Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-05 / 6. szám

„Nem elég tudni azt, hogy a városban, az Iparban, az üze­mekben fel kell építeni a szo­cializmust és véget kell vetnünk mindenfajta kizsákmányolás- nak." „Nem elég az sem. ha tudjuk, hogy a falun is véget kell vetnünk mindenféle kizsák­mányolásnak. Tudni kell azt Is. hogy a szocializmust a kultúrá­ban is fel kell építeni.” (RÉVAI JÓZSEF.) Dolgozó parasztságunk nevelése Kiskunmajsa a felemelkedés útján 200 éves múltja van Kiskunmajsa nagyközségnek. A császári zsoldos- hadak elöl, Ülléspusztáról menekülő 30—40 család a törökdulás idején fel­égetett Majossa helyén telepedett le. A szabadságharcig nagyjából ki is alakult Kiskunmajsa mai képe. Az egyik, 19-ik századeleji pecsétjén — Horváth József tanár közlése szerint, — a „város" megnevezés szerepel, holott város jellege sosem volt. A Horthy-idök népellenes politikája el­zárta az utat Kiskunmajsa fejlődése elöl is. De nem tudott rögtön megindulni a várt fejlődés Kiskunmajsán a felsza­badulás után sem. Az elöljáróság a régi rend kiszolgálóiból állt, egészen dr. Terbe távozásáig, amikor — a lakosság véleményét idézzük, — ,,kez­dett a levegő tisztulni". Osztályidege­nek és karrieristák férkőztek a község vezetésébe is. Emlegetik még ma is Csapó András malomrészvényest és Beck Miklós borkereskedőt. BERTA JÓZSEF ELVTARS, párttit- kár az ezután meginduló kibontako­zásról a következőket mondja: — A vezetöszerepet itt is a sorait megtisztító Párt töltőié be. Majsa fej­lődéséhez nagy mértékben hozzájárult a kél termelőszövetkezeti csoportunk megalakulása. .4 „Micsurin" több, mint egy éves már. Az őszi szántás­vetés sikeres munkájáért jutalmul ve­tőgépet kapott. Ugyancsak megjutal­mazták a „Petőji" tszcs-t is, széles kocsival, pedig ez a csoportunk csak az őszei alakult. Kiváló munkáját köz- vétlenül alakulása után végezte. — Ez természetesen, — folytatja Berta elvtárs, — ismeretes mindamj- nyiunk előtt. A lakosság felfigyelt termelőcsoportjaink szép eredményeire. Látta, hogy ebben nagy része van a gépállomásnak is és hasonlóképpen igénybevették a magángazdálkodást végzők is a gépi segítséget. Maga a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás is egyre több követőre talál. Most van alakulóban a harmadik, Maris-pusz­tán. Elmondja még Berta elvtárs, hogy a mezőgazdasági munkálatokban a termelőcsoportok járnak elől jó példá­val és ez követésre is talált. A Csongrádmegyei Népbolt 240. számú fiókja révén a vásárlók több mindent egy helyen vásárolhatnak. A két föld- míívesszövetkezeti bolt is segít ezen a téren. KULTURÁLIS TÉRÉN IS fejlődik Kiskunmajsa. Erősödnek a tömegszer­vezetek. Színjátszó csoportjaik működ­nek és szereplésükkel igyekeznek a közönséget megismertetni az igazi kultúrával. Előfordul néha hiba is; ilyen volt pl. az, amikor a KIOSZ kultúrgárda a „Három a kislány" c. operettel „kedveskedett" közönségének. Most a szovjet kultúra hónapja elő­készítésén dolgoznak. — Szovjet egyjelvonásosokkal, sza­valatokkal és táncszámokkal készül­nek a csoportok, — magyarázza Nagy Kálmánná, a pedagógusok kultúrjele- löse. — 4 részletes műsor még egy­előre titoknak számít, de annyit "el­üt ulhatok, hogy a közönség nem fog csalódni egyik műsorban sem. Külön kiemeli a hónap jelentőségét nálunk az. hogy ekkor szervezzük meg a he­lyi Magyar-Szovjet Társaságot. Kiskunmajsa bírója parasztasszony. Otgyermekes családanya, aki különö­sen fiatal korában alaposan kivette részét a napszámost munkából. MNDSZ-vonalon dolgozott és a Párt­ban káderfelelős volt, ezt a munka­kört ma is végzi. A lakosság és a Párt bizalma révén lett bíró. Uj he­lyén is megjelel a beléhelyezett biza­lomnak. — Nem mondom, hogy könnyű a feladatom, —• beszél munkájáról Tóth Sándorné elvtársnő, — de ez nem csüggeszt. Tudom, hogy annak, aki a népért dolgozik, feladatai nagyságá­tól nem szabad visszariadni. Mun­kámban mindig segít a/Párt, nem va­gyok tehát egyedül. Pártnapjainkon egyébként is sűrűn megvitatjuk a köz­ség kérdéseit. NEMRÉG ÁLLAMOSÍTOTTAK a két malmot. 