Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)
1950-06-20 / 59. szám
Végleg le Rell leplezni és árialmatlanná Rell lenni a Jobboldali sxociáldemoRraiáRat *— Szólnom kell « jobboldali Szociáldemokratákról, akiknek régi bűneit a népi demokrácia eddig nem kérte számon és akik emiatt felbátorodtak s most, amikor ez imperialista háborús gyujtogatók hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak. Ezek a jobboldalt szociáldemokrata vezetők a felszabadulást megelőző negyedszázadban Horthynak és reakciójának voltak helytartói a munkásság között, ök voltak azok, akik tajtékozva szórták a rágalmat, a mocskot a Szovjetunióra, akik a dolgozók között, a munkászervezetekben felkutatták a kommunistákat és kiszolgáltatták őket Horthy véres pribékjeinek, ök voltak a második világháborúban minden felszabadító mozgalom kerékkötői. Ok gondoskodtak arról, hogy a magyar gyárak teljes gőzzel dolgozzanak a német fasiszták háborújára, hogy ne legyen szabotázs, ne legyen selejt, s az ő besugásukra vitték a kín- zókamráiba, vagy a büntető századok „mozgó vesztőhelyeire“ a forradalmi munkásokat. Ezek az urak egyideig megla- pu.tak, de az utolsó Időben újra működésbe léplek. Most persze egész más a működésük. Most ők azok, akik lazítják a fegyelmet, növelik a selejtet,. tanácsokkal látják el és bátorítják a normalazítókat, bér- csalókat, a táppénzcsalókat, terjesztik az ellenség rémhíreit, igyekeznek aláásni a dolgozók jó hangulatát Szövetkeznek az imperialisták ügynökeivel, együttműködnek népünk szívós ellenségeivel, az egyházi reakcióval. Népi demokráciánk most rájuk irányítja a közfigyelem fényszóróját lés nekilát, hogy ezeket a régi árulókat, akik demokráciánk fellegvárában, az iparj munkásságon belül szolgálják az ellenséget, végleg leleplezze és ártalmatlanná tegye. (Taps) — Az ifjúság túlnyomó többsége az utolsó esztendőkben jutott politikai öntudatra, amikor a kommunisták igaza és fölénye minden téren egyre nyilvánvalóbbá vált. Az ifjúság közt már kevés az olyan, akihez hozzáért a jobboldali szocdem-métely. Ezért a Dolgozó Ifjúság Szövetsége egységesen veheti fel velünk együtt a harcot az ellenség ez alattomos és aljas ügynökeivel szemben és segít nekünk abban, hogy ezt az áruló bandát is elérje jól megérdemelt sorsa. A „minden simán megy" veszélye gyorsan fejlődik, ettől még közel két év választja eL Szembe kelt szállni az ellenséges hangulattal t— Világos, hogyha ez Így folytatódik, akkor, amint már egyszer mondtam, megesszüh a jövőnket és hozzátehetem. különösen as Ifjúság jövőjét Ha nem tartunk mértéket, akkor mint rántott csirkét megesszük azt a tyúkot, amely jövőre aranytojást tojna (nevetés) és ötéves tervünk gyárait, üzemelt kultúr- házait már az idén csemegevaj és borjúsült formájában elfogyasztanánk. (Nevetés, taps.) Sztálin elvtárs húsz évvel ezelőtt gúnyosan emlegette azokat, akik a szocializmus építésének idejére úgy szeretnének nézni, mint „az általános üdvösség" mennyei idillijére, melytől elvárják, hogy lehetővé tegye a „pihenést“, a „boldogság szürcsölését“. (Nevetés.) — A magyar kommunistáknak és különösen a magyar ifjúságnak szembe kell szállni ezzel a hangulattal, melyet az ellenség alattomosan és átlátszó célzattal szít azért, hogy megzavarja szocialista építésünk rendjét és tervét. Azoknak a jóindulatú türelmetleneknek pedig, akik már most, 1950-ben, követelik az „általános üdvösséget1, meg a „boldogság szürcsölésél“, eszébe kell jutatni az öt esztendeje megtett utat. Rá kell mutatni arra, hogy ; még nincs egy esztendeje, hogy megszűnt a kenyérjegy, hogy akik ma disznózsír helyett csemegevajat követelnek, azok két éve még örültek a margarinnak. (Nevetés.! w S