Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. március (5. évfolyam, 10-13. szám)
1950-03-05 / 10. szám
BACS KISKUNMEGYEI ÉPUJSAG Forró szeretette! ünnepelték a dolgozók a dicsőséges Vörös Hadsereget Bácskiskumne3ve öoSgozá parasztsága versenvrs Sűv a Vasmejve doigazű parasztjait V. évfolyam, 10. szám. ÁRA SO FILLÉR 1950 március 5. m^smäntsssaii^i Meg valósi# jók, ii téves tervünket, Eta Jól elsajátítjuk a szocialista munkamódszereket, Eta nem bízzuk el magunkat, fsa éberek leszünk Rákosi elvtárs beszéde a szíahánovista tanácskozáson A Magyar Sztahánovisták Első Országos Tanácskozásának másnapján, vasárnap délután került sor a magyar nép szeretett vezérének, Rákosi Mátyás elvtársnak nagy érdeklődéssel várt beszédére. Am'kor Apró Antal délután 5 órakor bejelentette, hogy Rákosi Mátyás kíván szálán!, szavait elnyomta a Tanácskozás részvevőinek viharos éljenzése, tapsfergetege. Sokáig tartott, amíg elült a taps és Rákosi elvtárs megkezdhette beszédét, amelyben a többi között a következőket mondotta: — A magyar sztahánovisták első országos tanácskozása befejezés előtt áll. Aki végighallgatta a két nap tanácskozásait, annak számára világos, hogy egy hatalmas mozgalom van itt kifejlődőben, mely szocialista építésünk, ipari termelésünk, közlekedésünk minden ágára kiterjed és át fog menni a mezőgazdaságra is abban a mértékben, ahogy a szocialista termelés ott is elterjedt. — A magyar sztahánovista-mozga- lom rövid története újra bebizonyította, hogy Pártunk olyan feladatokat tűz dolgozó népünk elé, amelyek helyesek, időszerűek és megoldhatók. Megfordítva is elmondhatnék, azért kezdeményeztük a magyar _ sztaháno- vista-mozgalonr, megvalósítását, mert száz jelből észrevettük, hogy megvalósulásának előfeltételei megérettek: a talaj a termékeny mag számára elő van készítve. — Szükségesnek tartom, hogy rövid pTltTi 1 ** * ■MiMiáTiuM.yáiM mozgalom kezdeti nehézségeire, mert azok a hátráltató tényezők, amelyek kibontakozásánál mutatkoztak, jórészben ma is még hatnak és gátolják, Visszafelé húzzak fejlődését. — Most van féléve annak, hogy a múlt év augusztus végén a Nagybudapesti Pártválasztmányon megindítottuk a harcot a munkaverseny legszélesebb és legelterjedtebb formája, az egyéni verseny érdekében. Ebben az időben a legkülönbözőbb tényezők valóságos harcot vívtak a munka termelékenységének visszaszorításáért. Akkor még megvo't a felső határ, a plafon, amelynél többet egy bérelszámoló sem voll hajlandó kifizetni, tekintet nélkül arra, hogy a munkás milyen jó eredményeket ért el. Ragaszkodtak az időbérezéshez. Ragaszkodtak az elavulthoz, a A munkásaink és értelmiségeink nem egyszer kitctlenkedve állnak a szocialista termelés óriási eredményei előtt megszokotthoz, a kényelmeshez és ezzel a maradisággal a dolgozót is rá- kényszerítették arra, hogy ne törődjön, ne foglalkozzon újításokkal, észszerű- sítésekkel, a termelés fokozásával. — Természetes, hogy nemcsak a maradiság játszott közre, kétségkívül az ellenség is tudatosan szorította vissza a mindenütt jelentkező újítók, sztahánovisták kezdeményezéseit. — Fél évvel ezelőtt a szó szoros értelmében fenyegetésekkel, súlyos megtorlások kilátásba helyezésével tudtunk csak rést törni ezen az ellenséges beállítottságon. Amikor nagynehe- zen