Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-16 / 31. szám
Egy kecskeméti építkezés, ahoi fölöslegesnek tartják a népnevelő munkát Nagyobb ronddal tovább letelne fokozni a brigádversenyt és az anyagtakarékosságot Faliújság hirdeti a kecskeméti építkező* legjobb dolgozói, nak nevét. A Bacsó—Szűcs segédmunkás-brigád most érte el előszűr a 325 százalékot. Ész- szcrüsltést vezetlek be és ezzel csaknem 100 százalékkal növeltek egyik hétről a másikra tel. jcsítményüket. A Bacsó-brigád versenyben áll az építkezés többi Irigádiával, nem csoda hát, hogy tk különösen igyekeznek. Versenyben a brigádok Aura'.; ellenire, hogy a telep vezetősége csak gyéren szervezi n versenyt, hétröl-hétre sznpo- r d.iak a versenyfelhívások. Kii lönösen a brigádok versenye erő. södött meg az utóbbi hetekben. Azok a dolgozók, akik a brigádon belül nem tudják egymást versenyre hívni mert a munkájuk szorosan egymáséhoz kapcsolódik, mert egy-egy oszlop felállításában, vagy betonlap elhelyezésében valamennyien egyformán kell hogy kivegyék „részüket — nem maradnak ki a vetélkedésből, hanem .versenyre hívnak csjy másik hasonló mun kát végző brigádot. Így halad fej-fej mellett a Fagy.brigád és a Fábián-brigád. Kzen a héten Fábiánok vezetnek harminc szá zalékkal, 240 százalékot teljesítettek. Népnevelő munka ? Miinek asz! ... • • egyre jobban lebecsülték a tömegek felvilágosításának és megnyerésének szükségességét é: ami ezzel összefügg, lebecsülték az ellenség munkájának Jelentő ségét is1' — mondotta Ilák-sí cl-.társ a február 10-1 beszédében. A Kecskeméti Magasépítési KV azonban mitsni változtatott ezen a hiányosságon. — Kein ér. deines megszervezni a népnevelést — mondják a telep vezetői, — mert nagyon rövid ideig van együtt egy egy es-port. A félévéé, háromnegy’dévcs munkák nái nem tartják érdemesnek a felvilágosító munka megszervezését, hanem megelégednek azzal, hogy szervezetlen tonnában néha egy politikailag fejlettebb elvtárs foglalkozzon a fontosabb kérdésekkel, mint például a béke, vagy az anyagtakarékosság kérdésével. A népnevelő munka hiánya közvetlenül megmutatkozik a tcr. roclésbon, a dolgozóknak a Párt- hoz, egymáshoz, a termeléshez, a politikailag kérdésekhez való vi. szonyában, megmutatkozik az ellenséggel szembeni ébertelenség- ben. a munka gyorsabban menjen, akkor is, ha rövid deszkára voll szükségünk, minden nagyobb gon. dolkodás nélkül, elvágtuk a hosz- szú deszkát ahelyett, hogy kerestünk volna megfelelő rövidet. !gy aztán egyre szaporodott a rövid deszka, amit nem nagyon tudtunk felhasználni. Ez már, ha na. gyón sok volt belőle, selejtszám- ba ment. Tudtuk mi azt is, hogy nagyon sok helyen nem megy az építkezés, mert man kapnak rendesen faanyagot, rossz az ellátás, ml meg így pazarolunk.'Elhatároztuk, hogy a legkisebbre csökkentjük az ilyen hulladék fát. Meg Is kezdtük, itosl már min denki kikeresi a megfelelő hosszúságú deszkákat és nem vágja el a használható egészeket fölöslegesen. Az ellenség nem alszik A népnevelő munka hiánya, a politikai felvilágosulallanság meg. könnyíti az ellenség tevékenységét. Kern véletlen az, hogy Kató. na János és Toldi Imre elszabo tálták a rájukbízott feladatot. Az ellenség keze van abban hogy Toldi János önkényesen egy méter rcl eltolta az építkezés helyét. A szakvéleményt mellőzve, önkényesen intézkedett és így megtörtén, hetett, hogy az ajtókat rossz helyre rakatta be és ezzel fölös, legesen időt és anyagot pazarolt el. 1X3 ezzel nemcsak késleltette a munkát, hanem ha idejében ész re nem veszik, igen nagy kárt okoz a vállalatnak, az államnak, segítette volna a reakció aknamunkáját. Ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöböléséhez, a meghonosodott jó tovább fejlesztéséhez Pár. tunk és Rákosi elvtárs megmutatta az utat. Járjanak élen a kommunisták a termelésben. A vezetőség használja ki a dolgozókban megnőtt tanulási vágyat, fog lalkozzanak többet a dolgozókkal, mind politikai, mind szakmai té. ren. Emeljék ki a dolgozók eddig elért eredményeit és mutassák meg az irányt a szocializmus építése, az ötéves lerv megvalósítása felé. I Olyan bérezés kell nekünk, amihez elég szorozni (udni A Bajai Posztógyárban sok a panasz a teljesítménybérezésre A jelenlegi bérezési rendszerben a dolgozók, de gyakran maguk a bérelszámolók sem ismerik ki magukat. A Bajai Posztógyár dolgozóinak is igen sok gondot okozott heti keresetüknek és munkateljesítményüknek a kiszámítása és ellenőrzése. Nagyon sokan a számtalan sikertelen kísérletezést megunták és meg sem próbálták kiszámítani a, munkájuk utáni járandóságukat, s egykedvűen végezték munkájukat. A tévedések egész sorát hozta maga után a bérelszámolás. Gyakran történt meg éppen ezért, mert sem a dolgozók, sem a bérelszámolók nem ismerték eléggé a kiszámítás bonyolult módját, — hogy többet, vagy kevesebbet fizettek ki a hét végén a dolgozóknak, mint ammenyi járt volna. Előfordult az is, hogy ugyanazon géppel dolgozó munkás . vagy munkásnő ugyanannyi. sőt több munkabért kapott akkor, amikor a gép állási ideje nagyobb volt, mint azon a héten, amikor alig állt a gép. A dolgozók meglátták ezeA kecskeméti Gépgyár selejtórtekezlete feltárta a hibákat Az üzemi vezetés behatóbban foglalkozzon ezzel a kérdéssel 1 dolgozók nem ismerik a tervet Annak ellenére, hogy a Párt, a Szakszervezet állandóan hangoztatja annak szükségességét, hogy a dolgozók kapcsolódjanak beit az irányításba is, vegyenek részt a termelési problémák megbeszé. lésében ismerjék meg saját munkájuknak a tervét, a kecskémét: építkezésnél még mindig lehet találni olyan dolgozókat, akik nern hogy az üzem, de a saját kis tcr vüket sem ismerik. Mint például, az egyik ácsmunkás, aki beszélgetés közben elmondta, hogy nem ismeri az elvégzendő munkatér vét, cgak azt szokta a füzetébe feljegyezni, hogy mennyit végzett el egy nap alatt. A körülötte álló néhány építésvezető addió csürte-csavarta a kérdést, míg az öreg ács azt nem mondta, hogy tévedett, mert 6 csakugyan ismeri a tervet. Ugyanilyen ismeretlen a norma is a dolgozók nagyrésze előtt. Megtett ugyan a vezetőség anyuját, nagyon helyesen, hogy a faliújságon Ismertetik, hogy melyik munkafolyamat elvégzéséért mony. nyl munkabér jár az előírás szerint, de nem ismertetik állandóan, közvetlenül a dolgozókkal. A párttagok és iizcmbizalmiak nem nyújtanak segítséget a dolgozóknak kezdeményezéseikhez. Csak az újságokból ismerik az országos termelési és politikai eserué. nyékét és probj'émákat. — Mindennap olvassuk a Szabad Népet Ebből értesültünk az önköltségcsökkentési mozgalomról is. Mi sem akartunk kima. radni — moDdják az ácsok. Mi- csonai József, az