Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-27 / 41. szám

fi darabbérezés szívós felvilágosító munkát kíván a Magasépítési NY-nél is

Avasszerelök még mindig teljesítménybérben dolgoznak

Farkas „yrimás őr“ Dórodon „gerincesen“ tovább uszít

A darabbérezési rendszer a szocialista elosztás eszköze. Általa lehetővé válik, hogy a dolgozó képessége szerint veszi ki részét a termelésből és a végzett munkája szerint részesedik. Az elavult teljesítménybérezés sokban gátolta termelésünk szocialista fejlődését. Többek között nagyban elősegítette a bércsalás lehetőségét. A darabbérezési rendszer módot nyújt ezeknek a hibáknak kiküszöbölésére. A dolgozó előre megismeri az elvégzendő munkát és tudja-, hogy mi illeti annak elvégzése után, vagyis biztosítja, hogy a dolgozót munkája érmékének megfelelően díjazzák.

A darabbérezési rendszer előnyét, jelentőségét tüzetesen meg kell ismertetni a dolgozókkal, mert ellenkező esetben téves felfogások keletkezhetnek. Ezért a darabbérezési rendszer politikai és gazdasági fontosságának megvilágítása nagy és egy jó ideigtartó feladatot ró az üzemi pártszervezetre, a népnevelőkre.

A kecskeméti Magasépítő NV dolgozói előtt csak részlegesen ismertették az új bérezési formát. Egyes munka sok már jól számolnak vele,

viszont a vasszerelők

éppen csak hogy hallottak ró la valamit, a módját nem ismerik. Ezért csak fölösleges változtatásként magyarázzák; mint például Laczi Menyhért, aki azt mondotta: „Nem he lyes ez az új rendszer. Mindig csak változtatják és a munkások, akik .megszokták már a régit, nehezen ismerik ki magukat.“

A népnevelők elhanyagolják a kérdés megvitatását. Bakos Ferenc népnevelő például éppen Laczi mellett dolgozik, tisztában is van a darabbérezéssel, de eddig semmi felvilágosító munkát nem végzett társai között. Ez elsősorban a pártvezetőség hibája. Nem fordít kellő gondot a népnevelők munkájára és nem ellenőrzi azt. Arra hivatkozik, hogy a termelési értekezleten, ahol a darabbérezésről volt szó, nem jelentek meg a munkások kellő számban- Ez a mentegetőzés még súlyosbítja a vezetőség hibáját, mert egy jól előkészített, a népnevelők által fontosságában ismertetett termelési értekezleten nem kell attól tartani, hogy elmaradnak a dolgozók.

De más tekintetben is vannak hibák. Bár a darabbérezés május 15 óta érvényben van. a vasszerelők még mindig nem aszerint dolgoznak, mert a munkavezető, Tőrei István

nem ér rá

a tervfelbontásra

Sok munkájára hivatkozik és addig nem is akarnak foglalkozni a kérdéssel, míg az át- képzősök meg nem érkeznek, így a vasszerelők csak a boríték felbontása után tudják meg munkájuk eredményét.

Áz ácsok közölt tőben ismerik már az új bérezést s az

ott dolgozó népnevelők helyes tudatosítása nyomán meg is győződtek előnyéről. „Tisztán látja az ember előre, hogy menyit keres és úgy kapja a fizetést, ahogy dolgozik. így nem lehet a többi munkás rovására bércsalást sem elkövetni“ — mondogatják.

Hibák itt is előfordulnak. Négy munkás; Baksa Péter, Kovács László, ifj. Tóth István és Szijjártó Pál

órákon kérésziül

nem dolgoztak semmit, mert munkalapjuk nem volt kiál lítva és ők úgy tudták, hogy enélkül nem lehet munkába kezdeni. A munkaláp kiállításának késését ők azzal magyarázzák, hogy csak egy ember van az irodán és az nem győzi a munkát.

Beride Ferenc az irodában így beszél erről: „Micsoda marhaságokat beszélnek itt össze! Lehet munkaláp nélkül is dolgozni, hiszen volt már

Kiskunfélegyházán három kisipari termelőszövetkezet működik, mégpedig cipészipari, ruházati és asztalos ipari. A legnagyobb szövetkezet a cipészipari. Ez ma már GO taggal dolgozik és önálló pártszervezettel rendelkezik. A legutóbbi időkig itt azonban nem ment telje seri rendben a munka. Laza volt a munkafegyelem, a tagok rosszul viszonyultak a szövetkezed kérdés ti ez. A vezetőség újraválasztása óta javulás állott be mindkét területen. A taggyűlésen felszínre kerültek a hiányosságok, az új vezetőség okulva a bírálaton, hozáfogott, hogy az eddigi hiányosságokat felszámolja. A legnagyobb hiáAz öreg Hegedűs Károlyt mint „rendes“ embert ismerik Kun- szentmiklósou, jó bánik a munkásával. Nézzük meg, ki ez a Hegedűs Károly? „Csak“ 80 hold földje van, ebből 4 hold szőlő, ezenkívül még vas- és füszerkereske- dése is volt. Az üzletet átadta fiának, Hegedűs Károlynak, mert „szegény“ fiú a Hortby-hadsereg tisztje volt és mivel dolgozni nem szeret meg kell élnie valamiből.

