Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-03 / 46. szám

Túlteljesítik felajánlásit• kát a kongresssusi versenyben a halasi építőm unkások fl megyei kaiturrerssny után Leszállították a fiúruhák árát V. évfolyam, 46. szám Ara SO fillér 1950 j’únius 3, szombat / TANULJ TOVÁBB! Vizsgák előtt állunk, de már készülünk az új tanévre. A Szovjetunió adta lehetőség és illandó baráti segítség, Pártunk győzelmes harcai ismét nagy eredményeket hoztak: fiatalja­ink továbbtanulásának lehető­ségét. Kecskeméten és a me­gyében megindult a széleskörű felvilágosító munka szülők és fiatalok között. A Párt felhívá­sa, mozgósító szava nem volt eredménytelen. Máris jelent­keznek az ifjak az új tanévre. Több mint száz évvel ezelőtt hazánk egyik jeles költője meglátogatta a kecskeméti jog- rkadémiát. A költő keserű, maró gúnnyal sóhajtott fel: Hát csak sertést — nevelt-é Itt a makk s haraszti Hát csak kanásznak termett A kiskunsági paraszti ...Hány jó ész-lett vaddá, Hogy nem művelték! Több mint 100 évig óhaj, re oiénykedés maradt a költői jós­ít. tudatosan szellemi sötét­ségben tartott, iskolától, szak- képzettségtől elzárt nép országa voltunk: az analfabéták szé­gyenletesen magas, a közép- és főiskolába került munkás- és parasztfialalok szégyenletesen alacsony arányszámával. S a müveletlenség, az elmaradott­ság elsötétült égboltján, — mint valami dilettáns festő ke­zével odamázolt szivárvány — rikítóan és vérlázítóan ott fe­szült a legaljasabban hazug jel­szó: a „kultúrfölény“ jelszava. A beiskolázási terv művelő­dési felemelkedésünk távlatát mutatja. Ez a terv ötéves ter­vünk hatalmas, alkotó perspek­tíváit vetíti elénk. A beiskolá­zási terv gazdasági felemelke­désünkhöz hasonlóan hatalmas, merész ívelésű. „Az ötéves terv, •— mondotta angyalföldi beszé­dében Rákosi elvtárs — a 300 ezer új munkás mellett még 100.000 különböző szakembert, közte 10.000 új mérnököt és 10—12.000 tanárt, szaktanítót, a mezőgazdaság ötéves terve csak az állami gépüzemekben 60 000 új munkaerőt követel meg. Ezenkívül 10.000 olyan szakembert, aki mezőgazdasági egyetemet, vagy akadémiát, 25 ezret, aki középfokú s 75.000-et, aki alapfokú mezőgazdasági szakiskolát végzett. Vegyük még hozzá, hogy a népi kollé­giumokban 38.000 munkás- és parasztifjű fog tanulni. Több mint félmillió ember, elsősor­ban a falusi nép gyermekei jut­nak szakképzettséghez, vagy magasabb műveltséghez öt esz­tendő alátt." Félmillió magasműveltségű, szakképzett ember! Erre a rea­litásra épült az idei beiskolázási terv. A tanulmányi segélyek tízezreivel, ösztöndíjak ezreivel megkezdtük az eddig gondosan bezárt kapuk szétfeszítését. Az idén az ajtó kinyitásának kor­szakából, a nyitott, tágratárt kapuk korszakába léptünk. A beiskolázási terv az idén cse­lekvőén, alakítóan, közvetlenül beleszól sok ember sorsába. Felemel, magasabbra emel százezreket, szakemberekké, „kiművelt emberfőkké“ ala­kítja őket. Ha értelmiségünk, szakem­bereink között akadna olyan, aki aggodalommal nézné az új tömegek felemelkedéséi, aki a kenyerét féltené ettől, ezt csak a múlt emlékeivel és az ötéves terv nem elég alapos ismereté­vel lehet magyarázni. A mull tapasztalataiból valóban azt kellett megtanulnia minden szakembernek: minden újabb diploma, oklevél veszélyt jelent az ö állására, fegyvert jelent, amellyel zsarolhatják, megtör­hetik, éhhalálba kergethetik. De az emlékezek legtöbbször elfelejtik, hogy ez a nyomor egy lezüllött, a lejtőn egyre mélyebbre süllyedő országban burjánzott, olyan országban, ahol nyomorgott a munkás, nyomorgóit a paraszt is. A mi országunk a bőség és a jólét felé menetel. Bőség és jólét vár minden értelmiségire is, régire és újra egyaránt. Hiszen a régi értelmiség, a régi szakember- gárda egyik megalapozója, el­engedhetetlen részese lesz az új népgazdaságnak. Az újakra nem a régiek helyett, hanem a régiek mellé van szükség. Nem­csak a megbecsülés és a hála köti majd őket idősebb tár­saikhoz — hiszen ők lesznek tanítóik, felnevelőik — hanem a közösen végzett munka, az előttünk álló feladatok is. A beiskolázási terv feltámasztja az eltemetett, a kigúnyolt álmo­kat. Több szakemberre van szükségünk, mert eljött a ma­radandó alkotások kora. Épü­lő egészséges, művelt .Magyar- ország van születőben. És nem­csak az álmok valósulnak meg, hanem az álmodozókból lett megvalósítók élete is szépül, jobbá lesz. Életszínvonalunk a békebeli másfélszeresére emel­kedik, — talán nem olyan gyorsasággal, mint szeretnénk, de biztosan, munkánk arányá­ban. A beiskolázási terv új szakembereket nevel a régiek mellé. Ezeknek az új szakem­bereknek a régiekkel együtt kell építeniük Pártunk veze­tésével a boldog, gazdag, sza­bad magyar jövendőt. Pártszervezeteink. ■ tömegszer­vezeteink, pedagógusaink fel­adata. hogy jó felvilágosító, népnevelő munkával győzzék meg a munkás- és parasztfiata­lokat arról, hogy továbbtanulá­sukkal hazafias kötelességüket tel jesítik, erősítik a béke tábo­rát, mert megszerzett tudásuk­kal hozzájárulnak a szocializ­mus építéséhez. A Szovjetunió ú;abb jegyzékben követeli: Hirohito japán császárt háborús bűnösként állítsák nemzetközi bíróság elé Május 30 àn a szovjet kormány utasítására a Szovjetunió was­hingtoni ügyvivője és londoni nagykövete jegyzéket nyújtott I át az USA. illetőleg Nagybritan- nia kormányának Hirohito ja­pán császár és több tábornok nemzetközi bíróság elé állításá­ról. A jegyzék szövege a követ­kező: A nagykövet 1950 február 1-én a szovjet kormány utasítására jegyzéket intézett önökhöz a Habarovszkban 1919 december 25-től 30ig Jamada, Takahasi, Kadzicuka és más japán háborús bűnösök ellen a tengermelléki katonai kerület katonai bírósága előtt lefolyt nyilvános bűnper eredményeiről. A bírósági eljárás megállapította, bogy a japán kormáuyzókörök, élü­kön líirohitó császárral, sok éven át titokban baktérium- háborút — az agresszió egyik legcmberfeteucbb fegy­verét — készítették elő a Szovjetunió, Kína, az USA és Nagybritannia ellen. Megállapítást nyert a perben az is, hogy a japán háborús bű­nösök nemcsak elkészítették, de több ízben alkalmazták is a baktériurnfegyvert agresszív ter­veik megvalósításakor: 1939-ben a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió ellen, a Iialhin-Gol folyó környékén; 1940—1942-ben a Kína ellen vívott háború ide­jén, amikor a japán hadsereg baktérium expedíciói pestis- és tífuszjárványt okoztak. Minthogy a baktérium-fegyver alkalmazását a civilizált nemze­tek már régen elítélték, mint a népek becsületével és lelkiisme- retével ellenkező legsúlyosabb bűncselekményt és azt az 1925 június 17-i genfi jegyzőkönyv — mint ismeretes — eltiltotta, a szovjet kormány február 1-i jegy­zékében javasolta, bogy a leg­rövidebb időn belül különleges ncmzelközi bíróságot létesítse­nek és leleplezett háborús bűnösök­ként adják át ennek a nem­zetközi bíróságnak Hirohito japán császári, valamint Isii Siro, Kilano Ma- szadzo, Vakainacu Judziro és Kasahara Jukio tábornokokat. A nagykövetség szükségesnek tartja emlékeztetni, hogy bár a fentemlített jegyzék átadása óla több mint három hónap lelt el, a nagykövetség mindezideig nem kapott választ jegyzékére. A nagykövetség a szovjet kormány utasítására felhívja a figyelmei erre a körülményre és elvárja hogy az USA kormánya a legrövi­debb időn belül sálaszol a Szov­jetunió február 1-i jegyzékére. A jegyzék másolatát egyidejű­leg eljuttatták a Kínai Népköz­társaság kormányához. Átadlak ezenkívül az USA-hoz intézel! jegyzék másolatát Ausztrália, Burma, Hollandia, India, Kana­da, Uj-Zétand, Pakiszlán és Franciaország kormányának. — : Ezek az országok tagjai a Távol- keleti Bizottságnak. Sztálin elvtárs távirata a Szabad Kémei ifjúság Szövetsége Központi Tanácsához Sztálin elvtárs a következő választáviratot intézte a Szabad Német Ifjúság Szövetsége Központi Tanácsához: „Köszönöm a béke ifjú német harcosainak, az ossz német ifjúsági találkozó résztvevőinek üdvözletét. Uj sikereket kívánok a német ifjúságnak az egységes demokratkus és békeszerető Német­ország tevékeny. építésének nagy munkájához. I. V. SZTÁLIN. A Béke Híveinek Állandó Bizottsága határozata az aláírásgyűjtési mozgalom továbbíokozásáról A Béke Hívei Világkongresz- szusának londoni ülése a követ kezű határozatot hozta. A Béke Hívei Világkongresz- , szusának Állandó Bizottsága) örömmel tátja az atombomba gyártásának és használatának megtiltását célzó mozgalom ha­talmas fejlődését, amely megindulása óta több mint százmillió aláírást gyűjtött a stockholmi békefelhívásra. A mozgalom a legkülönbözőbb meggyőződésű emberekkel meg­értette a világot fenyegető bor­zalmas veszedelmet és elhárítá­sának lehetőségét. A stockholmi j felhívás lehetővé teszi, hogy j mindenki — tekintet nélkül nyel-1 vi, társadalmi, vallási vagy poli- j tikai különbségekre — tévéké- j nyen hozzájáruljon a béke meg-j mentéséhez. A békefelhívást alá-) írók sokmilliós tömege olyan erőt jelent, amely megakadályozhatja a háborút. A Béke Hívei Világkongresz- szusának Állandó Bizottsága üd­I vözli a különfélé vallásoknak és egyházaknak képviselőit, akik az atomfegyverek ellen állástfoglal- tak. Üdvözli a politikusok, a Í szakszervezeti tagok, a tudósok és más értelmiségi munkások minden olyan kezdeményezését, amely tevékeny küzdelemre sora­koztatja fel a népeket a háború ellen. Támogatja a Vöröskereszt nemzetközi bizottságának nyilat­kozatát, amely, az atombomba gyártásának és használatának megtiltását követeli. A Béke Hívei Világkongresz- szusának Állandó Bizottsága meg van győződve arról, hogy mind­azok, akik világosan az atom­fegyverek gyártásának és hasz­nálatának megtiltása mellett fog­laltak állást — hozzájárultak a békéért folyó küzdelemhez. A bizottság felhívja őket, hogy fokozzák és egyesítsék erőfeszítéseiket. A Béke Hívei Világkongresz- szusának Állandó Bizottsága ba­ráti versenyre hívja fel a béke valamennyi hívét, szélesítsék ki még jobban mozgalmukat az aláírások gyűjtéséért. A bizott­ság felhívja a nemzeti békemoz­galmakat, a szociális és kultúrá- lis csoportokat, közösségeket, vá­rosokat és falvakat, hogy sok­szorozzák meg erőfeszítéseiket. Fel kell hívni minden ország­ban minden férfit és nőt, a Béke Hívei második világkon­gresszusa kezdetéig foglaljon állást az atombomba gyártá­sának és ■ használatának el­tiltása mellett. Ma az emberiség sorsa forog kockán. A stockholmi békefel­hívás lehetővé teszi mindenki­nek, hogy a béke útját válassza. Győzött a letartóztatott nérret ifjak harca A brit és nyugalbertini rend­őrség által letartóz'alo'.l berlini találkozóról hazatél ö ifjú béke­harcosokat a bonni hatóságok kénytelenek voltak szabadon bo­csátani. A letartóztatott ifjú békeharco­sokat — akiknek a száma idő­közben 7000-ről 10.000-re emel­kedett — a brit katonai csend­őrség és a német rendőrpribékek a legemberteienebb eszközökké! igyekeztek megfélemlíteni. Azzal fenyegetőztek, hogy aki el meri I hagyni a gyüjtőiábort, lelövik. A tábor körül brit páncélos egysé­gek is megjelentek. A fasiszta támadás következtében egy 12 esztendős fiúcskának eltörött a hátgerince, egy 13 éves fiú súlyos agysérü­lést szenvedett. Amikor a gyerek már véresen a földön feküdt, a rendőrök egy vérebet is ráuszítottak. A fiatalok keményen szembe- szálltak a fasiszta gazemberek­kel s bizottságot szerveztek jo­gaik védelmére. A szerdai nap folyamán és a csütörtökre virra­dó éjjel csoportonként felváltva szavalókőrusban követelték szabadonbocsátásnkat, éltet­ték Wilhelm Pieck és Otto Grotewohl elvtársakat. időközben a bonni hatóságok megpróbálták rávenni őket arra, hogy közöljék személyi adatai­kat s akkor szabadon bocsátják őket. Az ifjak nem egyeztek bele, ragaszkodtak feltételnélküli sza- badonbocsátásukhoz. A letartóztatott ifjak iránt Né­metország minden részében meg­nyilvánult a szolidaritás érzése. A hamburgi Német Hajógyár üzemi tanácsa elsőnek vállalt szolidaritást az ifjú békeharco- sokkal. A Német Demokratikus Köztársaság területéről üzemek és tömegszervezetek számos táv­iratot küldtek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom