Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. március (5. évfolyam, 10-13. szám)

1950-03-26 / 13. szám

4 1050 március 2ß. A kultúrmunka kiszélesítésével április 4 méltó megünnepléséért Növekvé Klemben folynak megyénkben a tavaszi munkálatok 1945 április 4: ez a nap többet je­lent a régi értelemben vett történelmi dátumoknál. Friss, eleven, nem lepték el a múlt frázisai, nem kapott a tör­ténelemhamisítók nagyon is érthető buzgósága miatt hazug értelmezést. Olyan, mint új, szabad és boldog éle­tünk, mely belőle fakadt. Ezt a napot nem könnyű ünnepelni. Nem lehet szó­virágok hintésében és külsőségekben gazdag bőkezűséggel eljárni. Csakis úgy lehet, ahogy ennek a legnagyobb magyar ünnepnek, a magyar dolgozók milliói ünnepének jár. Úgy. ahogy azt a mindannyiunkban élő hála, szeretet és újjongás diktálja. Őszintén, a sza­bad emberek egyszerűségében is ne­mes ünneplésével, igazi ünnepléssel. Ezért indult új versenymozgalom az iparban és mezőgazdaságban, ezért kapott újabb, hatalmas lendületet a termelés. Azt a napot, amely felemel­kedésünk kiindulópontját jelenti, a ma­gyar dolgozók újabb eredményekkel, tehát újabb győzelmekkel fogják ünne­pelni. De Horváth Ede felajánlása, mellyel eléri a 4000 százalékot, vagy az, hogy a mezőnyárád.i gépállomás dolgozói tizenegy nappal a kitűzött határidő előtt, vagyis április 4-ére be­fejezik a tavaszi munkálatokat, nem kizárólagosan az iparban és a mező- gazdaságban talál követésre. Az ötö­dik évforduló méltó megünneplésére megtörténtek az előkészületek azon a területen is, — és nem utolsó sorban —. amely e dicsőséges Vörös Hadse­reg felszabadítása folytán, termelési eredményeink hű tükreként, kiszélesed­hetett, megerősödhetett, igazi értelmet nyert. Ez a terület: kulturális életünk. A kultúra frontján eddig elért eredményeink nem csak országos, de megyei viszonylatban is kielégitőek. Báes-Kiskun megye na­gyobbrészt mezőgazdasági terület, a lakosság többsége dolgozó paraszt. Legelsősorban tehát a régi „kultusz­* Az Első Kecskeméti Konzervgyár dolgozói az alábbi levelet kapták KEDVES ELVTARSAK! A múlt év őszén, amikor az ösztön­díjas tábor résztvevője voltam, részt- vettem az elvtársak kisgyűlésén. A Rajk-ügyet beszéltük meg akkor. A hozzászólások során az egyik elv­társnő arra kért, hogy majd írjak le­velet a Szovjetunióból. A kérésnek, amely mindannyiójuk kérése volt, örömmel teszek eleget. Mindjárt az utazással kezdem. De­cember 6-án értünk a határra, ahol rádiókkal, hálófülkékkel és teafőzőkkel felszerelt vasúti kocsikba szálltunk át. Amikor ezeket megláttam, azt hittem, hogy ezek a legszebbek, de Lenin- grádba utazásomkor láttam, hogy vannak még modernebbek és szebbek is. Útközben azon a területen halad­tunk át, amely a legtöbbet szenvedett a háború alatt. Mi már a pusztítások helyén új kolhozházak ezreit láttuk, a traktorállomásokat és az újjáéledt városokat: Lyov, Kiev, Brianszk. Moszkvába érkezésünkkor legjobban a Metro ragadott meg. Annyit hallot­tam már róla, örültem, hogy megnéz­hettem. Márvánnyal kirakott lépcsősor vezet a váróterembe. Lent neonfény, legkülönbözőbb fajta virágok