Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-12 / 7. szám

legelső, legfőbb teendője közé kell sorolni.

A Földművelésügyi Minisztérium részéről minden erőfeszítést, minden segítséget megadunk a termelőszövetkezeteknek ahhoz, hogy a munkaegység elszámolást mindjobban megtanulják. Ha problémá k, kérdéseik vannak, ezeknek kiküszöbölésére is segítséget nyújtunk. A második, judvale- vően fontos feladat, jó szövetkezeti munkánk nagyobb erejének, a szövetkezeti munkaszervezet, szocialista munkaszervezetnek kiépítése.

Mint ismeretes, az országos tanácskozás képviselői vállalták, hogy a na- gyobb termelőszövetkezetekben mindenekelőtt megszervezik a brigádokat és munkacsapatokat, kisebb szövetkezetekben pedig legalább a munkacsapatokat. Ez azonban még nem elég. Olyan brigádokat és munkacsapatokat kell szervezni, mely állandó. Mi sem nagyobb^ veszélye a munkának, mint az, ha szüntelen mozgásban a brigád. így nem alakul ki a munkafegyelem, nem tudják lemérni saját teljesítményüket. Egyáltalán ezáltal a gazdálkodás alapjai ingadoznak

Egyik különleges teendő tehát,

hogy a munkacsapatokat megszilárdítsuk, megvalósítsuk azt, amit a Szovjetunió élenjáró mezőgazdasága bebizonyított, hogy a gazdálkodásnak legfőbb alappillére, hogy a brigád és munkacsapat állandóan egy területen dolgozzék.

Kapcsoljuk he a nőket

és fiatalokat

A másik döntő feladat, hogy a szövetkezeti tagságot kiszélesítsük a nőkkel és fiatalokkal. Legtöbb helyen ugyanis csak a családfő rendelkezett tagsági könyvvel. Ez a felfogás a múlt feudális gazdálkodás helytelen maradványa.

Arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb számban bekapcsoljuk a termelőcsoportokba a nőket és fiatalokat is, mert ez kimeríthetetlen erőforrás.

A legfőbb feladatok egyike, hogy « szocialista munkaversenyt megszervezzük.

Teremtsük meg annak lehetőségét, hogy egyén egyénnel, brigád brigáddal, az egyik termelőcsoport a másik termelőcsoporttal felvegye a versenyt és igyekezzék azt túlteljesíteni.

A szocialista munkaverseny megszervezése éppen olyan motorja a szocialista munkának a mezőgazdaságban, mint az ipari üzemekben.

Fontos szerepe van a termelőcsoportok munkájában a tervgazdálkodás alkalmazásának is. Minden termelő csoport kidolgozta termelési üzemtervét. Ez az üzemterv iskolája lesz a terv- gazdálkodásnak.

A továbbiakban Erdei Ferenc a termelőcsoportok és gépállomások egymáshoz való viszonyával foglalkozott. Megállapította, hogy a gépállomások lényegében elvégezték azt a munkát, ami rájuk várt.

Ez azonban nem elegendő. Szorosabb, folyamatosabb viszony kell, hogy kiépüljön közöttük Erre- kell venni az irányt, mert a lermelőcsoportok és a gépállomás édestestvérek. Ezt a célt szolgálják a Gépűllomási Tanácsok, melyeknek éles fegyvereknek kell lenniük az ellenséggel folytatott harcban. A mai értekezlet is ennek a viszonynak dokumentuma.

Az úttörő szegény- és középparasztok száma napról-napra növekszik, — folytatta a földművelésügyi min'szter — Azonban a nagyüzemi gazdálkodás fejlett módszereit még nem tanulták meg. A mi termelőszövetkezeti csoporttagjaink nincsenek felszerelve elegendő szaktudással, hiszen, mint uradalmi cselédek, azt nem tudták megtanulni. Ma meg van a lehetősége annak, hogy elsajátítsák a szükséges szaktudást. A szovjet kolhozok e tekintetben is mutatják az utat.

Tanuljunk egymástól, ez ennek az értekezletnek a . célja, tanulnivaló pedig van bőségesen. Meg kell ismernünk egymás munkáját. Legyen példa erre u nagyüzemi munkásság tapasztalatcsere-mozgalma. Alkalmaznunk kell a kritika és önkrit ka eszközeit. Ez a döntő eszköze annak is, hogy egyénileg gazdálkodó parasztjaink a termelés fokozásában valóban világító példának láthassák a termelőcsoportokat.