ti kell matatni arra is, hogy a szocializmus építése tervszerűséget, fegyelmet és áldozatot is követel a dolgozó néptől. Minél több munkával, verejékkel, áldozattal építjük jövőnket, annál tartósabb lesz, annál drágább lesz mindannyiunk számára. (Taps.)' Az egyszerű emberek hősiessége *— Mindjárt hozzá kell tennem, hogy kisehb-nagyoib'b hibák dacára a magyar dolgozó nép csakúgy, mint ifjúságunk, a fel- szabadulás óta a legnehezebb feladatokat is megoldotta. Ránk is vonatkozik Lenin megállapítása: „Minden száz hibánkra, amelyről világszerte annyit ordítanak a burzsoák és lakájaik, a nagy és hősies tettek tízezrei esnek, amelyek annál nagyobbak és hősiesebbek, mert egyszerűek, láthatatlanok, el vannak rejtve a gyárnegyedek hétköznapi életébe vagy félreeső falvakba s olyan emberek hajtják végre, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy minden sikerüket világgá kürtölik.“ HAmi dolgozó népünk zömét iá ezek az egyszerű emberek képezik és számuk az Ifjak között is egyre nö. Szó esett már ezen a kongresszuson arról, hogy az egységes ifjúsági szövetség létrejöttét több mint százezer fiatal dolgozó külön munkafelajánlással ünnepelte. És ez csak egy megnyilvánulása annak a fejlődésnek, mellyel az új nemzedék felnyomai • szocialista építés frontjának első vonalába. “ A Dolgozó Ifjúság Szövetsége új lapot nyit meg a magyar fiatal nemzedék történetében. As eddigi laza szervezetet szilárd egység váltja fel. Könnyebb és biztosabb lesz ez ifjúság útja « szocializmus építésében, a béke megvédésében, a munka és a tanulás frontján. Az új nemzedék Pártank vezetése alatt, öntudatban és erőben megnövekedve, most már egységesen vonni fel • szocializmust építő 800 milliót számláló legyőzhetetlen béketáborban. melynek élén ott halad felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a világ dolgozóinak, az ifjú nemzedéknek szeretett vezére, a nagy, bölcs Sztálin. As Ifjúsági Kongresszus felhívása a magyar ifjúsághoz Hatalma» békcnagygyűléssel ért véget a DIS* első kongresszusa — Végül szólni kívánok egy olyan nehézségről, mely szocialista építésünk viszonylag békés fejlődésével, sőt sikereivel kapcsolatban keletkezett. Sztálin elvtárs 1928-ban erről mondotta: „Annak is megvan az ára, hogy békés viszonyok között építünk. Ezek a viszonyok rányomták bélyegüket munkánkra, funkcionáriusainkra és pszichológiájukra. Ez alatt a? öt év alatt könnyen, szinte síneken haladtunk előre. Ennek a hatása alatt számos funkcionáriusunk olyan hangulatba ringatta magát, hogy most. már minden simán megy majd, mintha különvona- ton ülnénk, amelyen közvetlenül átszállás nélkül száguldunk velük a szocializmls felé. — Ebből a talajból hajtott ki — mondotta Sztálin — az az elmélet, hogy ... minden úgy megy nálunk, mint a karikacsapás. Innen eted bizonyos hajlam a tétlenségre, az elernyedésre. Az elernyedésnek ez a pszichológiája, ez a „dolgok úgyis mennek maguktól“ pszichológia a munkában — ez a békés fejlődés időszakának hátrányos oldala. — Miért veszélyesek az ilyen hangulatok? — kérdi Sztálin elvtárs: Azért, mert „elhomályosítják a munkásosztály látását, megakadályozzák abban, hogy felismerje ellenségeit, álomba ringatják hivalkodó beszédekkel ellenségeink gyengeségéről és aláássák a munkásosztály harckészségét.