rákosi elvtárs beszédét. Nincs a teremben a ragyogó lámpák fényében ülő csillogószemű fiutalok között egy sem, aki aki ne tudná és ne érezné napról-napra jobban, hogy idáig jutott, hogy hazája ,,urak országából dolgozók hazája" lett, annak a férfinak köszönheti, aki most megáll a mikrofon előtt és szerető mosolyával nézi a kékinges, hurrázó, boldog, szabad fiatalságot. Rákosi elvtárs mosolyogva ünnepel együtt fiaival. A beszéd minden szavát várakozó szemek és szivek fogadják. Rákosi elvtárs beszéde — Kedves ifjú Barátaim! Ked. vés Elvtársakl — Az egész magyar demokrácia s neon utolsó sorban Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja örömmel és lelkesedéssel üdvözli a Dolgozó Ifjúság Szövetségének egységes szervezetét. Ennek a szervezetnek a létrejötte a mi országunkban új, flaital, lendületes hadoszloppal erősíti a szocializmust építők nagy táborát, azt a 800 milliós békefrontot, melynek élén felszabadítónk, a hatalmas Szovjetúnló s mindannyiunk szeretett vezérei, az Ifjúság nagy barátja és nevelője, a bölcs Sztálin áll. — A mi dolgozó Ifjúságunkat eddig részben szervezetének laza. s ága akadályozta abban, hogy példaképének, a dicső Komszo- molnak mintájára elvégezhesse feladatát : Pártunk vezetésével szervezze és egyesítse az egész serdülő nemzedéket, megkönnyítse az új nemzedék szocialista nevelését, a fiatal tartalékok kiképzését és mindenütt, munkában, tanulásban, fegyelemben példával járjon elől. Ez a szervezeti akadály a mostani kongresszussal elhárul s a magyar Ifjúság most már széles fronton, akadálytalanul törhet előre azon az úton, mely a szocializmus nagy céljainak megralősításához vezet. — Az ifjúsági egység megváló, sításának egyik dönti összetevője volt az a felismerés, hogy a fiatalság legkülönbözőbb rétegei az utolsó esztendők folyamán saját tapasztaltaik alapján győződtek meg arról, hogy népi demokráciánk és benne nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának minden lépését a dolgozó nép szere- tete és érdeke vezeti. Hogy Pártunk ezeket az érdekeket nemcsak felismeri, de sikerrel küzd értük. E küzdelmek folyamán nemcsak egyik akadályt a másik után győzi le, de szétzúzza mindazokat a béklyókat, amelyek eddig a dolgozó ifjúság szabad fejlődését gátolták. Ezért csatlakozott egyre fokozódó lelkesedéssel Pártunk vezetésé- hez az a magyar ifjúság, melyei 5—6 esztendővel olyan alaposan kikezdett a soviniszta, sót fasiszta fekély. — A Dolgozó Ifjúság Szövetségének bőven akad munkája. Ezekről a feladatokról részletesen szólt Pártunk Központi Vezetőségének e kongresszushoz Intézett levele. Közülük négy olyan kérdést akarok érinteni, amely népi demokráciánk napirendjén van s amelynek jő megoldásától függ, hogy fejlődésünk, benne a fiatal dolgozó nemzedék fejlődése gyorsuló iramot vesz-e, vagy meglassít!, sőt megtorpanhat. elven alapult, hogy vagy te rabo lód ki a másikat, vagy a másik rabol ki téged, vagy te dolgozom a másik számára, vagy az dolgozik a te számodra, vagy rabszol gatartó vagy, vagy pedig rabszolga“ Lenin azt Is megmagyarázta hogy ec a régi világ, a veresége után is, száz formában tovább bat és befolyásolja meg a munkásokat is. Az amerikai munkásokhoz Irt le. veiében azt mondja erről: „Attól hogy elkezdődött a forradalom az emberek nem válnak szentek ka... a burzsoá társadalom telemét ... nem lehet koporsóba tenni és elásni a földbe. A megült kapitalizmus itt közöttünk hiú meg és