Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-20 / 59. szám

Végleg le Rell leplezni és árialmatlanná Rell lenni a Jobboldali sxociáldemoRraiáRat *— Szólnom kell « jobboldali Szociáldemokratákról, akiknek régi bűneit a népi demokrácia eddig nem kérte számon és akik emiatt felbátorodtak s most, ami­kor ez imperialista háborús gyujtogatók hangosabban csör­tetik kardjukat, újra mozgolód­nak. Ezek a jobboldalt szociáldemokra­ta vezetők a felszabadulást megelőző negyedszázadban Horthynak és reakciójának voltak helytartói a munkás­ság között, ök voltak azok, akik tajtékozva szórták a rágalmat, a mocskot a Szovjetunióra, akik a dolgozók között, a munkászervezetekben felkutatták a kommunistákat és kiszolgáltatták őket Horthy vé­res pribékjeinek, ök voltak a második világháborúban minden felszabadító mozgalom kerékkö­tői. Ok gondoskodtak arról, hogy a magyar gyárak teljes gőzzel dolgozzanak a német fa­siszták háborújára, hogy ne le­gyen szabotázs, ne legyen selejt, s az ő besugásukra vitték a kín- zókamráiba, vagy a büntető századok „mozgó vesztőhelyeire“ a forradalmi munkásokat. Ezek az urak egyideig megla- pu.tak, de az utolsó Időben új­ra működésbe léplek. Most per­sze egész más a működésük. Most ők azok, akik lazítják a fe­gyelmet, növelik a selejtet,. tanácsokkal látják el és báto­rítják a normalazítókat, bér- csalókat, a táppénzcsalókat, terjesztik az ellenség rém­híreit, igyekeznek aláásni a dolgozók jó hangulatát Szövetkeznek az imperialisták ügynökeivel, együttműködnek népünk szívós ellenségeivel, az egyházi reakcióval. Népi demo­kráciánk most rájuk irányítja a közfigyelem fényszóróját lés nekilát, hogy ezeket a régi áru­lókat, akik demokráciánk felleg­várában, az iparj munkásságon belül szolgálják az ellenséget, végleg leleplezze és ártalmat­lanná tegye. (Taps) — Az ifjúság túlnyomó több­sége az utolsó esztendőkben ju­tott politikai öntudatra, amikor a kommunisták igaza és fölénye minden téren egyre nyilvánvalób­bá vált. Az ifjúság közt már ke­vés az olyan, akihez hozzáért a jobboldali szocdem-métely. Ezért a Dolgozó Ifjúság Szövetsége egységesen veheti fel velünk együtt a harcot az ellenség ez alattomos és aljas ügynö­keivel szemben és segít nekünk abban, hogy ezt az áruló bandát is elérje jól megérdemelt sorsa. A „minden simán megy" veszélye gyorsan fejlődik, ettől még közel két év választja eL Szembe kelt szállni az ellenséges hangulattal t— Világos, hogyha ez Így foly­tatódik, akkor, amint már egy­szer mondtam, megesszüh a jövőnket és hozzátehetem. különösen as Ifjúság jövőjét Ha nem tartunk mértéket, akkor mint rántott csirkét megesszük azt a tyúkot, amely jövőre arany­tojást tojna (nevetés) és ötéves tervünk gyárait, üzemelt kultúr- házait már az idén csemegevaj és borjúsült formájában elfogyasz­tanánk. (Nevetés, taps.) Sztálin elvtárs húsz évvel ezelőtt gúnyo­san emlegette azokat, akik a szocializmus építésének idejére úgy szeretnének nézni, mint „az általános üdvösség" mennyei idillijére, melytől elvárják, hogy lehetővé tegye a „pihenést“, a „boldogság szürcsölését“. (Neve­tés.) — A magyar kommunistáknak és különösen a magyar ifjúság­nak szembe kell szállni ezzel a hangulattal, melyet az ellenség alattomosan és átlátszó célzattal szít azért, hogy megzavarja szo­cialista építésünk rendjét és ter­vét. Azoknak a jóindulatú türel­metleneknek pedig, akik már most, 1950-ben, követelik az „általános üdvösséget1, meg a „boldogság szürcsölésél“, eszébe kell jutatni az öt esztendeje meg­tett utat. Rá kell mutatni arra, hogy ; még nincs egy esztendeje, hogy megszűnt a kenyérjegy, hogy akik ma disznózsír helyett csemegevajat követel­nek, azok két éve még örül­tek a margarinnak. (Nevetés.! w S