és a szocialista munka hőseit ábrázoló szobrok fogadtak bennünket és nagy tisztaság, ami csak nekem volt fel­tűnő, a szovjet embereknek természe­tes, pedig ez az állomás (ahogy kí­sérőink mondották) „csak egyszerűbb megálló“. Szállást egy ötemeletes házban kap­kormányzat" szándékos és egyúttal I bűnös mulasztásait kellett pótolni. A/., I hogy Bugac, Tázlár, Szalkszentmárton- | Homokpuszta és még sok hasonló kis hely lakói könyveket kérnek a népmű­velési ügyvezető útján, mert saját könyveiket már elolvasták mind, bizo­nyítja, hogy nem volt hiábavaló kísér­let az „ostobának“ nevezett, jogaitól eddig megfosztott dolgozó parasztság részére Téli Estéket, színielőadásokat rendezni, kezükbe könyvet és tollat adni, legkisebb településeiket is ván- dor-filmautóvai felkeresni. Jó bizonyí­ték az is, hogy a pálosszentkútiak, akik az ősszel még az „imperializ­mus“ szó jelentését sem tudták, ma már a világpolitikai eseményekről tud­nak vitázni egymás közt és tel lesen j tisztán látnak. Amellett, hogy dolgozó í parasztjaink beigazolták a művelő- ' désre való érdemességüket, fogékony­ságukat, megmutatták, hogy a hallott és olvasott dolgok tanulságait fel tud­ják használni a saját javukra és ezen keresztül a közösség javára. A Sza­bad Föld Téli Esték gyümölcseként a íelsőszentkátai dolgozó parasztok meg­alakították az „Uj Elet“ tszcs-t, sokan kérték magukat a borotai „Szabad Május" csoporthoz is és a DÉFOSZ taglétszáma 120 főre emelkedett, egy- egy kultúrműsorra nyolcszázan is ösz- szejönnek. Ugyancsak a Téli Esték­nek, a szovjet tárgyú előadásoknak, a szövetkezeti gazdálkodás megmagya­rázásának köszönhető, hogy Drágaszé­len is terftielőcsoport alakul s minde­nütt fokozatosan, de biztosan veresé­get szenved a klerikális reakció és a kulákság minden provokációja. Nem valami „erőszakos népművelés­ről“ van szó, mint azt a belső ellen­ség hiába akarja bemagyarázni. Jó cáfolat erre az, hogy a kerekdombi kö­zönségnek több mint a fele 3—4 kilo­méterről jár az előadásokra, azokat sürgeti, még többet kér. De a megyei népművelést nem te­szi elbizakodottá eddigi eredményei. Nem csupán az eddigi eredményekre van szüksége, hanem a kultúrmunka kiszélesítésére, megjavítására. Ehhez tani, ahol háromezer diák lakik. De ez nem tartozik a legnagyobb diák­szállók közé, mert Moszkvában van olyan is, ahol tízezren laknak. Mind­egyik szobában rádió, könyvszekrény van és minden, ami a nyugodt tanu­lást biztosítja. A városnézést a központon kezdtük. Az, amit ott láttam, azt az érzést kel­tette bennem, mintha valamelyik el­dugott faluból Pestre kerültem volna. De a pesti forgalom emellett eltörpül. Rengteg trolibuszt és autót lát­tam, s mindenütt rendet, fegyelmezett­séget. A legnagyobb élményt a Lenin- mauzóleumban tett látogatás jelen­tette. Régi vágyunk teljesült: láthat­tuk Lenin elvtársat. Olyan volt, mint­ha élne. Vörös lepel borította testét és arcát vörös fény világította meg. Amikor a mauzóleumból eljöttünk, úgy éreztük, hogy erőnk megsokszorozó­dott. Láttuk a Kremlt, ahol a ma Leninje: Sztálin elvtárs dolgozik és a hatal­mas Vörös Hadsereg Színházat, amelynek egyik