indul oszlásnak, miközben megfertőzi a levegőt kórokozókkal, megmérgezi életünket, a régi nek, a rőt riadónak es elhalónak ezer szálával és kötelékével ragadja meg az újat, a frisset, a fiatalt, az elevent — Nagy (tanítónk, Sztálin elvtárs, ugyanerről a kérdésről azl mondja : ,A régi szokások és szabályok, hagyományok és előítéletek, melyeket a régi társadalomtól örököltünk, a szocializmus legveszedelmesebb ellenségei. Ezek a hagyományok és szokások o dolgozók milliós tömegeit tartják hatalmukban, néha a proletariátus egész rétegét behálózzák, néha roppant veszélyt idéznek elő, mely magát a, proletárdiktatúra létéi is veszélyeztett.“ Ezért Sztálin eivtárs azt tartja, hogy : „A proletárdiktatúra korában a párt egyik leglényegesebb feladata, az idősebb nemzedék álnevelése és az új nemzedéknek a proletárdiktatúra és a szocializmus szel lemében történő nevelése.“ — Nem vitás, hogy nagy ta nftónk e megálapttása miránk is vontakozik. Ezeket a tényeket nemcsak mi ismerjük, hanem az ellenség is, az elhalő rend megvert hívei és ezen a téren is fel veszik velünk a harcot. Ha ml a munkásság legjobbjainak szocialista öntudatára, hazaszeretetére, önfeláldozására és szorgalmára apellálunk, úgy ők az elmaradókra, dohogők- ra, önzőkre, butákra és napló- pókra veszik az Irányt. Ml szeretettel támogatjuk és neveljük a szocialista munka hőseit, a sztahánovistákat, az élmunkáso. kart és mindazt a kezdeményezést, ami szocialista hazánk és dolgo ző népünk üdvét szolgálja. Az ellenség ezzel szemben a lőgőkat a normalazítőkat, bércsalókat táppénzcsalőkat mozgósítja és ezeknek a hadával gátol, akadá îyoz bennünkert a jobb jövő felé vezető úton. — És a harc ezek ellen az elemek ellen nem könnyű és az eredmény nem gyors, mert ezeket a hátul kullogó rétegeket fámogatja minden a kapitalizmusból ránkniaradt hagyomány, szokás, babona, előítélet, önzés, amelytől nem mentes a proletáriátus sem s amelyet az ellenség Igyekszik életbentartanl sót erősíteni Azért is szörnyű nehéz, lassú, sok Időt, türelmet és fáradságot Igénylő munka az Idősebb nemzedék át- nevelése, mert minden nehézség, vagy átmeneti kudarc, mely fejlődésünk elkerülhetetlen velejárója,újjáéleszti e nemzedék soraiban a kétségeket s újra ingadozóvá teszi a kevésbbé szilárd elemeket. — Az Ifjúság szocialista nevelése ehhez képest aránylag köny. nytt. A fiaital nemzedék sokkal kevesebb régi hagyományt és szokást hoz magával s ezeknek elha. gyását, levetkezésSt megkönnyíti az, hogy évről évre nö a ml neveltjeinknek száma, akik nemcsak az iskolában, hanem mindennapi életükben, saját tapasztalataik alapján győződnek meg róla, hogy a mi rendünk az ő rendjük, hogy bizton és nyugodtan menetelhetnek Pártunk vezetése alatt a jobb jüvő felé. Gondoljunk a fiatal magyar népi demokrácia sokat ígérő zsenge hajtására, a pompás, lelkes úttörő mozgalomra s azonnal vilá gos előttünk, hogy miért tekin- tünk annyi reménnyel es büszke séggel a szocializmus építése köz. ben a bennünket felváltó új nem zedékre. — Ismétlem : a mi fejlődésünk mostani szakaszában a legna. gyobb kerékkötőnk, továbbhaladásunk egyik legsúlyosabb gátja a régi tőkés időkből örökölt szokások és előítéletek tömkelegé. Ezl kell minél gyorsabban leküzdeni és ebben a küzdelemben óriási szerepet szánunk a ml lelkes, lendületes, önfeláldozó, jövőbe te. kintő Ifjúságunknak. (Taps.) Fejlődésünk másik gátja: as egybási reakció — A másik akadály, mely fej lődésünket gátolja, szintén a régi öröksége, az egyházi reakció. Mi, magyar kommunisták jól ismerjük Leninnek a szavait, amelyeket erről a kérdésről a Komszomol- hoz intézett. „Igen jól tudjuk — mondotta 30 évvel ezelőtt Lenin, — hogy isten nevében a papság beszélt, a földesurak beszéltek, a burzsoázia beszélt.“ De ugyanakkor mi meg voltunk győződve róla, hogy türelemmel, kölcsönös megértéssel és főleg a dolgozó nép érdekében kifejtett jó munkánkkal, biztosan el fogjuk érni, hogy a vallásos tömegek zöme mellénk áll. Mindjárt hozzátehe- tem, nem is csalatkoztunk. Ennek megfelelően olyan megegye zésre tudtunk jutni a protestáns egyházakkal, mely a magyar nép javára biztosította az egészséges viszonyt a népi demokrácia állama és ezen egyházak közölt. A békeívek aláírásánál, ennél a hatalmas tömegmozgalomnál, amelyben egy maroknyi kivétellel az egész magyar nép hitet (tett a béke és a demokrácia mellett, nemcsak ott voltak szinte maradéktalanul a hívők milliói, de a lelkészkedő, a néppel összeforrt katolikus papok százai is. Akik hiányoztak, akik a béke ellen — és ezzel az imperialista háborús gyujtogatők mellett — foglaltak állást, azok a magyar katolikus főpapok és rendfőnökök, népi demokráciánk és szocialista fel- emelkedésünk ádáz ellenségei. Ezek a főpapok, akiknek óriási földbirtokaik, sőt bankjaik voltak, melyeket elvett tőlük a doL gozó nép, képezik a régi rend utolsó nyílt, szervezett erejét, fis mert eltűnt az a reményük, hogy a szétzúzott magyar reakció saját erőivel még egyszer nyeregbe tudjon jutni, most minden számításuk az, hogy a nyugati imperia, listák szörnyű, véres, veszteséges háború után visszaültetik őket a magyar nép nyakára. Ezért nem esküdtek fel ezek az urak, akik mind hűséget fogadtak Horthy- nak, a Magyar Népköztársaságra. Ezért szálltak szembe tüntetőd) a magyar békemozgalommal. És ezért küzdenek minden nyilt és titkos eszközzel demokráciánk megerősödése, szocializmusun I; építése ellen. Külön elkeseredett I harcot folytatnak az ifjúság meg 1 nyeréséért és azért, hogy megkf- t séreljék ezt az ifjúságot dolgozó népünk ellenségévé tenni. — A Dolgozó Ifjúság Szövetségének egyik feladata, hogy ebből a küzdelemből kivegye a részét és gondoskodjék rőla, hogy az új nemzedék minden tagját népi köztársaságunk, szocialista hazánk odaadó szeretete hassa át. Ebben a harcban erősítse iíjalnkat az a tndat, hogy mellettük áll kemény kezével és bölcs mértékletességével a Magyar Dolgozók Pártja, felemelkedésünk motorja. (Taps. Éljen a Párt, éljen Rákosi, hurrái). S ne felejtsék el azt sem, hogy a magyarság legjobbjai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila dolgozó népünk felszabadulásának egyik legnagyobb akadályát a papi reakcióban látták. A magyar népi demokrácia t benne a magyar dolgozó ifjúsás legjobb történelmi tradíciónk szellemében cselekszik, amikot bátran és elszántan veszi fel « harcot es régi rend e <*«,amaradi utőhadávah Harc a régi tőkés időkből örökölt szokások és előítéletek ellen j — Az elsó kérdés, a régi, megvert kapitalista rend szellemének, gondolkodásmódjának, szokásai nak hatalma — és mindjárt hoz- zátehetem — gátló hatása fejlődésünkre. Sztálin elvtárs mondotta: ..A harc a régi és az új, : az etnato es az újonnan szuieto között, — ez fejlődésünk alapja“. I — Hogy a régi, az elhaló milyen, azt Lenin 30 esztendővel ezelőtt így magyarázta a Komszo. mólnak : „A régi társadalom azon az