ti kell matatni arra is, hogy a szocializmus építése tervszerűséget, fegyelmet és ál­dozatot is követel a dolgozó néptől. Minél több munkával, verejékkel, áldozattal építjük jövőnket, annál tartósabb lesz, annál drágább lesz mindannyi­unk számára. (Taps.)' Az egyszerű emberek hősiessége *— Mindjárt hozzá kell ten­nem, hogy kisehb-nagyoib'b hibák dacára a magyar dolgozó nép csakúgy, mint ifjúságunk, a fel- szabadulás óta a legnehezebb feladatokat is megoldotta. Ránk is vonatkozik Lenin megállapítá­sa: „Minden száz hibánkra, amelyről világszerte annyit or­dítanak a burzsoák és lakájaik, a nagy és hősies tettek tízezrei esnek, amelyek annál nagyobbak és hősiesebbek, mert egysze­rűek, láthatatlanok, el vannak rejtve a gyárnegyedek hétköznapi életébe vagy félreeső falvakba s olyan emberek hajtják végre, akik nincsenek hozzászokva ah­hoz, hogy minden sikerüket vi­lággá kürtölik.“ HAmi dolgozó népünk zömét iá ezek az egyszerű emberek képezik és számuk az Ifjak kö­zött is egyre nö. Szó esett már ezen a kongresszuson arról, hogy az egységes ifjúsági szövetség létrejöttét több mint százezer fiatal dolgozó külön mun­kafelajánlással ünnepelte. És ez csak egy megnyilvánulása annak a fejlődésnek, mellyel az új nemzedék felnyomai • szocialista építés frontjának első vonalába. “ A Dolgozó Ifjúság Szövet­sége új lapot nyit meg a magyar fiatal nemzedék történetében. As eddigi laza szervezetet szilárd egység váltja fel. Könnyebb és biztosabb lesz ez ifjúság útja « szocializmus építésében, a béke megvédésében, a munka és a ta­nulás frontján. Az új nemzedék Pártank ve­zetése alatt, öntudatban és erőben megnövekedve, most már egységesen vonni fel • szocializmust építő 800 mil­liót számláló legyőzhetetlen béketáborban. melynek élén ott halad felsza­badítónk, a hatalmas Szovjetunió és a világ dolgozóinak, az ifjú nemzedéknek szeretett vezére, a nagy, bölcs Sztálin. As Ifjúsági Kongresszus felhívása a magyar ifjúsághoz Hatalma» békcnagygyűléssel ért véget a DIS* első kongresszusa — Végül szólni kívánok egy olyan nehézségről, mely szocia­lista építésünk viszonylag békés fejlődésével, sőt sikereivel kap­csolatban keletkezett. Sztálin elvtárs 1928-ban erről mondotta: „Annak is megvan az ára, hogy békés viszonyok között építünk. Ezek a viszonyok rá­nyomták bélyegüket munkánkra, funkcionáriusainkra és pszicho­lógiájukra. Ez alatt a? öt év alatt könnyen, szinte síneken haladtunk előre. Ennek a hatása alatt számos funkcionáriusunk olyan hangulatba ringatta magát, hogy most. már minden simán megy majd, mintha különvona- ton ülnénk, amelyen közvetlenül átszállás nélkül száguldunk ve­lük a szocializmls felé. — Ebből a talajból hajtott ki — mondotta Sztálin — az az el­mélet, hogy ... minden úgy megy nálunk, mint a karikacsapás. Innen eted bizonyos hajlam a tétlenségre, az elernyedésre. Az elernyedésnek ez a pszichológiá­ja, ez a „dolgok úgyis mennek maguktól“ pszichológia a mun­kában — ez a békés fejlődés időszakának hátrányos oldala. — Miért veszélyesek az ilyen hangulatok? — kérdi Sztálin elvtárs: Azért, mert „elhomályo­sítják a munkásosztály látását, megakadályozzák abban, hogy felismerje ellenségeit, álomba ringatják hivalkodó beszédekkel ellenségeink gyengeségéről és aláássák a munkásosztály harc­készségét.