Az öreg Hegedűsnél dolgozott már 18 éve Szűcs Eszter. Igen hosszú idő egy kuláknál ennyi ideig robotolni. Méghozzá olyan kuláknál mint aá öreg Hegedűs, aki ugyancsak „emberségesen“ bánt vele. Nyári időszakban haj. nali 3 órától este 11-ig dolgoztatta, télen pedig reggel 5 érától este 7-ig. „Nem azért fizetlek — mondta gúnyosan Hegedűs, hogy a pohár alatt üljél, hanem hogy dolgozzál'.* Szűcs Eszter dolgozott is. A kuláknab napról- napra gyalog, vagy kerékpárral cipelte a gyümölcsöt a szőlőből. Ezenkívül etette, gondozta a jószágokat, szóval béres és kondás Is volt.

rá eset. Most azért álltak, mert vidékre mennek dolgozni s még nincs itt az autó.’*

A munkások nem dolgoztak, így nem is kerestek ez idő alatt. — Már megkaptam az engedélyt, hogy még két embert betanítsak irodai munkára — mondja Bende Ferenc.

Ideje is lesz, mert akkor talán nem várakoznak órákig a munkalápra a dolgozók.

Az üzemi pártszervezet vegye észre ezeket a hibákat és erőteljesen lépjen munkába a népnevelőkön keresztül azok kijavítására. Fáradtul ■ atton ul tudatosítsa a darabbérezési rendszer jelentőségét a dolgo zókkal. Oszlassa el a téves felfogásokat, a munka keresztülvitel éber, mutatkozó hanyagságot szüntesse meg. így a dolgozói jobban, több kedvvel végzik majd munkájukat és a termelés a^n a fokra emelkedik amelyet eppe í a t új fizetési rendszerrel akarunk elérni.

nyosság az oktatás, a felvilágosító munka területén volt. Az új vezetőség a helyes munkaszervezéssel elérte, hogy ma már a napi 10—12 órai munkaidő helyett csak 8 órát dolgoznak és ezzel az új munkamódszerrel 100 százalékig és öt nappal a kitűzött idő előtt megvalósították tervüket. A szövetkezet munkája annyira feljavult, hogy a sző vetkezetet állandó exportmunkával bízták meg. Ez 3zép eredmény, mert országos viszonylatban csak három kisipari exportra dolgozó szövetkezet működik. A félegyházi cipészipari szövetkezet gyártmányai méltón képviselik külföldön a magyar kisipari szövetkezeti termelést.

Hegedűs az Eszíer munkájúi meg is fizette „gavallérosau". A Horthy-világban 6—10 pengőt adott havonta. Az infláció idején pedig egy féiliter tejet és egy pár kg krumplit fizetett. Szűcs Eszter doigozott tovább. Azt remélte, hogy a kulák majd megfizeti az ő fáradságos muukájá nak a díját. Persze Hegedűs nem változott, kulák maradt továbbra is. Igaz, most már jobban meg- honorálta Eszter munkáját: 51. forintot fizetett havonta, sőt ezenfelül még „jószívességből“ penészes és romlott gyümölcsöt - is adott. Vasárnap is foglalkoztatta, fizetéses szabadságot sem adott, mondván azt, hogy „akkor ki dől. gozik, ha te ünnepelsz, csak nem gondolod, hogy én? A jószág nem ünnepelhet, annak enni kell adni.“

Hegedűs kulák kizsákmányolása nem ismert határt. A dolgozók törvényét lábbal tiporta, a kollektív szerződést megkerülve, éppen csak lökött valamit a munkavállalónak. A DtSFOSz Hegedűs munkászsarolását le leplezte és átadta a járásbíróságnak.

Farkas Lajos plébános vagy ahogy Dávodon az emberek hívják, a „prímás úr“ néhány héttel ezelőtt, az őt felkereső népnevelőnek megtagadta a békeív aláírását. Ezt ő ,,gerincességnek'* és „tánto- ríthatatlanságnak’* nevezte, a község dolgozói pedig megrögzött ellenségnek, a háború „alázatos szolgájának“.

A „prímás úr” és „nővérei”

úgy érezték, hogy az aláírások megtagadása, óta elcsitult minden, azt gondolták, hogy „ezt megúsztuk“- és kezdhetnek újabb mesterkedésbe, indulhatnak újabb rohamra.

Ám a béke ellensége olyan nagy ellenség, hogy a dolgozók nemhogy hetek alatt, de életükben nem felejtik. Aki a háborút sZolgálja a nép ellen, annak ez jól láthatóan a hátára lett sütve.

Farkas Lajos egy kicsit rosszul mérlegelte disznósá- gának súlyát. Olyan nagy és a dolgozók szemében főbenjáró bűnt követett el, hogy a volt kevés „tekintélye’* is a porban fekszik.