elértük, hogy az idő-bér helyett teljesítmény-bért kapjanak a munkások, még akkor is gyakran találkoztunk olyan jelenségekkel, hogv kifizették ugyan a többtermelés után járó több keresetet, de titokban tartották. A kalkuiánsok azt mondották, hogy ha a munkások megtudják, hogy van olyan, aki kétszer, háromszor annyit keres, mint ők, elégedetlenek lesznek. A szó szoros értelmében úgy kellett kierőszakolni, hogy' a teljesítmények hírével együtt a keresetek összege is az újságban nyilvánosságra jusson. Meg voltunk győződve, hogy ha a munkások látni fogják, hogy a heti 160—170 forint helyett 250 meg 300 forintot lehet keresni, akkor ez serkenteni fogja őket. Sőt hozzátettem akkor, hogy nemcsak őket fogja serkenteni, hanem a feleségeiket is, akik nem hagyják addig békében a férjeiket, addig nógatják őket, amíg azok is beállnak az élmunkások közé. Es valóban így is volt. Az éimunkások jó keresete hatalmas lendületet adott az egész mozgalomnak és megtörte a megszokást, az elavulthoz, a régihez való ragaszkodás jegét. — Mi gyakran ismételjük, hogy a szocializmus felszabadítja és meg. hatványozza a dolgozó nép teremtő erejét. De amíg a dolgozók ezt felismerik és a gyakorlatba is át tudják vinni, addig a régi, az ócska, a megszokott veszedelmes gátnak, szörnyű féknek bizonyul és nem egyszer ez az egyik legveszedelmesebb ellenségünk. — A mi munkásaink és hozzáíehe- tem értelmiségieink is, akiket a kapitalizmus nevelt, hozzá vannak szoktatva a kapitalista mértékekhez s nem egvszer kételkedve, hitetlenkedve állnak azokkal az óriási eredményekkel szemben, amiket a szocialista termelés mutat. Itt, ezen a tanácskozáson Simon elvtársnő azt mondatta, hogy amikor a nyomdában hatották, hogy a Szovjetunióban nyolc óra alatt százezer betűt szedett ki egy nyomdász akkor megvető kézlegyintéssel _ beszel- lek az ilyen hihetetlen“ számokról. Azóta ezt a százezer betűt már Simon elvtársnő nyomdájában jóval túlhaladták. Fél évvel ezelőtt komolyan vitáztak arról, hegy lehetséges-e egyáltalán a vasúton bevezetni a sztahánovista- módszeri és Lindner elvtárs tegnap i.t beszámolt a 2030 tonnán felül túlterhelt vonatokról, a 24 óra alail 500 kilométert megtevő tchervoi.a'r .1, Binov elvtárs elmondotta nékem, hogy amikor Magyarországon járt, hogy gyors- vágási módszerét bemutassa, a munkások a legnagyobb hitetlenségei fo- ged'ák. Még a tenyerét is, megtapogatták, kony igazi mun’’”s-e. — Hozzálehelem, hogy a megszoclyan terület, amely a Sztahánov- mozgalom az újííómozgalom szempontjából még nincs felfedezve. — A régihez való ragaszkodásnak, az ösztönös konzervativizmusnak, annak a régi kapitalista elvnek, hogy szemesnek áll a világ — vaknak az alamizsna, még sok nyoma van a munkások agyában is. Tegnap hallottuk őszinte kritikával legjobb sztahanovistánktól, Muszka elvtárstól, hogy egy esztendőn keresztül eltitkolta gyorsvágási módszerét, csak azért, hogy a vándorzászlót valamelyik jobb tanítványa el ne vigye tóle. — Gátolja a sztahanovista mozgalom fejlődését a régi időkre való emlékezés. A tőkés időben a legioJb újítás, vagy észszerűsítés azonnal a munkásság fokozott kizsákmányolását jelentette. Gondoljunk csak a Bedó- rendszerre. A munkásság ezért önvédelemből is elutasítóan állott a legtöbb újítással