4 Csapó- és a Törteli- ' malom jelszerelés dolgában elmara­dottak, fejlesztésük szükséges. Ez a két malom volt az, ahol a munkáso­kat kizsákmányolták a tulajdonosok. Sokat tudnak mesélni a munkások. Elmondják, hogy például a Törteli- malom államosítása előtt kétheti munkabérhátralékuk volt s ezt a volt tulajdonos nem akarta kijizetni. Berta elvtársnak sikerült azután a kérdést megoldania: a postán borpénzt fel­vevő kulák-malmossal az összegből kifizettette a munkásokat. Most azután szervezeteket alakíthatnak, munkás- igazgatóikkal igazán maguknak dol­gozhatnak. — Nem volt munka ez eddig, hanem robot, — mondja egyi­kük. — Robot azért, hogy a tulajdo­nosok gazdagodjanak, a mi munkánk révén. Régi vágyunk teljesült az álla­mosítással. AZ ÖTEVES TERV sokat jelent Majsának is. Kiépül és megjavul a járdahálózat. Átépítik a községházát. A Margitsziget nevű rész is villanyt kap. Két új bekötőút épül, gazdasági vasút fogja összekötni Pusztamérges­sel és itt fog áthaladni a Kiskunhalas —Csongrád kisvasút is. Iskolák és modern népfürdő épülnek, hogy a pél­dák felsorolását folytassuk. De ezek csak kiragadott példák. Az ötéves tervvel Kiskunmajsa is véglegesen megindul a jelemelkedés útján. Uj munkalehetőségek révén meg fog szűnni az az állapot. hogy 4—5 ezer ember Pesten dolgozzon, mert otthon nem talál munkaalkalmat. Sok eddig kiaknázhatdtlan lehetőség van még s ezek megoldása révén a munkások saját helységükben is dolgozhatnak majd. Kiskunmajsa dolgozói jogos biza­lommal a magukénak tekintik a Ter­vet. Tudják, hogy a javukat szolgálja s ezért ki is veszik részüket a mun­kából. Maguknak dolgoznak immár s a soraikból kikerülők vezetik őket. Kell-e még más ahhoz, hogy az ed­digi, kétségtelen fejlődés jelei ne csu­pán jelek maradjanak, hanem boldog valósággá váljanak továbbra is? BARÁTAINK, A KÖNYVEK Ivanovics Galkin nagyon siet. Ab- lizénkova tanítónő alig tudja utolérni az öreget. — Hová siet Galkin apó? — kiált rá nevetve. — Miért kérdezi Jekatyerina Jefi- movna, nem én vagyok egyedül, aki ilyen időtájban a könyvtárba megy’, hiszen amint látom, a maga táskájá­ban is olvasnivaló van! Vidáman beszélgetve közelednek a szép ház felé. Mire a bejárathoz ér­nek, már megszaporodik a társaság. A kolhoz több tagja csatlakozik hoz­zájuk. — Siessünk! Tatjána Pavlovna azt ígérte, ma este bemutat néhány új könyvet! Az olvasóteremben meleg fény fo­gadja a belépőket. Tatjána Pavlovna kedvesen integet a vendégek — a könyvtár olvasói felé a zsúfolt polcok mellől. Három éve vezeti a maiivói könyvtárat s azt szokta mondani: „Aki egyedül dolgozik, nem sokra megy." Ez vezette, amikor olvasói köréből nagy aktívát épített ki a könyvtár kö­rül. Munkatársai, barátai lettek vala­mennyien lelkesen végzik kultúrmun- kájukat. Szovjet írók legjobb műveiből olvasnak fel, könyvkiállításokat ren­deznek, könyveket ajánlanak olvasásra, beszámolnak az újdonságokról és sok­szor rendeznek irodalmi-művészeti es­téket. Tatjána Pavlovnát mindenki szereti. Galkin apó, a könyvtár legöregebb olvasója lép az asztalhoz. A 64 éves kolhozparaszt a „Polgárháború törté­netét” hozta vissza. — Tanyusa — szólítja meg a könyv­tárosnőt. — Megkaphatom Tolsztoj' műveit? Már olyan régen ígérted .. . — Itt van Galkin apó a „Kozákok” és a „Hadzsi Murát”. Aztán majd me­séld. el. hogy tetszett. Az öreg Galkin gondosan papírba burkolja a könyvet. Megy haza. Alekszandra Petrovna idős kolhoz- parasztasszony érkezik. Sokat olvas. Kölcsönző kartonjára már alig fér újabb sor. — A könyvek a legjobb barátaim. — mondja. — Ezeknek köszönhetem műveltségemet, hiszen annakidején a falusi iskolában tanultam és ott sem sokáig. De most mindent bepótolha­tok. Hála a könyvtárnak és neked Tanyusa, aki mindig törődsz velem és sose mulasztod el az alkalmat, ha be­szélgetsz velem, kedves könyveinkről. A könyvtár asztalán fekszenek az új folyóiratok. Fiatal, szőke és ősz. beha­vazott fejek hajolnak az asztal fölé, olvassák a legújabb híreket. Leontyeva tanítónő olvas a