Amikor az országos értekezlet zajlott le, termelőszövetkezeti csoportjaink hatvanezer tagot számláltak. Azóta napról-napra növekszik ez a szám. És értekezleteink nyomán az egyéni gazdálkodók tízezrei lépnek a szövetkezeti gazdálkodás útjára,

fejezte be nagy lekesedéssel fogadott beszámolóját Erdei Ferenc.

itntlor István: Felismertük a közös gazdálkodás előlijeit

Ezután a küldöttek felszólalásai következtek. Elsőnek Balogh János küldött beszélt, majd Bodor István, a rákoskeresztúri „Gero“ termeiőcscpori elnöke számolt be munkájukról. Elmondotta, hogy csoportjuk 1948 szeptember elsején alakult, Rákosi elvtárs nevezetes kecskeméti beszéde után.

— Kezdetben semmink sem volt — mondotta —, de felismertük a közös termelés előnyét. Tizenketten alakítottuk meg a szövetkezetét, ebből 7 férfi és 5 nő volt. Természetesen a nő szaktársak tudták, hogy mit kell nekik tenni a kívülálló asszonyok felvilágosítására. Ma már 62 család van a csoportban, köztük 39 nő. Igen sok a fiatal is a szövetkezetben. Ezeket neveljük, mert nem elég, ha mi vezetünk, tanítani is kell. Nehéz volt az indulás, de_ tudtuk, hogy az MDP és a kormányzat minden támogatást megad, hogy megerősödjünk.

Farhas Julianna:

Jó munkát Tegeztünk

Bodor^ fstván felszólalása után Farkas Juliánná, a solti gépállomás trak- toristáia beszélt:

— Eljöttünk, mi, azok, akik az életben összeforrtunk, a termelőszövetmegélhetést. — Mi nem zárjuk le a gyár Dolgozók Pártja útmutatásain kaput dolgozó parasztságunk előtt, 1 fogunk haladni a szocializmus felé. mert mi minden becsületes dolgozót j Éljen Sztálin elvtárs, a világbéke őre! szívesen látunk és szívesen fogadunk Éljen Rákosi elvtárs, a magyar nép sorainkban és mindenkor csak a Ma-, szeretett vezére!

A jugoszláv dolgozók levelei fliísgy nyomorúságról adnak számot

Farkas Julianna, a sólti gépállomás traktoristája is felszólalt

kezeti csoportok és a gépállomások dolgozói. Mi, a gépállomás dolgozói, tudatában vagyunk hivatá' sunknak. Ennek tudatában végezzük munkánkat. Ezt mutatja, hogy egyik traktoristánk 172 százalékos eredményt ért el és többen elértek 140 százalékos eredményeket. Az üzemanyagfogyasztást 80 százalékra csők kentettük. Jó munkánkat bizonyítja, hogy a vetést három nappal a kitűzött idő előtt elvégeztük. A mélyszántást november 8-ra végeztük el. Tehát ebben sem voltunk elmaradva. Ezenkívül szaktanácsot adtunk a termelőszövetkezeti csoportok tagjainak. Tettük ezt azért, mert éreztük, hogy a termelőszövetkezeti csoportok tagjai éppen olyan harcosai a szocialista mezőgazdaságnak, mint mi. Munkánk nem szűnt meg a tél beálltával. December 12-re kijavítva álltak vetőgépeink. Szervezetünkben is megerősödtünk, az üzemi bizottság megszervezése óta közvetlenül intézzük saját ügyeinket.

Kohajda Jánosáéi Köszönjük a Vörös Hadseregnek

A következő felszólaló Kohajda Já- nosné.