szemben. Ebben legtöbbször igaza is volt, mert az újítás nem neki használt, hanem a tőkés profitját gyarapította. Arról, hogy törje a fejét jobb, észszerűbb munkamódszeren, szó sem lehetett. Tucatszámra hallottuk éppen a szta. hánovisía-mozgaiom lendületbejövé- se óta régi munkásoktól, hogy ha a tőkés időben rájöttek valami hasznos újításra és közölték a mérnökkel, akkor az durván rájuk íör- medt, hogy ne üssék az orrukat olyasmibe, amihez nem értenek, vagy a jobbik esetben egyszerűen kisajátították a munkás találmányát és a saját zsebükre hasznosították. Csak a szóéin izom« az a rendszer. amelyben a mnntii érdeke és a termelés érdeke egybevág — Csak a szocializmus az a rendszer, ahol a munkás érdeke és a termelés érdeke egybevág. Csak a szocializmusban lehetséges a sztahánovi munkamódszer, amelyben a munkás egyéni gazdasági érdeke, életszínvonalának és keresetének emelése egybevág a köz érdekével, a szocializmus építésével. — A marxista tan ellenállhatatlan vonzóereje abban állott, hogy a kapitalizmus, elnyomott állati sorban élő ipari munkásaival meg tudta értetni, hogy szervezkedésük a filléres béremelésért, a munkaidő, megrövidítéséért, az emberibb létért, nagyobb darab kenyérért szervesen összefügg azzal a hatalmas küzdelemmel, amely az új. a szebb, a szabad szocialista jövőt jog ja hozni. A marxizmus az egyes munkás ősz. tönös harcát a jobblétért össze tudta kötni az egész emberi haladás ügyével. És ez az összekapcsolás adott új tartalmat, új lendületet a fiatal szocialista munkásmozgalomnak. A felismerés, »mely mcgvállnzíatja n .szociálist» mnnkns viszonyút gépéhez, munkájúhoz — Hasonló folyamat játszódik le most a szíahánovista mozgalommal. Amikor a munkásújító, az é'munkás, az észszerűsítő új termelési módokon töri a fejét, anyagot takarít meg, jobban kihasználja a gépét, azzal nemcsak saját életszínvonalát növeli, nemcsak jobban keres, de egyben meggyorsítja, megszilárdítja a szocializmus építését is. Ez a felismerés, szemben a kapitalista világban szerzett tapasztalatokkal, változtatja meg a szocialista munkás beállítottságát a gépéhez, a munkájához. Ez világítja meg számára azt a kapcsolatot, ami a maga egyéni munkája és a szocialista országépílés között van. Sőt tovább megyek, ez mutatja meg neki az összefüggést, ami a maga napi munkája és az imperialisták ellen vívott nemzetközi harc között fennáll. Hányszor hallottuk például ennek a tanácskozásnak folyamán, hogy „tudatában vagyok annak, hogy jobb munkámmal védem a békét, jobb •inkámmal harcolok az imperialisták ellen". — Ez a felismerés ad hatalmas lendületet, páthoszt, új értelmet annak a munkának, ami a kapitalizmus idején gyűlölt, kényszerű robot volt. A gép, melynek a kapitalizmus alatt a munkás függeléke, rabja volt, csak most. a szocializmusban váít a dolgozó szolgájává. — Az elvtársak gyakran maguk sem veszik észre, hogy 'ezeket a nagy ösz- szejüggéseket már mindennapi életünkben is alkalmazzák. Nagyon helyesen követeljük a terv felbontását. Azt, hogy az egész üzem tervét bontsuk fe! az utolsó munkásig. — De itt Iépten-nyoni.Ki hallunk egy másik terv felbontásáról. Nem egy elvtárs elmondotta, hogy mit szerzett a saját egyéni hároméves terve folyamán, hogy mit szándékozik beszerezni abban az ötéves tervében, melyről a Tervhivatal nem tttJ: új bátort, prémbundát a feleségének, rádiót, könyvtárat, stb. Ez is tervíelbontás. Az ötvenmiüiárdos ötéves beruházási tervünknek egyéni dolgozókra való felbontása. Ebben a felbontásban benne van a derűlátás, annak a bizonyossága, hogy hatalmas tervünket tényleg meg is fogjuk valósítani. — Az imperialisták, akik irigykedve látják a szocializmust építő országok felszabadult munkásainak hatalmas teremtő lendületét, igyekeznek hajszálat találni a malterban és folyton azt hánytorgatják fel nekünk, hogy a fokozott teljesítmények állítólag a munkásság fokozott kizsákmányolásával járnak. Az itt elhangzottak ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Nem egyszer hallottuk a tanácskozás folyamán, hogy az észszerűsítés következtében köny- nyebb lett a munka, több lett a szabadidő, az önművelés lehetősége. A szíahánovista módszer nem az ember fizikai erejének fokozottabb megfeszítésén, nem a munkás fizikai fáradtságának fokozásán alapszik, henem elve a régi magyar közmondás: többet észszel, mint erővel. Az újító azzal éri el eredményeit, hogy észszeriísít, kiiktatja, kiküszöböli a fárasztó, felesleges mozdulatokat, felesleges járást, hajlongást. Ez azt eredményezi, hogy emelkedő termelése sokkal kisebb fizikai fáradságba kerül. En tegnap tréfásan mondottam néhány gömbölyű sztahánovista elvtársnőnek, hogy a dolgozók jobban szeretik a kövér sztahánovistát, mint a soványát, mert a kövér puszta megjelenésével is mutatja, hogy többet dolgozik ésszel, mint erővel. — Ugyanez mutatkozik a mezőgazdaságban is. Néhány nappal ezelőtt Zalában egy fiatal traktorista lány elmondotta, hogy mivel akarták őt elijeszteni attól, hagv traktorra üljön. „Leesel róla és összetöröd magad“ — mondta neki az anyja. — „Megszakadsz a nehéz munkában“ — jövendölték neki. ö maga pedig azt mondta: „Azelőtt, ha m^rokszedő voltam vagy kapáltam, este majd leszakadt a derekam, most pedig, ha munka után leszállók a traktoromról, .rb'g érzek fáradtságot.“ A szocia’izmusban — ismétlem — végre a gép nem ki- zsákmányolója, hanem segítője, szolgája a dolgozónak. A iniinliátíAk és Isjilósok. fhi&fi és szellemi dolgozók összisjusküdésc elengedhetetlen tartozéka a szocialista termelésnek kott, a régihez való ragaszkodás ereje nemcsak nálunk gátió tényező. Amikor 15 évvel ezelőtt a szovjet nép nagy vezére. Sztálin eivtárs az első szovjet Sztahánov-kongresszuson összefoglalta az eredményeket, elmondotta, hogy a szovjet vasúti „szakértők“ „a vasút üzemvezetés tudományára" hivatkozással azt állították, hogy a tehervonatok általános sebességének felső határa 13—14 kilométer és mint eredményt említette meg, hogy a vasútmunkások javaslatainak felhasználásával sikerült ezt a sebességet óránként 18—19 kilométerre felemelni, összehasonlításul elmondom, hogv az a túlterhelt teher- venat, amelyet Pányin elvtárs a szovjet sztahánovista munka hőse három nappal ezelőtt Miskolcra vezetett, 60 kilométeres átlaggal ment. Ez a Szovjetunióban ma már semmi különös, de nálunk óriási teljesítménynek számít, mert „a magyar vasűtüzemvezetés tudománya" eddig 30—35 kilométeres átlagsebességnél tartott. A me<tuoko:i ioi való mgn ikoilfl» az á tói *»ló fóle'fm sok területen félifjőVg bal — A megszokotthoz való ragaszkodás, az újtól való félelem és idegenkedés olyan tényező, mely még ma is sok területen fékezőleg hat. Ha végignézzük ipari termelésünk és közlekedési rendszerünk egész területét, akkor azonnal megállapíthatjuk, hogv mint régente a térképeken, itt is sok jeher [olt van. — Ez a tény megváltoztatja a munkás viszonyát a gépéhez. A kapitalizmusban a kizsákmányolt, elkeseredett munkás gyűlölte a gépét, amely a vérét szívta. És ennek megfelelően úgy bánt vele, mint a rossz kocsis a lovával. Ezzel szemben hasonlítsuk össze azt a módot, ahogy például itt Lindner eivtárs, a pécsi mozdonyvezető sztahánovista beszélt a gépéről, hogy hogyan ápolja, hogy viseli gondját. mintha eleven lény volna. Hogyan olajozza meg és gondozza minden kis csavarját, mert érzi, hogy a gép az övé, hogy a gép szinte e.e- ven munkatársa. — Hozzátehetem, hogy ez világszerte ÍRU van ott, ahol a szocializmust építik. Elolvastam Bortkevicsnek, a Sztá- lin-díjas ifjúmunkás gyorsvágó vasesztergályosnak történetét. Amikor az 8 gyárukba új esztergapad érkezett, a fiatal munkások csillogó szemmel állták körül és úgy nézték, mint a művész az új hangszert, amelyből ú\ hangokat és új dallamokat fog kicsalni. Bortkevicsnek a történetét nemsokára magyarul is kiadjuk, mert szemléltetően megmutatja, hogv a szellemi és a fizikai munka a szocializmusban mennyire elválaszthatatlanul össze van fonódva, milyen kölcsönhatásban áll egymással. Mikor Bortkevics első gvorsvágási sikereit elérte, röglön segítségére jöttek gyárának legjobb mérnökei. Segítettek neki megállapítani, hogy milyen szög alatt állítsa be a kést. tanácsokat ad- fak a köszörülésre, kikeresték számára a megfelelő szakirodalmat, Levonták a tanácskozásba a leningrádi műegyetem tanárait, ök maguk is tanultak öle. Utána elküldték Bortkevicset Moszkvába, ahol módszerét Összehasonlította a nálunk is ismert Blkov elvtárséval, majd az akadémikusok es a legtöbb munkások jelenlétében újra kipróbálták. Az ügv az iparügyi miniszter elé került, aki utasította a géptervező mérnököket, hogy tanulni.'nyoz. zák Bortkevics tapasztalatait, tanuljanak tőle, s új konstrukciójú eszterga- padokat készítsenek a tanulságok alapján. A munkások és tudósok, a fizikai és szellemi dolgozóknak ez az össz- míiködése elengedhetetlen tartozéka a szocialista termelésnek. A szocialista termelés ennek megfelelően a műszaki értelmiség viszonyát is megváltoztatja a munkásokhoz és a munkához. A szo'alizmus felold'a és megszünteti azt az ellentétet, amely a szellemi és a fizikai munkás között van, azt a ellentétet, amelyet a tőkés kizsákmányoló tudafosan és mesterségesen szított, A szoclahzmnsbnii minden munkáld ü cl o’jan, m.nl eay leltedeiftlen íö.tJioz — Tegnap itt felszó'alt Bárdin rka- démikus, ah nek a személyében a magyar munkások és értelmiségiek a szovjet tudomány egyik legjobb képviselőjét tanulták megismerni és tiszte’né. Bárdin elvtárs elmondotta, hogy a Szovjetunióban rohamosan tűnik el a f'z'kai és szellemi munka között a különbség. Eltűnik azért, mert a szocializmusban az egész dolgozó nép szellemi sz'nvonaia rohamosan emelkedik. — A szellemi és fizikai munka jó összedolgozásának egyik b’ztató jele volt az, amit Sz'á’m e'-gér- születésnapjával kareso'atos munkafelaján.ús, nál tapasztaltunk.