sarkában kényelmesen elférne a kecskeméti színház. Megnéz­tük többek között azt a többemeletes épületet is, amelyet a városrendezés alkalmával tizenhét méterrel odébb toltak. Mindössze három napig tartóz­kodtunk Moszkvában, de ez alatt a három nap alatt is rengeteg élmény­ben volt részünk. Még csak egyet szeretnék az elvtársakkal közölni Moszkvával kapcsolatban: van egy olyan hatalmas Metro-álloinás, ahol húszezer ember előtt tartott beszédet Sztálin elvtárs 1942-ben. Szovjetunióbeli megfigyeléseim al­kalmával több olyan dolgot észleltem, amit nagyon hasznos lenne Magyar- országon is megvalósítani. Legelőször is azt, hogy mennyire más itt az em­szűkséges a hibák felismerése. Az elő­forduló hibákat így, azok ismeretében,* kiküszöbölheti és ezáltal április ne-1 gyedikére erős, széles kultúrfront ki-1 építésével.__ eredményei megelégedett, i de el nem bizakodott tudatában ünne-1 pelhet. Szükséges hogy a kultúrmunka helyenkénti (pél-1 dául Kiskunhalason) kampányszerűsé-1 ge és a közönség elmaradottabb rété-1 gére hivatkozó „műsorpolitikai megal-l kuvás“, mely a giccseknek is mene-1 dókét ad. megszűnjön. Emellett az elő-a adók rendszeres ellenőrzése, hogy sehol sem fordulhasson elő többé az. ami Lekitelken: a Téli Esték előadóinak túlnyomó része felolvasta a vezérfona­lat. Es az is, hogy alaposabb előkészí­tést végezzenek egy-egy tanfolyam, vagy előadás előtt, s ne ismétlődhes­sen meg az. ami Orgoványon történt: — Öregek vagyunk mi már,-restellünk vén fejjel beülni az iskolapadba — mondották az alapismereti tanfolyam­ra meghívott írni-olvasni nemtúdók. De a legnagyobb súlyt az ellenséggel szembeni állandó éberségre kell fek­tetni. Nem szabad egy pillanatra sem elbizakodni, vagy „elnézőnek lenni“, mint például Lajosmizsén, ahol a nem­rég befejeződő missziói idő alatt nem fokozták eléggé a népnevelő munkát, a Téli Esték közönségszervezését és emiatt a klerikális reakció pillanatnyi tért nyert, a jól beindult felvilágosító előadások közönséglétszáma alaposan megcsappant. A megyei kulturális szervek eredményeik to­vábbi fokozásával, a Hibák kijavításá­val akarja véglegesen kiérdemelni azt a dicséretet, melyet Népköztársasá­gunk Bardintól, a legutóbb Magyaror­szágon járt szovjet küldöttség vezető­jétől kapott: „Jóleső és boldog érzés látni, hogy a magyar nép jól hasz­nálta fel s szovjet katonák véréve) ki­vívott szabadságát." béri magatartás, a szocialista ember magatartása. Itt például a kalauzok­nak nem kell kiabálni, hogy a jegyet megváltsák. Mindenki — és minden felszólítás nélkül — megváltja a je­gyét, s ha sokan vannak a kocsiban, a pénzt kézről-kézre adva juttatják el a kalauzhoz és onnan vissza a jegyet. Nincsen „potyázás“, semmiféle jegy- csalás. Az emberek nem tolakodnak a felszállásnál, hanem sorbaállnak és a sorrendet megtartva, türelmetlenkedés nélkül, ami itt természetes és meg­szokott. Másik az, hogy a szovjet emberek tiszta, egészséges szellemben szóra­koznak, még akkor is, ha táncról van szó. Nem látni nyakatekert, jampec- figurákat, lehetetlen és ízléstelen moz­dulatokat. Itt azért táncolnak, hogy a munka után felfrissüljenek. Ha