ácscsoport mun. kavezetője elmeséli, hogyan kezdték meg ők a maguk kis területén az anyaggal való takarékoskodást. — Ezelőtt általában, hogy A kecskeméti Gépgyár vezetősége, karöltve az üzem fizikai és szellemi dolgozóival, selejtjük, önköltségük csökkentése érdekében rendkívüli értekezletet tartottak. Igen, rendkívüli értekezletet, mert a Központi Vczefőség és a SzOT Országos Tanácsának határozatait az üzem vezetősége nem eléggé tudatosította a dolgozókban és a selejtszázalék az elmúlt hetekben az átlagosan felül emelkedett. Az értekezleten felszólaló munkások és műszaki vezetők j kritikát gyakoroltak úgy a maguk, mint a vezetőség munkája felett. Rámutattak, hogy a selejt több esetben a vezetőség ébertelenségén hanyagságán múlott. Mindaz, amiről a vezetőségnek tudnia kellett volna, arról, hogy a munkafegyelem, a későnjövők száma megnövekedett, hogy a gépek a szerszámok piszkosak és a munkahelyek biztonsága nem kielégítő, a minták pedig több esetben hibásak, az a selejt- értekezleten, a felszólalásokból jött ki. A munkások és műszaki vezetők egyenként mutattak rá azokra a hibákra, amelyek a legtöbb esetben a selejt okozói. Rámutattak arra, hogy az öntvények rámolásánál és a tisztításnál sokszor hanyag nemtörődöm munka folyik és e miatt is emelkedett a selejt. Felszólalásaikban elmondották, hogy sok esetben az anyagok hiánya is befolyásolja a jó munka sikerét, de mindamellett, hogy a vezető, ség ezzel tisztában van, még sem tartja döntő feladatnak azt kellő időben beszerezni. így aztán az utolsó pillanatban kapkodnak a megfelelő anyag után s amíg az megérkezik, a munkákat anélkül keil e.végezni. Rózsa Gábor kéziformázó kritikájában rámutatott arra, hogy már több értekezleten is felnozták az öntőkanalak javításának, illetőleg felújításának kérdését, de ezideig még semmijébe gyakorlati megoldást nem mutatott fel az üzem vezetősége. Ennek a hanyagságnak, ami legtöbb esetben az egyéni felelőség hiányából fakad, megvannak a következményei is. Hátráltatják a munka jó és időben való elvégzését és sok esetben a selejtes munkának lesz az előidézője. — Elküldtem a tanulót — mondotta Rózsa Gábor felszólalásában, — hogy hozzon egy öntőkanalat. Amikor aztán az öntésre került a sor, a kanál mindkét oldalán folyt ki a vas. Hát nem tudtam az első adagból leönteni a formát, de utána is alig találtam egy olyan kanalat, amellyel becsületes munkát tudtam volna végezni. Rózsa Gábor, Rózsi György és még sok munkás, műszaki vezető felszólalt ezen az értekezleten és a hibák feltárása mellett azok kijavítási mód. jára is rámutattak. Önkritikájukban pedig beismerték hibáikat. Beismerték, hogy sok esetben maguk sem jönnek rá a selejt okára, így aztán nehéz javítani azt. Legtöbbször azonban a műszaki vezetőkhöz fordulnak tanácsért, útmutatásért. Igen ám, de a műszaki vezetők eddig úgy adtak tanácsot, hogy az egyiknek az utasítása keresztezte a másikat. Végtére aztán a dolgozók azt sem tudták, melyik utasítást, javaslatot fogadják el. Ez a selejt-értekezlct megmutatta azt, hogy a dolgozók érzik felelősségük nagyságát. Tudják, hogy minden selejt, amellett hogy keresetüket is csökkenti, súlyos károkat okoz népgazdaságunknak és hátráltatja az üzemi terv teljesítését. Ezért nem is igyekeztek leplezni a fennálló hibákat. Pártszerű kritikával