“ — Ezeket a békés viszonyokat a Bolsevik Párt több mint há­rom esztendőn keresztül folyta­tott véres, élet-halál harcok árán vivia ki. , — Ha a viharedzeü Bolsevik Párt funkcionáriusainak egy ré­szében öt év békés fejlődése ilyen gyorsan elmosta a szörnyű küzdelmek emlékét és elhomá­lyosította a proletáriátus egyré- szének tisztánlátását, úgy kézen­fekvő, hogy nálnnk ezek a veszélyek még fokozottabbak. Még fokozottabbak azért, mert felszabadulásunkat és azt, hogy viszonylag békén építhetjük a szocializmust, a felszabadító Szovjet Hadseregnek s a Szov­jetunió állandó támogatásának és segítségének köszönhetjük. Nem lehet eléggé ismételnünk, hogy minden eredményünk, mindaz, amit hazánk felemelkedésében elértünk, azért fejlődött Ilyen simán és gyorsan, meri a hatalmas Szovjetunió egyengette előt­tünk az utal. (Taps.) Ez és csak ez tette lehe­tővé az újjáépítés és tervgazdál­kodás olyan gyors sikereit, me­lyek gyakran nemcsak az ellensé­get, de még barátainkat is meg­lepték. — Viszont ezek a sikerek ná­lunk még gyorsabban feiejtteiték azt a szakadákot és romhalmazt, amelyből 1945 tavaszán kiindul­tunk. Ezeket a sikereket mi ma­gunk nem egyszer túlságosan aláhúztuk, eldicsekedtünk vele s ezzel mi is hozzájárultunk ah­hoz, hogy az a benyomás kelet­kezzék, hogy most már hegyen­völgyön lakodalom, most már minden úgy megy, mint a kari­kacsapás és ezentúl élhetünk, mint Marci Hevesen. (Nevetés. A mi dolgozó népünk történelme folyamán először él olyan viszo­nyok között, amikor nem gyölri a mindennapi betevő falat ször­nyű gondja, amikor nem suhog a feje fölött a munkanélküliség korbácsa, amikor tudja, hogy gyermekei jövője biztosítva van. Érthető, ha mohón él az új lehe­tőségekkel és a műit nélkülözé­seiért most, azonnal akarja ma­gát kárpótolni és élelemben, ru­hában türelmetlenül mindjárt meg akarja szerezni azt, ami­hez a régi rend alatt nem jut­hatott. — Az ellenség, amely árgus szemekkel figyeli minden gyengénket és azonnal rá­kapcsol minden hibánkra, ezt észrevette s elkezdte ezt a hangulatot táplálni. Azok, akik 1945—46-ban nem győzték a nélkülözést és a pénz­romlást a demokrácia nyakába varrni, akik előre hirdették a jő pénz kudarcát, akik szem­fényvesztő propagandának ne­vezték a hároméves és ötéves tervek számait, most taktikát változtattak. Most azt suttogják, hogy kevés az a nyolc százalék, amellyel a mi tervünk az idén a dolgozók életszínvonalát emelni kívánja, hogy ennéd többet is megengedhetünk magunknak. — Egyszóval azt prédikálják, hogy nyújtózkodjunk tovább, mint ameddig a takarónk érr. És va­lóban, mire észrevettük, hogy miról van szó, a nyolc százalék helyett, melyet az egész 19ö0-es esztendőre szántunk, már első őt hónap alatt 17 százalékkal nőtt az életszínvonal. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztásban, élelme­zésben, ruházkodásban már ott tartunk, ahol a terv szerint 1952 tavaszán kellene lennünk, viszont könnyűiparunkat, bár igen A Dolgozó Ifjúság Szövetsége kongresszusának második napján Korsós Ilona fiatal traktorista leány elnökölt. Be­jelentette, hogy a kínai ifjú­ság ajándékát a delegáció ve­zetője, Vu-Csu-Csien adja át. Az ajándékot Szűcs Lajos szeretettel köszönte meg. Per­jést László őrnagy felszóla­lása és a szavazatszedő bi­zottság megválasztása után a kongresszus táviratban üdvö­zölte a dicső lenini-sztálini Komszömol központi bizottsá­gát. A táviratban megfogad­ták, hogy még szorosabbra fű­zik a szovjet és a magyar fiatalok örök barátságát, amelyet a felszabadítá­sunkért elesett komszomo- lista hősök vére pecsételt meg. A táviratban továb­bá megfogadták, hogy a nekünk küldött vörös Komszomollobogót ma­gasra emeljük, hogy büsz­kén és lelkesen követhes­se a, béke és az épülő szocializmus ifjú magyar harcosainak milliós serege. A szünet után a csehszlo­vák küldöttség zászlót nyúj­tott át a DISZ kongresszusá­nak, majd Szabó Károly, a MEFESZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. A beszámo­ló után Pükovics Anna, a bács- kiskunmegyei délszláv -fia­talok üdvözletét tolmácsolta. Rámutatott, hogy a Horthy- rendszerben a kakastollas csendőrök ütötték-verték a délszláv