bele­gondolunk, rájöhetünk, hogy tulajdon­képpen ez a tánc igazi értelme. De mindemellett nem volt rumba és más hasonló, nyugati táncok. Nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Példáikat követnünk kell, ha valóban hasonlítani akarunk hozzájuk. Ez nem nehéz, legalábbis nem olyan nehéz, vagy lehetetlen, mint azt néhányan esetleg gondolnák. Az utolsó sorok írásánál Lenin elvtárs sírjánál tett fogadalmunk jut eszembe. Leírom ebben a levélben, hogy az elvtársak is elolvashassák, megtudhassák, hogy mit jelent a ma­gyár ösztöndíjasoknak az, ha kime­hetnek a Szovjetunióba és fogadal­mukkal mit üzennek haza: „Megfo­gadjuk, hogy a lenini-sztálini zászló­hoz hűek maradunk, tudásunkat to­vább fejlesztjük, a világ valamennyi dolgozója és boldog jövője érdekében.“ Szabadság! Kompaktor Béla szovjet ösztöndíjas. Az elmúlt hetekben megyénk terüle­tén a kedvező időjárás következtében teljes ütemben indultak meg a tavaszi talajelőkészítési és vetési munkálatok. A talajmüvelési szerződéskötések te­rén a kezdeti vontatottság után némi javulás mutatkozik. A gépierők kihasz­nálása 50 százalékban biztosítva van. A gépállomások által megyénk terüle­tén eddig elvégzett össztalajmunkálat 5535 kát. hold. A heti versenyben a legjobb gépállo­más Kiskunhalas 619 holdon 4326 ponttal. A legjobb brigád a bácsalmási „Előre" 722 ponttal. A legjobb trakto­rista Csátalján Fazekas Péter 360 ponttal. Az alközpont területén a leg­rosszabb gépállomás a kiskunmajsai, ahol csupán 14 százalékban kötöttek szerződést. Az állami gazdaságok a tavaszi árpát 17, a zabot 16, a borsót 54, az olajlent 24, a salátát 34, a vörösherét 22 és a napraforgót 11 százalékban elvetették. A műtrágyaszórást 30, a fogatos tárcsázást 23 százalékban vé­gezték el. A tavaszi munkák alatt az eddig legjobb eredményt elért gazdaságok közül Katymár 83 szá­zalékban elvégezte a borsó vetését. Bácsbokod a borsó és olajlen elő­irányzatot 100 százalékban teljesí­tette. Gara a borsót 50, a salátát 70, a vö­rösherét 60 százalékban elvetette. Má- tételke az árpa vetését 100 százalékig elvégezte, a saláta vetését 34, a vörös­heréé 48 százalékban kész. A brigádok egymásközötti versenyé­tem dolgozók kezdeményezése nyomán egyre szélesedő méreteket ölt a na­gyobb eredményekért folyó munka­verseny. A dolgozóknak azt a lelkes készségét, mellyel ebbe a versenybe be­lekapcsolódtak, tükrözi vissza az a le­vél, melyben a mátételki állami gazda­ság göbölyhizlaló brigádjának tagjai számolnak be eredményükről és to­vábbi céljaikról. „A Rittgaszer Antal-csoport az 513 kg. átlagsúllyal beállított hízómarhákat 6 hónap alatt 797 kg. átlagsúlyra hizlalta. A ráhizlalt átlagsúly dara­bonként 284 kg., a 150 kg-mal szem­ben. Ez 189 százalékos teljesítményt eredményezett. Volt hónap, amikor papi 2.10 kg-os súlygyara­podást is elértünk átlagosan és da­rabonként az előirányzott 1 kg-mal szemben. Ezeket az eredményeket annak kö­szönhetjük, hogy újtípusú munkamód­szert használtunk. Nagy gondot fordí­tottunk az áilatok egészségére és a tisztaságra. Az istállókat kéthetenként fertőtlenítve kimeszeltük. A jászlakat kétszer