“ — Ezeket a békés viszonyokat a Bolsevik Párt több mint három esztendőn keresztül folytatott véres, élet-halál harcok árán vivia ki. , — Ha a viharedzeü Bolsevik Párt funkcionáriusainak egy részében öt év békés fejlődése ilyen gyorsan elmosta a szörnyű küzdelmek emlékét és elhomályosította a proletáriátus egyré- szének tisztánlátását, úgy kézenfekvő, hogy nálnnk ezek a veszélyek még fokozottabbak. Még fokozottabbak azért, mert felszabadulásunkat és azt, hogy viszonylag békén építhetjük a szocializmust, a felszabadító Szovjet Hadseregnek s a Szovjetunió állandó támogatásának és segítségének köszönhetjük. Nem lehet eléggé ismételnünk, hogy minden eredményünk, mindaz, amit hazánk felemelkedésében elértünk, azért fejlődött Ilyen simán és gyorsan, meri a hatalmas Szovjetunió egyengette előttünk az utal. (Taps.) Ez és csak ez tette lehetővé az újjáépítés és tervgazdálkodás olyan gyors sikereit, melyek gyakran nemcsak az ellenséget, de még barátainkat is meglepték. — Viszont ezek a sikerek nálunk még gyorsabban feiejtteiték azt a szakadákot és romhalmazt, amelyből 1945 tavaszán kiindultunk. Ezeket a sikereket mi magunk nem egyszer túlságosan aláhúztuk, eldicsekedtünk vele s ezzel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy az a benyomás keletkezzék, hogy most már hegyenvölgyön lakodalom, most már minden úgy megy, mint a karikacsapás és ezentúl élhetünk, mint Marci Hevesen. (Nevetés. A mi dolgozó népünk történelme folyamán először él olyan viszonyok között, amikor nem gyölri a mindennapi betevő falat szörnyű gondja, amikor nem suhog a feje fölött a munkanélküliség korbácsa, amikor tudja, hogy gyermekei jövője biztosítva van. Érthető, ha mohón él az új lehetőségekkel és a műit nélkülözéseiért most, azonnal akarja magát kárpótolni és élelemben, ruhában türelmetlenül mindjárt meg akarja szerezni azt, amihez a régi rend alatt nem juthatott. — Az ellenség, amely árgus szemekkel figyeli minden gyengénket és azonnal rákapcsol minden hibánkra, ezt észrevette s elkezdte ezt a hangulatot táplálni. Azok, akik 1945—46-ban nem győzték a nélkülözést és a pénzromlást a demokrácia nyakába varrni, akik előre hirdették a jő pénz kudarcát, akik szemfényvesztő propagandának nevezték a hároméves és ötéves tervek számait, most taktikát változtattak. Most azt suttogják, hogy kevés az a nyolc százalék, amellyel a mi tervünk az idén a dolgozók életszínvonalát emelni kívánja, hogy ennéd többet is megengedhetünk magunknak. — Egyszóval azt prédikálják, hogy nyújtózkodjunk tovább, mint ameddig a takarónk érr. És valóban, mire észrevettük, hogy miról van szó, a nyolc százalék helyett, melyet az egész 19ö0-es esztendőre szántunk, már első őt hónap alatt 17 százalékkal nőtt az életszínvonal. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztásban, élelmezésben, ruházkodásban már ott tartunk, ahol a terv szerint 1952 tavaszán kellene lennünk, viszont könnyűiparunkat, bár igen A Dolgozó Ifjúság Szövetsége kongresszusának második napján Korsós Ilona fiatal traktorista leány elnökölt. Bejelentette, hogy a kínai ifjúság ajándékát a delegáció vezetője, Vu-Csu-Csien adja át. Az ajándékot Szűcs Lajos szeretettel köszönte meg. Perjést László őrnagy felszólalása és a szavazatszedő bizottság megválasztása után a kongresszus táviratban üdvözölte a dicső lenini-sztálini Komszömol központi bizottságát. A táviratban megfogadták, hogy még szorosabbra fűzik a szovjet és a magyar fiatalok örök barátságát, amelyet a felszabadításunkért elesett komszomo- lista hősök vére pecsételt meg. A táviratban továbbá megfogadták, hogy a nekünk küldött vörös Komszomollobogót magasra emeljük, hogy büszkén és lelkesen követhesse a, béke és az épülő szocializmus ifjú magyar harcosainak milliós serege. A szünet után a csehszlovák küldöttség zászlót nyújtott át a DISZ kongresszusának, majd Szabó Károly, a MEFESZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. A beszámoló után Pükovics Anna, a bács- kiskunmegyei délszláv -fiatalok üdvözletét tolmácsolta. Rámutatott, hogy a Horthy- rendszerben a kakastollas csendőrök ütötték-verték a