mutattak arra, hogy a vezetőség, az egyes funkcionáriusok hanyagsága ébertclenscge, sokszor válhat a selejt okozójává. Az értekezletből így nem csak a munkások, hanem az üzem vezetősége is tanulhatott. Leszűrhette a tapasztalatokat és tanulhatott az egyszerű dolgozóktól. Nemcsak a hibáikat feltáró, azt minden erővel kijavítani igyekvő munkásoknak kell az egyéni felelősséget megszilárdítani az üzemben, hanem főleg az üzem vezetőségének. Úgy a Pártvezetőség, mint a Vállalatvezetőség legyen éber és fel kell számolnia minden olyan ténykedést, amely gá- j tolja a jó munkát. Keményen le kell leplezni az ellenséget és soraikból el kell távolítani azokat, akik a nép vagyonát meg- I károsítják. Az üzem vezetőségének pedig minden támogatást meg kell adnia a. fizikai és a szellemi munkavállalóknak, hogy a se- lejtet cs az önköltséget a minimumra csökkenthessék. két a hibákat és nem egyszer felvetették a bérezés rossz oldalait, a javítanivalókat Égető kérdéssé lett ez a Posztógyárban. Nem tudták, hogy mennyit dolgoztak egy nap, mit végeztek és ez, mint ők maguk mondták, gátolta a munkalendületüket ís éí csökkentette a muukaked- vüket. Gyakran ültek össze és beszélték meg cgymásközt és a vállalat vezetőségével is a bérezés problémáit. — Én tudom, hogy érek el eredményeket, — mondta beszélgetés közben Makkai István darabhordó. — de nem tudom ellenőrizni. Ha Horváth elvtárs, a normafelelős megmagyarázza, hogy menynyit teljesítettem, akkor aznap tisztában vagyok vele és igyekszem fokozni munkámat, de másnap már meeint nem látok tisztán- így nem is tudtam május l ére sem olyan felajánlást tenni. amilyet sze rettem volna. Nekünk olyan bérezésre van szükségünk, amit egyszerű szorzással mi magunk is ki tudunk számítani, aminek segítségével ellenőrizni tudjuk azt, hogy milyen munkát végeztünk min. denegycs nap. A bércsalóknak tetszett Ezeken a beszélgetéseken akadtak olyan dolgozók is, akik állást foglaltak a teljesítménybérezés mellett. Különösen Mihalovics Erzsébet és Szukács Katalin harcoltak a dolgozók közvéleménye ellen. Turányi Lajosné már akkor megjegyezte, — „ezek hanyagul végzik munkájukat és mégis több fizetést kapnak, mint amennyit érdemelné- nek/ Azóta a Párt fényt derített arra, hogy miért szerették annyira Szukács Katalin és Mihajlovics Erzsébet a dolgozók többségének meg nem felelő bérezést. Ma már az üzem valamennyi dolgozója tudja, hogy a dolgozók ellenségeivel álltak szemben, akik visszaéltek a b;rezé9 hiányosságaival és a többiek rovására nem a jobb munkával, hanem közönséges bércsalással igyekeztek több pénzt keresni. X A darabbérezés segíti a dolgozókat lendíti a munkaversenyt. Ennek különösen jó példáját adja a kikészítő élüzem, ahova már bevezették a teljesítmé- nyek alapján történő elszámolások helyett a darabbérezést. A csoportos bérfizetés hibái annyira clkcdvclleníteitck még a fiatalokat is, hogy csak 90—110 százalékos eredményeket értek el, most mióta az új bérrendszer szerint részesülnek, valamennyi en 140—190 százalék között I tartanak. Ez is mutatja, hogy 1 a dolgozók körében nagy örö- : met ős lelkesedést váltott ki ! az egyszerű, áttekinthető új bérezés, amely egy lépéssel közelebb visz bennünket a szocializmus elvének megvalósulásához; ,,Mindenki képessége szerint, mindenki a i munkája szerint“.