hetenként fertőtlenítettük. Az ben a kisfái gazdaság’ kohári részle­gének gyümölcs- és szőlőtermesztő csoportja vezet 157 százalékkal. A mátételki Vörös Csillag növénytermelő brigád teljesítménye 128 százalék. A katymári Dózsa-brigád Í22.5 százalék­kal dolgozik. A termelőcsoportokban a kezdeti le­maradás után ugyancsak teljes lendü­lettel folynak a munkálatok. Hiba, hogy a tszcsk-hez a vetőmag igen sok helyen még nem érkezett meg. A Nem­zeti Vállalat feladata,, hogy a büro­kráciát felszámolja és az igényelt vető­magot idejében eljuttassa a csopor­tokhoz. ■ A községek között Soltvadszőlö, öregcsertő, Soitszenlmárton és Kis- kunmajsa járnak élen a vetésterv tel­jesítésében. A DÉFOSZ a megyében átszervezte a dülőfelelősi hálózatot, a dülőíelelő- sök megkezdték a tanyavilágban a fel- világosító munkát egyéni agitáción és kisgyűléseken keresztül. De’még meg­lévő hiányosság, hogy a DÉFOSZ nem rendelkezik megfelelő információs há­lózattal és a munkába még mindig nem vonta be a fiatalokat és a nőket. A kulákságnak a tavaszi munkák si­kere ellen indított szabotázsa is foko- zott éberségre int. A tömeg- és népi­szervek munkájában ezen a téren is lanyhulás mutatkozik. Kiskunhalason például 700 kulák közül csak 50 százalék készítette el idáig a kötelező vetéstervet. A megye területén most folyik annak a kivizsgálása, hogy a kulákok hol kötöttek előnyös termelési szerződést. Ezideig 146 kulákot lepleztek le. tekben adtuk a jószág elébe, így min­dig friss abrak volt előtte és jó ét­vággyal fogyasztotta. Tiszta almozás, jó levegő elősegítette a nyugodt pi­henést. Munkánknak meg is volt az ered­ménye. mert a hizlálás befejeztével 570.40 forint prémiumot kaptunk. Mindezt az eredményt nemcsak a Rittgasszer Antal-csoport tűzte ki maga elé. hanem a többi göbölyös munka- csoportok is versenyeznek az or­szág legjobb göbölyhizlaló ja cím­ért, mert tisztán látjuk, hogy a termelés javulásával mindnyájunk életszínvona­lának emelését elősegítjük. Örömmel jelentjük, hogy Pártunk segítségével, Rákosi elvtárs bölcs út­mutatása alapján jó úton haladunk. Igyekszünk”, hogy minél többször hírt adhassúnk magunkról, hogy a többi állami gazdaság is tanuljon tőlünk és kövesse példánkat.' A mátételkei állami gazdaság göbölyhizlaló brigádcsoportja Szovjet falu — AZőDfet emthevek című képes füzet színes elbeszé­lésekben a szovjet falu minden­napi eseményein keresztül mu­tatja be a Szovjetunió szocia­lista élenjáró mezőgazdaságát. Megismerjük a füzet lapjain keresztül is az újtípusú szocia­lista embereket, a munka hőseit, akik a technika, a tudományok segítségével bátran törnek új eredmények és mind magasabb életszínvonal felé Kiadja: Magyar-Szovjet Társaság 48 oldal, ára: 1.80 Ft Kapható: MDP pártszervezetekben LENINGRÁDI LEVÉL Szovjet ösztöndíjas levele a Kecskeméti Konzervgyár dolgozóihoz „Örömmel jelentjük, hogy Pártunk segítségével jó úton haladunk.J' A mátételki állami gazdaság dolgozói versenyeznek az „ország legjobb göbölyhízlalója" címért Állami gazdaságainkban az öntuda- I abrakot nem egyszerre, hanem részle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom