Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-01 / 19. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG Éljen május elseje, a béke harcosainak seregszemléje! V. évfolyam 19. szám Mindenütt a világon, Nyu- gatcurópában csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában, Afrikában, Vietnamban s a maláj szigeteken, a Szovjetunióban, Kínában, a népi demokráciák országaiban — mindenütt a munkásosztály vörös zászlaja alá tömörülve tesznek hitet a dolgozók a szabadság és a béke ügye mellett. A világ dolgozói különböző nyelveken ugyan, de egyugyanazon céllal, egyugyanazon harci feladatért mozgósítják milliós tömegeiket s mindannyian büszkén s rajongó szeretettel gondolnak a demokrácia és a szocializmus nagy országára, a Szovjet, unióra, a haladó emberiség büszkeségére és Lenin nagy ügyének lángeszű folytatójára, a bölcs Sztálinra. A haladó emberiség büszkeséggel tekint szemefényére, a szovjetek országára, amely Lenin és Sztálin útján sikerrel oldotta meg az emberiség alapvető problémáját. A becsületesen, dolgozó emberek látják, hogy a Szovjet, unió testesíti meg a világ gondolkodását, becsületét, lelkiismeretét, hogy a Szovjetunió vezeti az emberiséget a haladás, a felemelkedés útján. Néhány nap múlva ünnepeljük a nagy Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű győ. zelmét a hitleri Németország felett, öt éve annak, hogy a Vörös Hadsereg hős katonái kitűzték a berlini Reichstag épületére a győzelem zászlaját. A szovjet nép a nagy Honvédő Háborúban a Bolsevik Párt vezetése alatt példátlanul nagy hősiességgel lebír- hatatlan erőről tett bizonyságot. Az ellenség a második világháború eredményeit összevetve, a Szovjetunió gazdasági elgyengülésére, elszegényedésére spekulált, azt hitte, hogy képtelen lesz leküzdeni a helyreállítás nehézségeit. Ez a hiedelem azonban csakúgy, mint az Októberi Fórra, dalom óta táplált valamennyi vágyálom — nem teljesült. A szovjet nép sikerrel küzdötte le a háború utáni helyreállítási időszak nehézségeit. A háború utáni sztálini ötéves terv végrehajtása során az iparban 5200 üzem helyre- állítása fejeződött be. A Szovjetunió iparának erejét a munka, termelékenységének, az önköltség csökkentésének arányát nem lehet összehasonlítani egyetlen modern kapitalista oszág iparával sem. A szovjet ipar ma 58 százalékkal haladta túl az 1910-es békeév színvonalát, s ezzel túlszárnyalta az 1950-re éU>Ara SO fillér 1950 május 1. Harc a békéért Irtai Németi József, a Megyei Pártbizottság titkára irányzott össztermelést szín. vonalat is. A kolhozparasztság a Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs vezetésével sikerrel oldotta meg a többéves szárazság ellenére a gabonaproblémát, amelynek eredményeképpen a multévi terméshozam szintén meghaladta a háborúelőtti békeévek terméshozamának színvonalát. A háború szörnyű pusztításai ellenére az állattenyésztés nagymérvű fejlődése során 1949-ben túlszárnyalta a békeévek állatállományának számát. A szovjet népgazdaság fejlődése együttjár a szovjet nép életszínvonalának, jólétének emelésével. Ismeretes, hogy a háború után a Szovjetunióban szűnt meg először a jegyellátás, az is közismert, hogy háromízben történt a közszükségleti cikkek árának nagyarányú leszállítása, ami félreérthetetlenül mutatja a Párt és Sztálin elvtárs gondoskodását a szovjet emberek jólétéért, életszínvonaluk emeléséért. A szovjetrendszer páratlan mértékben emeli a munkások, a kolhozparasztok, az alkalmazottak, de a munkából kiöregedettek, a nyugdíjasok és a tanuló fiatalok