Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-01 / 19. szám

Jó vállalatvezetői beszámoló nélkül, nincs jó termelési értekezlet 6zí biz&Hyttia a üusUtoníti íiöHziw,%y,ái példába sok gyűléseiken szinte órák alatt elsőnek csatlakoztak a stokcholmi felhívás mellé. A dolgozó parasztok, mindenek­előtt az állami gazdaságok, termelőszövetkezeti csopor­tokban dolgozók, már a múlt hét elején csaknem kivétel nélkül lelkesen szeryezték meg a felhívások aláírását. Kecskeméten és a többi váro­sokban az értelmiségi dolgo­zók állásfoglalásukkal, a po­litikai felvilágosító munká­ban való részvételükkel bizo­nyítják, hogy felsorakoztak a dolgozók harcához. Csak­nem minden községben a leg­több helyen az elsők között írták alá a felhívást a római katolikus vagy egyéb feleke­zetek lelkészei is. így a he- tényegyházi, a katymári, a kunbajai, a bácsalmási, a nyárlőrinci s a többi közsé­gek római katolikus plébáno­sai. Sőt, a legtöbb helyen te­vékenyen dolgoznak a béke­védelmi bizottságban is. Csak demokráciánknak és népünknek legelvetemültebb, gyűlölettől elvakult ellenségei vonják ki magukat a békéért folytatott harcból. Csak azok, akik a háborúnál is jobban gyűlölik a népet és hatalmát, csak azok, akik nem bírnak belenyugodni a megváltoztat- hatatlanba, a kapitalizmus végső pusztulásába, hatalmuk elvesztésébe. Persze, ezek az „úriembe­rek“ soha nem vettek részt háborúban. Nekik a háború üzletet, konjunktúrát jelen­tett, de a dolgozóknak mér­hetetlen szenvedést. A kecske­méti városházán a békegyű­lés előadója, Szili István elv­társ elmondta, hogy ő mind­két háborúban résztvett, hogy Míg az amerikai imperialisták a háborút, a halált készítik, a halasi Barnevál dolgozói, a bé­kés építés hívei lelkes békegyü- lésen tiltakoznak mindenféle há­borús spekuláció ellen, ökölbe­szorulnak a kemény munkáske­zek. összeráncolt homloké asz- szonyok és férfiak szeméből gyű. lölet sugárzik az imperialisták gyalázatos terveinek az említé­sére. Élénken él még emlékeze- 1 ükben az 1943—44-es esztendő, amikor mindenhonnan a halál le­selkedett az emberekre. Élénken emlékeznek a felszabadulás bol­dog napjaira és a felszabadulás utáni évek lelkes odaadó munká. jára, az építésre. — Az élet most már a miénk — mondják — nem adjuk oda semmi áron/ Nem maradt el a gyűlésről senki sem. Mindenki hitet akart tenni, a béke ügye, a Szovjet­unió mellett. A békegyfilés után mindenki megszaporázza a lépéseit. Min­den perc drága. Minden perc ki­használása felelet az Imperialis­ták háborús uszítására. Szívós agitáciőval, az Ivek aláírásával, termelésük magasabbra emelésé­vel akarnak a békéért síkra szállni. Tudjuk, hogy minden el. mondott szó csak annyit ér, amennyit elvégsiink belőle — mondja Lázár Jolán. — És mi megálljuk a helyünket, hogy ez­zel is csökkentsük az imperialis­ták erejét és erősítsük a béke- tábort. — Minél jobban uszítanak, iz­gatnak, provokálnak, annál jobb munkával, keményen válaszolunk nekik! > a két világháború között 22 május elsejét töltött el letar­tóztatásban, mert az úri Ma­gyarország nagyhatalmú urai, mint a tüztöl, úgy rettegtek a május elsejétől és a dolgo­zóktól. A dolgozó magyar nép dön­tő többségének Szili Istváné­hoz hasonló volt a sorsa. A dolgozóknak a háború nem üzletet, hanem mérhetetlen szenvedést és rabságot jelen­tett. A nép osztatlan megve­téssel fordul el a felismert ellenségétől. Gróf Mátyás csávolyi plébános az aláírást, a béke melletti állásfoglalást azzal utasította vissza, hogy ,.nálam nélkül is meglesz1-. Persze, hogy meglesz, Gróf Mátyás úri De maga hogyan lesz meg a nép nélkül, akinek legelemibb érdekeivel fordult szembe? Bácskiskun megye dolgozó népe osztatlanul a békére sza­vazott. A békéhez való ra­gaszkodásáról, forró szocia­lista hazaszeretetéről tett ta­núságot. Megyénk dolgozói lelkesen követik Pártunk vezérét, Rá­kosi elvtársat és minden ere­jükkel azon lesznek, hogy — mint Rákosi elvtárs mondta — erős bástya legyünk & béke frontján. A munkásosztály, a dolgozó nép nagy ünnepén, Bácskis­kun megye dolgozói lelkesen sorakoznak fel a világot át­fogó, nagy békefront hadse­regébe, hogy tanúságot tegye, nek a Párt és Rákosi elvtárs vezetésével szilárd, megin­gathatatlan békeakaratukról, amely végül is a Szovjetunió­vezette béketábor győzelmét, az imperialisták pusztulását fogja eredményezni. szekapcsolják az egész világ dol­gozói közt kiszélesedett béke- mozgalommal. A bekéért tesznek munkafelajánlásokat a világ pro- Ictáriátusának nagy ünnepére, május 1-re. A békéért csökkeuri selejtjét 3 százalékkal Szalui Elek Józscfné, vagy Tóth Gizella 2 százalékkal. A háborús uszt- tóknak ad feleletet Szekula Ba­lázs brigádja is, akik 200.as bri­gáddá alakulnak át. Vagy a lá- dázóbrigád, akik átlagteljesítmé­nyüket 213 százalékra emelték. A brigádon belül Pocsai Károly if­júmunkás 234, Szekula Balázs ifjúmunkás 237, Batiz Mihály ifi 210 és Kram mer László 216 szá­zalékot ért el. Kern maradnak le a többiek sem. A belezők közül Sörös Péterné 167 százalékról 243 százalékra, Gsdnyi litvánná, pe­dig 200 százalékról 250 százalék ra emelte teljesítményét. De nemcsak a termelésben mutatkozik meg ez a nagy oda­adás a béke ügyéért. Ugyanilyen harcosan vigyáznak a béke leg­igazibb vezető erejére, pártszer­vezetük tisztaságára is. Párt­tagok és pártonkíviiliek egyaránt alaposan inegbeszélgetlk, kik lennének jó vezetői Pártunk üze­mi szervezetének, így az egész üzemnek. Éberen őrködnek, ne­hogy az ellenség, az imperialis­ták, a háború hívei be tudjanak ültetni olyan embereket, akiket befolyásolni tudnának. A párton- kipüliek úgy határoztak, hogy ameddig a választás folyik, ad­dig ők is az üzem területén ma­radnak. .42 ebédlőben fogják meg várni és üdvözölni az új vezető- séget, akik vezetni fogják őket a békéért Valói harc útján. vA SzOX elnökségének határoza­ta a termelési értekezletek rend­szeresítéséről így szól: ...Az építő kritika és önkritika bátor alkal­mazásával mutassanak rá a tér. melés, a munkaverseny terén ta­pasztalható hibákra, hiányossá­gokra, az egyes dolgozók és a ve­zetők régihez való ragaszkodásá­ra, akiknek maradisága gátolja a termelés emelkedését, az újítások, észszerüsltések bevezetését." A Kecskeméti Konzervgyár NV 'az elmúlt bét péntekjén megtar­totta termelési értekezletét. Az üzem vezetősége azonban ezt az igen fontos kérdést nem tartotta szem előtt, mert a termelési érte­kezleten a dolgozóknak csak fele, 280-ból csak 148-an vettek részt. Az üzemi bizottság nem mozgósí. tóttá az üzemi bizalmiakat, a pártszervezet a népnevelőket és így a dolgozóknak csak egy része jelent meg, ami már eleve két­ségbe vonja az értekezlet sikerét és teljes értékét. Az üzemi veze­tőségnek, elsősorban az üzemi há. romszögnek abból kellett volna kiindulnia, bogy „ezeken az érte. ke'zKitekeu a dolgozók a termelés Irányításában is résztvesznek“. Ez nem lekicslnylendő szempont. A termelési értekezlet jelentő­ségének teljes lebecsülését Jelenti az is, hogy a vállalatve­zető és az ÜB titkára érthetetlen módon berekedtek és a beszámo­lót, ahelyett, hogy egy politikai felelős tartotta volna meg, Bön- dör elvtársuak, az üzem egyik hl. vatall dolgozójának kellett elvé­geznie. Ez azután az egész beszá­molóra és a termelési értekezletig rányomta a bélyegét. A beszá móló számokat sorolt végnélkül. Ebből egyetlen munkás sem tudta I azt a következtetést levonni, hogy u munka jól vagy rosszul megy. . A termelési eredményeket a be­számoló nem fejezte ki százalék­ban. Ilyen kifejezések voltak: „elég jól teljcsitettUk1', de ez még nem jelenti azt, hogy nyugodtan pihenhetünk babé- . rainkon A II. negyedévi tervvel kapcsola­tosan kijelenti a beszámoló, hogy „a legrövidebb időn beiül fel fog­juk bontani egyénekre, hogy min­den munkavállaló tisztában le­gyen azzal“. Fontos dolog ezt elő­irányozni, de előbb kellett volna, hiszen áprilissal eltelt már a má­sodik negyedév első hónapja. Általánosak a megállapítások, semmitmondóak. Nem mutalnak irányt, utat a további feladatok elvégzéséhez. A legkisebb segílsé. get sem adja az üzem dolgozói­nak, azért, mert nélkülözi az üzem súlypont problémáit. Nem foglalkozott a verseny­mozgalom értékelésével. Az ápri­lis /fi eredmények megemlítése ön­magában nem, elegendő. Alapul kellett volna felhasználni a hibák kimutatására és a továbbiak so­rán a főszempontok megmutatá­sára. A hibákkal kapcsolatosan Is feltűnő általánossággal találko­zunk. „Da szűk keresztmetszetek fordulnak elő az üzemben, fel kell tárni és meg kell azt szüntetni, hogy a termelésben fennakadás ne legyen.“ Ez csak alac a bibék szaporodásihoz és semmi a hibák kijavításához. A munkafegyelem és ezzel kap­csolatosan elhangzott kritika pá­holyból, „felülről“ történt. Az ilyen kritikától semmiféle javulást nem várhatunk. A beszámoló nem mutatta ki, hogy az üzem eredmé­nyei mennyiben köszönhetők az üzemen belül a pártszervezet mun­kájának, az elért eredményeket nem kapcsolta össze a-Pártnak az üzemben is érvényesülő élenhala dósával, döntő és nélkülözhetetlen munkájával, tevékenységével, a Párt tagjainak, népnevelőinek fel- világosító, nevelő munkájával. Ilyen beszámoló után nem lehet csodálkozni azon, ha a dolgozók hozzászólásai nem tárják fel az üzem hibáit, legégetőbb kérdéseit. Nem kaptak alapot ehhez és mi­vel a munkásoktól idegen az álta­lánosság, szótlanok maradtak, vagy a lényeges kérdéseket csak érintették. A munkások is észrevették ezt. Bojtai Pál helyesen kifogásolta azt „hogy a húskonzervüzem elis. mert tejlesítményt ért el és a mai értekezleten a nevüket meg sem említették. Muha elvtárs, a párt- szervezet titkára megállapította, hogy ,,o termelési értekezlet szak­mai vitává alakult, tehát ellaposo­dott". A minisztériumból Kiss elv­társ Is .felszólalt'. Ez csak szá­raz beszámoló volt és nem volt benne, hagy mennyi volt az ön­költségcsökkentés, a selejt, milyen arányú volt s a hibákra nem mu­tatott senki. Ez annyit jelent vég­eredményben, hogy a beszámoló anyagának helytelen, a fontos szempontokat figyelmen kívül ha­gyó feldolgozása akadályozta a munkásokat abban, hogy résztve- gyenek az üzem vezetésének mun­A haladó szeminárium vezetője, Rigó elvtárs már megérkezett Egyenesen a kultúrterembe tart, ahol u szeminárium tagjai már gyülekeznek. Nincsen még öt óra, de a Keoslceméti Cipőgyár KV hallgatói már csaknem kivétel, nélkül együtt vannak. Amíg a hallgatóság gyüleke­zik, a termelési eredményeket szokták megbeszélni. Szép ered­mények vannak. llétről-hótrc jobban megy a tanulás, ezzel együtt hétről.hétre emelkedik a szeminárium résztvevőinek ter­melési eredménye is. Nagy fejlődésen mentek át 8 hallgatók. Nevelik egymást is. Ez a fejlődés lemérhető a dolgo zók egymáshoz, a tanuláshoz ét a munkához való viszonyának megváltozásában. Molnár László elvtárs talpbélés-fillítgató például amikor a szeminárium beindult, bizony alaposan elkésett. Akkor még a termelésben is alig tue el a tOD százalékot. Most a legelsők között Jelenik meg, hóna alatt könyveivel és jegyzetfüzetével. Szeret tanulni és a tanulás megkétszerezte munkakedvét is. Az elmúlt héten már 200 százalékot jegyzett fel Molnár László neve mellé az üzem normása. A szeminárium anyaga a Kagy Októberi Forradalom. Először csak az állandó hozzászólók je­lentkeznek. A felszólított elvtár­sak szorosan ragaszkodnak az olvasókönyv szavaihoz. — Az Októberi Forradalom vívmányai, először... másodszor... har­madszor ... — így kezdték. Az­tán egyszerre felenged a feszült­ség. Mikor arról van