délszláv fiatalokat és féktelen soviniszta uszítás folyt délszláv dolgozók ellen. Most. egyenjogúak vagyunk, tanulhatunk, dolgozhatunk — mondotta. Rámutatott azután, hogy most Titóék országából hallatszik és a határon a délszláv dolgozók jajszava. Bízunk benne — mondott^ — hogy a. Szovjetunió és a ’testvérnépek támogatásával a jugoszláv nép is kivívja szabadságát. A néphadsereg küldöttségé nek és a német ifjúság küldöttségének üdvözlő beszéde után Szűcs Lajos vitazáró beszéde következett, majd Katona Éva benyújtotta a ha'-ároA határoz; Ezután Katona Éva határozati javaslatot terjesztett be, amely így szól: 1. A béke megvédése, a szocializmus épíése új, nagy feladatot állít a dolgozó magyar ifjúság elé, amelyeket csak úgy tud eredményesen megoldani, ha létrehozza a dolgozó ifjúság legszélesebb rétegeit felölelő, egységes, forradalmi tömegszervezetét. Ezért a dolgozó és tanuló ifjúság kongresszusa, amelyen a SZÍT, az EPOSZ, a Diák- szövetség és a MEFESZ küldöttei vesznek részt, elhatározza, hogy egyesíti az ifjúsági rétegszervezeteket és megalcMtja a Dolgozó Ifjúság Szövetségét. A Dolgozó Ifjúság Szövtsége erejének, egységének, forradalmi szellemének legfőbb biztosítéka a Magyar Dolgozók ''ártja vezetése. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége a munkásosztály győzelmes világnézete: — a marxizmus - leninizmus alapján áll. 2. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének vezető ereje az ifjúmunkásság. Az ifjúman- kásságra vár az a feladat, hogy példát mutasson az egész dolgozó ifjúságnak a munkában és a harcban s biztosítsa az új ifjúsági szövetség mély összefóriását nemzetünk vezető osztályával: a munkásosztállyal. Az ifjúmunkásság mellett a Dolgozó Ifjúság Szövetségének legerősebb pillére a dolgozó parasztfiatalság. A dolgozó parasztfiatalságra vár az a feladat, hogy a falu szocialista átalakításáért vívott küzdelemnek élvonalában haladjon s biztos támasza legyen az új ifjúsági szövetségnek a kulák és a klerikális reakció ellen vívott harcban. A Dolgozó Ifjúság Szövetzati javaslatot, amelyet a kongresszus elfogadott. Utána táviratot intéztek Sztálin és Rákosi elvtársakhoz. ti javaslat ségében a» ifjúmunkásság vezetésével megvalósul a munkás, a dolgozó parasztf a tanuló és értelmiségi ifjúság megbonthatatlan egysége. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége széled, pártonkívüli, önálló tömegszervezet, amelynek tagja lehet minden dolgozó és tanuló fiatal, aki szereti hazáját és népét, kész dolgozni és harcolni az if júság boldog jövőjéért, békénk védelmiért, a szocializmus felépítéséért. Nem lehetnek a Szövetség tagjai a kizsákmányoló osztályhoz tartozók, azok, akik szemben állnak a Szövetség céljaival és alapelveivel. 3. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének az a feladata, hogy képviselje a dolgozó ifjúság érdekeit, biztosítsa a dolgozó ifjúság szocialista nevelését s a Magyar Dolgozók pártja legjobb segítőtársa legyen a szocializmus építésében, a béke védelmében. Nevelje a dolgozó és a tanuló ifjúságot a hős leninisztálini Komszomol példájának követésére. Nevelje a magyar ifjúságot a Magyar Dolgozók Pártja és drága vezérünk: Rákosi Mátyás iránti odaadó hűségre és szeretette. Nevelje ifjúságunkat a dolgozó nép hazájának szers- tetére, példamutató helytállásra a munkában és tanulás ban, áldozatok vállalására a béke megvédése és az épülő szocializmus érdekében. Nevelje, ifjúságunkat engesztelhetetlen gyűlöletre hazánk és népünk ellenségeivel: az imperialista háborús gyujtogatókkal s magyarországi ügynökeikkel szemben. Erősítse ifjúságunkban fiatal néphadseregünk iránti szei-eietét s vésse minden magyar fiatal szivébe hagy n