életszínvonalát is. A szovjet emberek páratlan lelkesedéssel és munkaszeretettel viszonozzák a sztálini gondoskodást és a május 1-i szocialista versenyben elért hatalmas eredményekben juttatják kifejezésre lángoló szeretetüket szocialista hazájuk ügye iránt. A szocialista Szovjetunió újabb és újabb bizonyítékokkal támasztja alá összehasonlíthatatlan fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. A Szovjetunió példája nyomán és segítségével a népi demokratikus országok is vitathatatlanul túlszárnyalják a kapitalista országok jelenlegi állapotát, a kapitalista országok gazdaságait. Elvitathatatlan tényekkel, hatalma« gazdasági és kulturális eredményekkel rövid pár esztendő alatt felülmúlják a háborúelőtti teljesítmények színvo. nalát. Lengyelországban egy főre ma két és félszer több termék esik, mint a háború előtt, 1945-ben a magyar ipar a háborúelőtti színvonal 30 százalékáig jutott el, ma másfél- szeresen akkora, mint a háború előtt volt. 1950 első hónapjaiban is tovább növekedtek a demokrácia és a szocializmus táborának erői. A Szovjetunió baráti szerződést kötött a kínai népköztársasággal, a világ két leghatalmasabb népe ezzel pecsételte meg a béke megszilárdításának ügyét, — amellyel olyan lebirhataüan erőt hozott létrct amelyhez fogható még nem volt a világtörténelem során. Míg a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban napról napra jobb és bol. dogabb élet lesz, addig a tőke, a kapitalizmus országaiban ■csökken az ipar termelése, fokozódik a munkanélküliség, egyre csökken a tömegek vásárlóképessége. A „leggazdagabb“ kapitalista országban, az Amerikai Egyesült Államokban az ipari termelés színvonala 1949-ben 22 százalékkal csökkent. Anglia számos nehézipari üzeme, a kohászati, vasöntő és egyéb üzemek csökkentett kapacitással dolgoznak, vagy leállították őket. Franciaországban, Olaszországban, de hasonlóan a többi nyugati kapitalista országban is a termelés alacsonyabb színvonalon van, mint 2(J évvel ezelőtt. Amerikában a munkaképes lakosság egy harmada teljesen vagy részben meg van fosztva a munkától. A kapitalista világ 45 millió munkanélkülit produkálj akik családtagjaikkal együtt mintegy 150 millió embert jelentenek, akiknek osztályrészül a „gazdag“ Amerikában bizonytalanság, nyomor és éhség jutott. A kapitalista országokban, mindenekelőtt Amerikában, az élelmiszerek ára magasabb, mint a háború előtt, a munkások bére viszont rendszeresen csökken. Angliában kétszer, Francia- országban húszszor, Olaszországban hatvanszor drágábbak az élelmiszerek, mint a háború előtt. A hírhedt Marshall terv a tönk szélére vitte a Nyugateurópai ,,segélyezett“ országokat. Nemcsak nem könnyítette meg helyzetüket, hanem a katasztrófa szélére juttatta ezen országok gazdaságát, , ipart pangásra, elhalásra késztette, pénzrendszerük szétzilálását eredményezte. A marshalüzálás gazdaságilag és politikailag egyaránt felszámolta a ..segélyezett“ országok látszólagos . függetlenségét, az amerikai imperialistákat kiszolgáló, áruló kormányok pedig ágyútölteléknek akarják felhasználni a népet az imperialisták új vi- láháborújához. Az imperialisták, a demokrácia ellenségei szerte a vi- lágonegyúj háborúban látják a kiutat abból a zsákutcából, amelyben jelenleg vannak. Az amerikai tőkések ördögi cinizmussal, leplezetlenül beszélnek az új háborúról s hivatalos megnyilvánulásaikban is kijelentik, hogy ^szakítani kell a be nem avatkozás elvével, az USA-nak nyíltan be kell jelentenie igényét a világuralomra“. Anderson tábornok kijelentette, hogy „az