Kedves Elvtársak! Én a Kiskunfélegyházi Vöröscsillag Termelő Csoport üdvözletét hoztam a vármegyei értekezletünknek. Mi 1949 november 17-én alakultunk 12 taggal és 36 hold földdel. A mai napig 24 családfővel és 45 taggal és 416 hold földdel rendelkezünk s a tagságunk fele nőszemély. S mi fogadalmat teszünk, hogy férjeinkkel együtt fogunK harcolni a kulákság ellen, mert a múltban csak annyi jogunk volt, hogy vágóhídra vitték fiainkat vagy hozzátartozóinkat, akkor jogunk volt elsiratni, de más reánk nem volt bízva. Mi köszönhetjük a dicsőséges Szovjet Hadseregnek, hogy felszabadított bennünket a fasiszták jármai alól és most ráléphettünk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. És köszönhetjük a Magyar Dolgozók Pártjának s a magyar nép nagy vezérének, Rákosi elv- társnak, hogy kezünkbe vehettük saját sorsunknak és országunknak irányítását. Mi, Vöröscsillag Termelőcsoport, elől fogunk járni. Példát fogunk mutatni a kívülálló dolgozó parasztságnak, hogy egyetlen utunk csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehet, amelyben minden becsületes dolgozó megtalálja munkája után a becsületes

A- tanulásra nagy súlyt fektetünk, mert nem akarjuk, hogy tudatlanságunk révén abba a hibába essünk, amibe a jugoszláv munkásság esett, akiket Tito bandája tévútra vezetett. A jugoszláv dolgozók számtalan levélben a legnagyobb nyomorúságról számolnak be tápiószelei hozzátartozóiknak. Könyörögnek a levélben, hogy csak két szücs-tüt küldjünk nek k, vagy ha lehet, gumiszelepet, mert kinn Jugoszláviában nem lehet kapni. Ha megkapják a kenyeret, nem merik felvágni, mert attól félnek, hogy holnap nem lesz gyerekeiknek m:t harapni. Mi itt keményen harcolunk, jobb életünkért és éberen őrködünk a felett, hogy munkánkat senki ne rombolhassa le. Úgy érezzük, ezzel segítjük jugoszláv dolgozó testvéreinket is, hogy le tudíanak számolni Tito bandájával és felépíthessék ők is szocialista országukat.

líősw Jánosnó:

Egjeni gazdálkodásban soha nem Juthattunk volna idáig

Kása Jánosné budaörsi küldött termelőszövetkezeti csoportjuk eredményeiről és hibáiról beszélt. 1948-ban megalakítottuk a második számú csoportot. Nem jók voltak a vezetők, nem szerettek dolgozni. Reggel 10 óra felé jártak munkába, így nem tudtak teljes munkaegységet csinálni. Ez azért fordulhatott elő, mert nem voltunk elég éberek és pártszervezetünk sem vo>'t. 1949 őszén hozzáfogtunk a harmadik típusú szövetkezeti csoport megalakításához, megszerveztük üzemi pártszervezetünket és azóta jó eredményeket értünk el.

Egyéni gazdálkodásban soha nem juthattunk volna idáig, — folytatta, — kormányzatunk, csoportunk megalakulásakor olyan támogatást adott, ami soha azelőtt u parasztság kezében nem volt. Megkaptuk a kenyérgabonát, a tűzifát, most gabonatenyészetet és tyúkfarmot létesítünk, amire e hónapban meg is kapjuk az engedélyt. Bent a községben tejüzemet alakítottunk. Most látjuk csak. mennyivel más az életünk, mint a múltban, amikor a magtárak mellett álltunk és vártuk, hogy férjeink hozzák azt a pár pengőt, amit az uraság fizetett a munkájáért. Es amikor az uraságnak nem vol

kedve fizetni, elküldött minket, hogy jöjjünk másnap. Mi soha nem felejtjük, hogy szabadságunkat és boldogságunkat a Szovjetunió dicsőséges hadseregének köszönhetjük, aki vérét áldozta a magyar munkásnépért.

Osztolányi Józsefné:

Mindenki a munkája után

A jelenlevők lelkes tapsa után ifj. Osztolányi Józsefné. a kiskunhalasi

Keleti fény termelőszövetkezet küldötte lépett az emelvényre:

— Kedves Eivtársak! Termelőszövetkezeti csoportunk 1948 október 15-én alakult meg, 115 hold földünk volt. Állatunk egyáltalán nem volt. Kezdetben a kulák állandóan zavart. De a Párt és a Földművesszövetkezet segítségünkre jött. Később egyre több érdeklődő fordult, hozzánk. Kezdetben kevés anyagi támogatásban volt részünk, később kaptunk törzstenyésze- tet, apaállatot és 20 anyasertést. Kéz? detben nehezen szokták meg az embe

Osztói ányi József né, a kiskunhalasi „Keleti fény“ csoport küldötte beszé^

rek, hogy ne egyéni érdekeiket nézzék, hanem mindannyiunk érdekét, a közös érdeket. Ezen azonban jó jel- világosító munkával segítettünk. Ma már ott tartunk, hogy bármiről van szó, senki sem akar a másik rovására többet kapni. Mindnyájan szem előtt tartjuk Rákosi elvtárs szavait: mindenki annyit ér, amennyi munkát végez. Odahaza el fogom mondani mindazt, amit ezen a tanácskozáson hallóttam, hogy a mi csoporunk is tanuljon belőle.

Osztolányi Józsefné után Judák István, a csengődi Vörös Csillag termelőszövetkezeti csoport küldötte szólalt fel:

— A csengődi Vörös Csillag tszcs

1949 október 3-án alakult meg. Sok nehézségünk volt. Rossz földeket kaptunk. Hogy az őszi vetést el tudtuk végezni, annak köszönhettük, hogy a kiskőrösi gépállomás, amikor bejelentettük. hogy szántani akarunk, azonnal küldött számunkra két traktort. Esős időjárás volt akkor, de ez sem akadályozta őket. Hiba volt, hogy a gyümölcsösünk nagyon elhanyagolt állapotban volt, ezt már rendbehoztuk. A csoport nagyobbrészt nincstelen agrárproletárokból áll. Most a páji békecsoporttal egyesültünk, az új csoport elnevezése Micsurin-csoport lesz. Az új csoportnak 244 kát. hold földje lesz. Szántóföldi termelésen kívül foglalkozni fogunk gyümölcsössel, lesz erdőnk, rétünk és szőlőnk is. Eredményeinket Rákosi elvtársnak, Sztálin elvtársnak és a Szovjet Hadseregnek köszönhetjük. <

Tóth Máriar ííijavították a hibákat

Most Tóth Mária kiskúnhalasi írak- torista szólalt fel.

— Megalakult Kiskúnhalason a Gépállomási Tanács. Eleinte különféle nehézségekkel küzdöttek, nem ismerték annak jelentőségét, nem volt meg a kellő kapcsolat a termelőszövetkezetekkel, nem hangolták össze a két szerv munkáját. A gépállomás nem kapcsolódott be a helyi pártszervezet munkájába, hibát követtek el, de azokat kiküszöböltük. Azóta már komoly eredményekről beszélhetnek, természetesen minden munkát ezen a téren nem végeztek el, sok tennivalójuk van még, de a hibák mellett eredményekről is beszélhetünk. Nagy lendületet ad az üzemi bizottságok megalakulása, megszervezték a munkaversenyt, ennek jelentőségét a dolgozók megértették, a jövőben a párt útmutatása mellett a munkás-paraszt szövetséggel és a gépállomás jó munkájával építjük a szocializmust.

Blaskó Józsefné: Lenin és Sztálin út mutatása njumáii

Blaskó Józsefné, a szigetcsépi termelőcsoport képviselője arról beszélt, hogy csoportjuk és a gépállomás között megvan az a barátság, amire Erdei miniszter is hivatkozott beszédében. A csoport irányt vett arra, hogy a nőket és az ifjúságot is bevonja a munkába.

— A mi csoportunkban a munká-k elvégzése után esténként az ifjúsággal Lenin és Sztálin könyvelt tanulmányozzuk, mert tudjuk, hogy ezekből útmutatást kapunk a jövőre.

Non György elvtárs beszél

Ezekután Non György elvtárs, a Pestmegyei Bizottság titkára szólt hozzá. .

— A dolgozó parasztságnak az a része, amely termelőszövetkezeti csoportba lépett, helyesnek tartja a közös művelés útját. A nehézségek ellenére is komoly eredményeket tudtak elérni termelőszövetkezeti csoportjaink, azzal a segítséggel, amit a Párttól, az államtól, a földmíívesszövetkezetektől kaptak.

— Megyénk területén száznyolcvannyolc termelőszövetkezeti csoport van, de az eredmények ellenére, meg kell állapítani, hogy ezek még csak szigetek, amelyek a magángazdálkodást folytató parasztság tengerétől vannak körülvéve. Nem volna helyes, ha mi úgy végeznénk a munkát, mintha ilyen szigetek kívánnánk maradni.

— Hogyan érjük el elvtársak, hogy a termelőcsoportot követendő példaként álljanak a magángazdálkodást folytató parasztság előtt? legfontosabb meghiúsítanunk a kulákságnak azt a törekvését, amely a magángazdálkodást folytató parasztságot a termelő- csoportok ellen hangolja.

— Éppen ezért helyesen cselekednek azok a termelőcsoportok, amelyek foglalkoznak a termelőcsoport tagjaival, és a csoporton kívüli dolgozó parasztokkal is. így például a zsámbéki tszcs, amely népnevelőcsoportot állított fel, és közös értekezletet tartanak a csoporton belüliekkel és kívüliekkel is.

— Egyes csoportoknál art tapasztaljuk: önmaguk is úgy dolgoznak, hogy maguk ellen izgatják az egyéni dolgozó parasztokat. Dánszentmiklóson például az ősszel néhány tag kilépett a csoportból. Munkájuk szerint természetbeni juttatás járt volna még nekik, és ezt nem akarták kiadni. A Párt közbelépésére volt szükség, hogy megkapják ami megillette őket. és azóta azok közül, akik ö’sz- szel kiléptek, már újra jelentkeztek néhányan, hogy belépnek a csoportba.

—■ Nekünk tudnunk kell azt, hogy elöbb-utóbb minden dolgozó paraszt a mi utunkat fogja járni és ne akadályozzuk meg ezeknek a csoportba való lépését. Neveljük őket, hívjuk meg áz értekezleteinkre.

Igen fontos a nőknek és az ifjaknak bevonása a termeló'csoportba.

A csoportban meg van a lehetőség a tanulásra és megvan mind az, ami a fiatalokat a közös gazdálkodásra neveli.

Az elszigetelődés fennáll a gépállomásoknál is. Az ősz folyamán megyénk területéről át kellett irányítani a traktorokat más megyébe, mert nem volt elég munkájuk. A dolgozó parasztság nem akarta földjét traktorokkal felszántani. Miért nem akarta? Azért, mert bedűlt a kulák-propagan- dának. Az a dolgozó paraszt, aki 16 helyett traktorral szántotta fel földjét, egy lépést tett a termelőszövetkezeti csoport felé. Nem mindegy, hogy van-e traktoroknak elég munkájuk a megye területén, vagy sem.

A traktorok i, szocialista mezőgazdaságért folyó harc páncélosai.

Ha sikerül őket elszakítani a gyalogságtól, azaz. a dolgozó parasztoktól, akkor a hadsereget is sikerül megsemmisíteni, ha nem sikerül elválasztani őket, biztos a győzelmünk.

r~ Együtt dolgozva a DEFOSZ-al,

föl dművesszövetkezetekkel, tszcs-kel, biztosítani kell a megfelelő munkát a gépállomások számára. Ha a traktorok nincsenek kihasználva, akkor a kulák örül, mert ez az ő malmára hajtja a vizet.

Hallottunk olyan esetet, hogy a dolgozó paraszt a gépállomáson egy bizonyos traktoros kiküldését kérte, azzal a megokolással, hogy a múlt évben is vele dolgozott és sokat tanult tőle, és ezért szeretné, ha újból vele dolgozna.

— Ha minden traktoros így fogja végezni munkáját, nem kell attól félni, hogy traktorainknak nem lesz elég munkája. így törjük át az ellenséges gyűrűt.

— Másik fontos kérdés, hogy tszcs- ben példamutató munkát végezzünk. A dolgozó parasztság legjobban a jól elvégzett munkát becsüli. Hiába mondjuk a legszebb szólamokat, ha a példa rossz. Ilyen körülmények között minden propagandamunka hatástalan marad. Ezért is kell megszüntetni a visszásságokat. A tszcs-ok átlagos eredményei nálunk is nagyobbak, mint a magángazdálkodást folytató parasztoké. A traktorral felszántott fö'd többet terem, mint a lóval, vágy ökörrel felszántott földek. Vannak azonban még kivételek, ezeknek az oka a helytelen munkaszervezés. Például szolgálnak a kunszentmiklósi termelőszövetkezeti csoportok. Négy csoport volt, és mind a négy felbomlott. Hatalmas összegeket vettek fel az államtól és nem tudnak elszámolni. Ennél azonban sokkal nagyobb baj az a politikai kár, amit a rossz működésükkel okoztak. A kulákság mindenhova szétvitte a hírt, hogy milyen munka folyt ezekben a tszcsk- ben és ezzel elijesztette a dolgozó parasztokat Táplógyörgyén is hasonló