Nem úgy van ám, mint régen, hogy a tőkések parancsára, soviniszta, nacionalista uszítással meg leheteti tapsoltatni a dolgozókat a háborúért.

Ez csak volt. Azóta sok minden megváltozott. Farkas Lajos a maga „gerinces“ példáján keresztül a községet akarta maga mögé felsorakoztatni

a béke ellen a háborúért.

Rosszul számítót. Egy egyetemet végzett háborús uszító- nak nem lett vo]na szabad ilyen hibát elkövetni. Mit szólnak az imperialisták, mag a püspök urak, ha úgy dolgozik, hogy az egész község haragját a nyakába kellett vennie. Úgy látszik, rossz ügy nőknek, rossz uszítónak, rósz- szul játsza meg a „gerinces“ embert és mivel így dolgozik, hamarosan meg fogja kapni a pásztorlevelet, hogy „nem tölti be kellően papi hivatá sát.’*

Pedig hát Farkas Lajos mindent elkövet, hogy eleget tegyen a saját véleménye ér vényesülésének, de eleget tegyen a felsőbb tetszésnek is.

A napokban előbújt az „odújából“ és hozzálátott annak, ..amiből élünk“. Most behajtja a bor-, a sertés- és egyéb konvencióját, „betakarít’* téA Demokratikosz Tiposz c. lap leveleket, jelentéseket közöl arról, hogy az athéni kormány minden ígérete ellenére Makronézosz szigetén a helyzet egyáltalán nem javult. A kormánynak az a nyilatkozata, hogy a gyüjtőtáborokban elkövetett állatias kegyetlenkedésekről szóló jelentéseket szigorúan kivizsgálják és a bűnösöket megbüntetik, csak újabb megpróbáltatásokat jelent a bebörtönzötteknek. Olyan nyilatkozatokat csikarnak ki a foglyokból, mintha

lire. Nem szereti a szegénységet, inkább a jólétet. Ehhez már hozzászokott. A nagy egyházi birtokok egy kicsit elkényeztették. Igaz, hogy azt mondja „boldogok a szegé nyék“, de ő inkább vállalja — ebből következően — a ^boldogtalan'* jóban dúskálást.

Az ifjúsághoz akarja bevenni magát. Jó helyeu kezdett. Fiatalságunk nagy lelkesedéssel mozgásba jött Dávodon is a Kongresszusért. Csak a kulákok között megy valamire. Hogy ott sikeiei vannak a prímás úrnak azmár csak természetes.

De a dolgozó fiatalok szembenállnak vele. Elítélik, semmibe sem veszik, mert- a háborút akarja

és nem is akárhogy, hanem „gerincesen’*. Ha nem megy a nagyobbak között, hát meg próbálkozik az iskolásoknál.

Gyűlöli

a kommunistákat

a gyermekeikkel együtt. De azért nem adja fel a harcot. Ha egy mód van rá, igyekszik „nevelni“ az isko.ábd járó kommunista szülők gyermekeit. ,,Nem megy szép szóval, majd megpróbáljuk másképpen.“ A hittanórán az egyik kislánynak ezzel tá madt neki;

— Te szemüveges kígyó, miért nem tanulod a hittant, vagy az ördög szállt beléd, mint a szüléidbe?

ördöginek nevezi a szülők kommunista állásfoglalását, azt, mely békét akar, mely az egész dolgozó nép jólétét teremti meg és építi nagy sikerrel.

A Szülői Munkaközösség nem hagyta annyiba a kisgyermek panaszát. Elment ellenőrizni a hittanórát. Csermák Imréné kapta meg a megbízatást. Csermákné el is ment.

Alig nyitott be az ajtón, Farkas felugrott és eszeveszetten kezdett kiabálni.

— Takarodjon ki! Azonnal távozzon! — és rohant oda, hogy Csermáknét kituszkolja.

De Csermákné nem azért a Szülői Munkaközösség elnöke, hogy megijedjen a „prímás úrtól’*, nyugodtan elfoglalta helyét, hogy vési ghall gassa az órát.

Farkas nyomban szétzavarta a gyermekeket. Ne hallja senki, mit „tanít“.

A prímás úrnak erre min den oka megvolt. A hittan az ő óráin a háború, a gyűlölködés tana lett.

nem kínoztalnák, nem éhez tetnék őket és nem végeztet nének velük kényszermunkát A foglyoknak elsózott étel után nem adnak vizet, így követelik, hogy írjanak alá ilyen nyilatkozatot. Annak ellené re, hogy a börtönőrök mindent elkövetnek a bűncselek mények nyomainak eltűntté sere, a börtönök rabjai közül csak 17h- írt alá ilyen hamisítványt. A tábor igazgatása ban történt egyes változások nem javították a helyzetet, mert az új hóhérok semmivel sem jobbak az eddigieknél.

Exporimis tikéval bízták meg a kiskunfélegyházi Cipésztpars Szövetkezeset

25 évig zsákmányolta ki

cselédjét Hegedűs iláraiy kunszentmiklési buláű

ü görög makronézosz! halálfálmrtten semmi sem változott