atombombázás nem mond ellent a dernokrá- cia és a humanizmus legmagasabb élveinek“. íme, az imperializmus csirkefogó főkolomposai semmiben sem különböznek a hitlerista vandáloktól. Az új világháborúval kapcsolatos hisztérikus felhívásaik, a katonai költségvetések fokozása, a fegyverkezési hajsza kétségtelenné teszi, hogy Hitler útjain járnak. Hitler útján és Hitler módszereivel számolják fel a demokratikus szabadság- jogok utolsó maradékait is a dolgozó nép rovására. A „demokratikus“ Angliában a dolgozók nem képesek eleget tenni a moszkvai Szak- szervezetek Tanácsa meghívásának, — hogy küldöttséget küldjenek a május 1-i ünnepségekre, mert a vállalatok tőkései azonnali elbocsájtást és feketelistát helyeztek kilátásba azok számára, akik elfogadják a meghívást. A kapitalisták úgy félnek az igazságtól, — a szocialista és kapitalista rendszer közötti különbség felismerésétől, — mint a tűztök Ezért nem engedik a dolgozókat, hogy megismerjék a szocialista szovjet rendszert. De a munkásosztály és a dolgozó nép harcát a békéért, a demokráciáért nem lehet letörni- A tartós békéért vívott harc, nap mint nap szélesíti a dolgozók milliós tömegeit és fokozza elszántságukat, gyűlöletüket az imperializmus ellen. A béke ellenségei rettegnek a népek azon törekvésétől, melyek keresztülhúzzák a háborús, kardcsörtető politikát., de a béke híveinek mozgalmát, amely százmilliókat ölel fel, semmiféle erő nem akadályozhatja meg. A Szovjetunió és a béke híveinek békepolitikája nem a gyenge ember jámbor békeóhajából ered, hanem az erejében, igazában bízó békeszerető emberek millióinak harcos kifejezője. A francia kikötőmunkások, — akik megtagadták az Amerikából érkező fegyverszállítmányok kirakását — é9 akik példája nyomán valamennyi európai kikötőmunkás hasonlóan cselekedett, dacára a féktelen fasiszta terrornak, nem a gyenge emberek, hanem az osztályöntudatos, békét szerető, erejében bízó proletariátusnak hősies kiállása. A stockholmi békekonferencia felhívása az egész világon mozgósította, harcba- lendítette a dolgozók millióit. Nemcsak a Szovjetunióban, nemcsak a népi demokráciák országaiban, a kapitalizmus országaiban* is nő és erősödik a békéért folyó harc tábora, nő és erősödik elsősorban a Kommunista Párt. Olaszországban 1943-ban ! 15.000, ma kétmillió és 300 ezer tagja van a Kommunista Pártnak. Franciaországban kétszer akkorára növekedett, mint a háború előtt volt. Mi sem jellemzőbb a békeharc táborának növekedésére, mint az a mozgalom, amelynek mindannyian tevékeny részesei és szemlélői vagyunk hazánkban a stockholmi felhívás aláírásával kapcsolatban. Az a körülmény, hogy rövid néhány nap leforgása alatt népünk milliós tömegei páratlan lelkesedéssel és lendülettel, gyorsan foglaltak állást a stockholmi békefelhívás mellett, mutatja népünk elszánt békeakaratát. Az elmúlt napokban népünk — és közöttük Bácskiskun megye dolgozói is — ismételten választ adtak az imperialisták mesterkedéseire, amely válasz félreérthetetlen és eay- emberként kiált nemet a háborút akaróknak. A békéért vívott harc megyénk minden dolgozóját egy- emberként sorakoztatta fel a reakció belső és külső ügynökei ellen és olyan összefor- rottságról tett tanúbizonyságot, amely méltóképpen mutatja az imperialisták és ügynökeik felé, hogy népünk ebben a kérdésben is pártállásra, felekezeti különbségre, nemre való tekintet nélkül egységes. Egységes és osztatlan a dolgozók jelszava, hogy — „pusztuljon, aki. háborút akar.“ A bajai Posztógyár, a félegyházi Gépgyár, a kecskeméti üzemek, a Gépállomá-