sző, hogy mit jelent számukra az Októberi Forradalom, még az elvtársnők sení „izgulnak“ már, hogy rosz- szul fejezik kt magukat. Csak ágy dől belőlük a mondanivaló. — A Pártotl — A nagyobb ke­nyeretI — Ha nem győz a fórra, dalom, mi sem élhetnénk most ilyen boldogan I — tör ki az elv­társakból. — Meghozta az egyenjogúsá­gomat. Megkapom a munkám után a megérdemelt fizetést — mondja Tóth elvtársnö. — Ha jól dolgozom, a legna gyobb megbecsülésben részesülhe­tek — szól hozzá Tamási László né is, aki mióta szemináriumra jár, 120 százalék helyett ISO szú. zalékot ér el. ' — Tanulhatnak a gyermekeim kájdban, hogy valóban érvénye süljön az üzemen belüli demokrá­cia. Az üzemen belült demokrá­ciát általában nemcsak az veszé­lyezteti, hogy diktatórikusak a módszerek, hanem az is, hogy a dolgozókat nem vezetjük rá a hi­bák meglátására, nem beszélünk a hibákról és ebből természetesen fejlődik ki az, hogy a dolgozók az üzem vezetésében érdektelennek érzik magukat és nem látják meg a termelési ér­tekezletek igen fontos célját. A Kecskeméti Konzervgyár NV termelési értekezlete és annak ta. nulságai, tanulsága legyen minden üzemünknek, hogy az értekezlet sikeres csak akkor lehet, ha azt jó felvilágosító munkával készít, jük elő, ha a jól felépített válla­latvezetőt beszámolóval, a kritika- önkritika helyes alkalmazásával alapot adunk az üzem dolgozói­nak ahhoz, hogy résztvegyenek az üzem vezetésében. Ezzel neveljük s növeljük felelősségérzetüket, erő­sítjük a versenymozgalmat, segít­jük az ötéves terv megvalósítását. — mondja boldogan Tercsi Imré­vé. — Az egyik fiam a Rákosi Müveknél tanuló. Hányon büszke Maróit rá. Ezt is a forradalomnak, a Szov­jetuniónak köszönhetem. Amikor arról van sző, hogy mi az oka annak, hogy a kapitalis­ták által támogatott, Jól felsze­relt hadsereg nem tudta legyőzni a gyöngén fölszerelt, tapasztalat­lan fiatal Vörös Hadsereget, Varga elvtárs kapja meg a szót, ö sokat volt katona, emlékszik még. Kis Is mondja, amit érez. — Emlékezzetek vissza. Ben­nünket is vittek katonának elég­szer, de bíz sarokba vágtuk a fegyvert, amint csak lehetett, pedig akkor még nem Is tudtuk ilyen világosan, milyen hiába­valóságokért kergettek bennün­ket a tűzbe. Nem vagyok már fiatal, de ha az én Pártomat, az üzememet, a mi üzemünket, a szabadságomat kellene megvé­denem, harcolnék én is minden erőmmel, ha kellene, foggal ' és körömmel is. így harcoltak a magukéérta Vörös Hadsereg ka­tonái is és ezért győztek. A szemináriumhallgatók alig akarják elhagyni a temet. Kü. lijnösen az asszonyok énekelget­nek szívesen. Büszkén dicseked­nek el, hogy április 4-re két új indulót is megtanultak és ezt éneklik május 1-én Is. Szeretnek szemináriumra járni. Lemorzsoló­dás Jóformán nem ts volt Csak azok maradtak el, akiket a Párt iskolára küldött, vagy akiket más helyre helyeztek át — Sokat tanultam, mióta a szemináriumra járok. Sokkal na­gyobb lelkesedéssel és bátrabban végzem a munkámat is, mert előttem van a példa, a szovjet aszonyok, látom, hogyan állták meg ók a helyüket a harcok és az építés idején. A sztálini mű­szak alatt nagy munkával csak 99 százalékot tudtam elérni, most keveselem a 170 százalékot is. így hálálom meg Pártomnak, hogy emberré lett — így beszél Tercsi Imréné. Önálló műsort ad a kolozsvári rádióállomás A kolozsvári rádióállomás vezetését nemrégen Kolozsvár város Ideiglenes Bizottsága vette át. Az Ideiglenes Bi­zottság kulturosztálva. elha­tározta, hogy a rádió Romá­nia -műsorát -sugározza. \i áSet most már a miénk, nem.adjuk oda semmi áron fl békéért fokozzák teljesfményelket a május 1-versenyben a Halasi Barnevál dolgozói A május 1-i készülődéseket ősz Srorgalmas tanulás, emelkedő teljesítmények A SCHIFFER GYÁR üzemi szemináriumának hallgatni túlszárnyalták eddigi eredményeiket

Next

/
Oldalképek
Tartalom