fiatalokat és féktelen soviniszta uszítás folyt dél­szláv dolgozók ellen. Most. egyenjogúak vagyunk, tanulhatunk, dolgozhatunk — mondotta. Rámutatott az­után, hogy most Titóék or­szágából hallatszik és a hatá­ron a délszláv dolgozók jaj­szava. Bízunk benne — mon­dott^ — hogy a. Szovjetunió és a ’testvérnépek támogatá­sával a jugoszláv nép is ki­vívja szabadságát. A néphadsereg küldöttségé nek és a német ifjúság kül­döttségének üdvözlő beszéde után Szűcs Lajos vitazáró be­széde következett, majd Kato­na Éva benyújtotta a ha'-áro­A határoz; Ezután Katona Éva határo­zati javaslatot terjesztett be, amely így szól: 1. A béke megvédése, a szo­cializmus épíése új, nagy feladatot állít a dolgozó ma­gyar ifjúság elé, amelyeket csak úgy tud eredményesen megoldani, ha létrehozza a dolgozó ifjúság legszélesebb rétegeit felölelő, egységes, forradalmi tömegszervezetét. Ezért a dolgozó és tanuló if­júság kongresszusa, amelyen a SZÍT, az EPOSZ, a Diák- szövetség és a MEFESZ kül­döttei vesznek részt, elhatá­rozza, hogy egyesíti az ifjú­sági rétegszervezeteket és megalcMtja a Dolgozó Ifjú­ság Szövetségét. A Dolgozó Ifjúság Szövtsége erejének, egységének, forradalmi szel­lemének legfőbb biztosítéka a Magyar Dolgozók ''ártja ve­zetése. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége a munkásosztály győzelmes világnézete: — a marxizmus - leninizmus alap­ján áll. 2. A Dolgozó Ifjúság Szö­vetségének vezető ereje az ifjúmunkásság. Az ifjúman- kásságra vár az a feladat, hogy példát mutasson az egész dolgozó ifjúságnak a munkában és a harcban s biz­tosítsa az új ifjúsági szövet­ség mély összefóriását nem­zetünk vezető osztályával: a munkásosztállyal. Az ifjúmunkásság mellett a Dolgozó Ifjúság Szövetségé­nek legerősebb pillére a dol­gozó parasztfiatalság. A dol­gozó parasztfiatalságra vár az a feladat, hogy a falu szo­cialista átalakításáért vívott küzdelemnek élvonalában ha­ladjon s biztos támasza le­gyen az új ifjúsági szövetség­nek a kulák és a klerikális reakció ellen vívott harcban. A Dolgozó Ifjúság Szövet­zati javaslatot, amelyet a kongresszus elfogadott. Utá­na táviratot intéztek Sztálin és Rákosi elvtársakhoz. ti javaslat ségében a» ifjúmunkásság vezetésével megvalósul a munkás, a dolgozó parasztf a tanuló és értelmiségi ifjúság megbonthatatlan egysége. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége széled, pártonkívüli, önálló tömegszervezet, amelynek tagja lehet minden dolgozó és tanuló fiatal, aki szereti ha­záját és népét, kész dolgozni és harcolni az if júság boldog jövőjéért, békénk védelmiért, a szocializmus felépítéséért. Nem lehetnek a Szövetség tagjai a kizsákmányoló osz­tályhoz tartozók, azok, akik szemben állnak a Szövetség céljaival és alapelveivel. 3. A Dolgozó Ifjúság Szö­vetségének az a feladata, hogy képviselje a dolgozó if­júság érdekeit, biztosítsa a dolgozó ifjúság szocialista nevelését s a Magyar Dolgo­zók pártja legjobb segítőtár­sa legyen a szocializmus épí­tésében, a béke védelmében. Nevelje a dolgozó és a ta­nuló ifjúságot a hős lenini­sztálini Komszomol példájá­nak követésére. Nevelje a magyar ifjúságot a Magyar Dolgozók Pártja és drága vezérünk: Rákosi Má­tyás iránti odaadó hűségre és szeretette. Nevelje ifjúságunkat a dolgozó nép hazájának szers- tetére, példamutató helytál­lásra a munkában és tanulás ban, áldozatok vállalására a béke megvédése és az épülő szocializmus érdekében. Nevelje, ifjúságunkat en­gesztelhetetlen gyűlöletre hazánk és népünk ellenségei­vel: az imperialista háborús gyujtogatókkal s magyaror­szági ügynökeikkel szemben. Erősítse ifjúságunkban fia­tal néphadseregünk iránti szei-eietét s vésse minden ma­gyar fiatal szivébe hagy n

Next

/
Oldalképek
Tartalom