legtöbbet az egész kolhozban. Szigorúan bírálja a könyveket. A fiatalok sokszor fordul­nak hozzá tanácsért a könyvtárban és irányítást kérnek tőle. Most is körülve­szik és valamennyien vidáman kérde­zősködnek, jegyzeteiket akarják meg­mutatni. — Nos, elvtársak — mondja Leon­tyeva —, szervezzünk irodalmi tanuló­kört a legjobb könyvek közös olvasá­sára és megvitatására. Mi a vélemé­nyetek erről? Nemrég alakult meg a Magyar Könyvbarátok Kultúregyesületének kis­kunhalasi kirendeltsége. Az egyesület alapvető feladata a tagok kulturális nevelésé, irodalmi folyóirattal, köny­vekkel való ellátása, kultúrintézmények látogatása, kedvezményes utazások és klubnapok rendezése. A klubhelységberí találkoznak a kultúra munkásai: írók, kritikusok az új olvasóközönséggel, hogy megbeszél­jék a kultúríront fontos kérdéseit. Az első .alkalommal, január 2ö-én, Goór Imre vázolta a Szikra törekvé­seit, mely szerint a könyvkiadó, mint azt Tamás Aladár elvtárs, a Szikra könyvkiadó igazgatója mondotta: „egy olyan kultúrintézmény létrehozása, amely élő kapcsolatot teremt az újtí­pusú könyvkiadó, haladó író és az új olvasóközönség között“. Tehát igen A javaslat mindenkinek tetszik. Mindjárt fel is iratkoznak az új ta­nulókörbe. Megbeszélnek minden rész­letet. Elhatározzák, hogy a színjátszó­csoport néhány résztvevőjét is bevon­ják a kör munkájába: verseket szaval­nak, részleteket olvasnak fel egy-egy regényből. Késő este, jókedvűen tervezgetve térnek hjza a könyvtárból. * Es íme: az olvasókör első napján együtt ülnek valamennyien, fiatal és öreg kolhozparasztok tömege. Az „Ifjú Gárda” olvasásával kezdték. Meleg, zengő hangján Tatjána Pav­lovna olvasott fel. Fagyejev művéből életrekeltek az ifjú hősök, akiket a szovjet emberek szívükbe zártak. Midőn hosszas vita után kiléptek a könyvtárból, a csiilagfényes égbolt alá, érezték, tudták, mit jelent szá­mukra a könyvtár, mennyire összefor­rott életükkel s hogy életük ettől tel­jesebbé, gazdagabbá, boldogabbá vált. fontos feladat egységbe kovácsolni kulturális életünk e három tényezőjét,' ez azonban nem jelenti azt," hogy megoldottuk az előttünk álló felada­tokat. Ezen az úton kell haladnunk, hogy kulturális frontunk se maradjon el politikai és gazdasági fejlődésünk mögött. — fejezte be értékes beszá­molóját Goór elvtárs. A dolgozók részéről Kovács Sándor MÁV váltókezelő szólalt fel. Felszóla­lásában beszámolt arról az egyre nö­vekvő érdeklődésről, mellyel az üzemi dolgozók várják az új könyveket, de nemcsak a könyveket, hanem a ma­gyar írókat is. Azt reméljük, hogy ha a magyar írók felkeresik a munkáso­kat az üzemekben, megismerik életüket, olyan müveket fognak alkotni, melyek az építés, a dolgozók problémáival foglalkoznak. Eredményes, tapasztalatokban gazdag volt a megve dolgozó pa­rasztsága számára is a néhány téli hónap azáltal, hogy a Földművelés- ügyi Minisztérium és a DÉFOSZ parasztságunk legjobbjait 14 napos vándortanfolyamra küldte. Szüksé­ges és fontos volt ez azért, hogy a dolgozó parasztságunk soraiban minél több olyan ember legyen, aki a termelésben szükséges elvi-politi­kai és gazdasági tudással rendelke­zik. Ezek az eredmények és tapaszta­latok nem maguktól hullottak dol­gozó parasztságunk ölébe.^ Azért vanak ezen a téren is jelentős sike­rek. mert Pártunk segített abban dolgozó parasztságunknak, hogy legjobbjai tanfolyamra menjenek és elméleti tudásukat emeljék. Dolgozó parasztságunk megértette az FM és a DÉFOSZ felhívását és öröramel tett eleget a hívó szónak. Látyák dolgozó parasztjaink, hogy a fitlu szocialista építésének kér ék­köti >j évé válik elméleti színvona- lutfk alacsonysága, vagy hiánya. Pirtunk nagy segítséget adott a DEFOSZ-nak ebben a munkájában iil azzal, hogy segítette a szerve­zést. Vaskúton a DÉFOSZ és MNDSZ népnevelőivel összefogva Pártunk népnevelői tudatosították a /tanfolyamok jelentőségét. Népneve­lőink tudták, hogy ez politikai fel­adat és hogy a jó népnevelőmunka biztosítja és támasztja alá a szerve­zés munkáját. Az eredmények nem is maradtak el. A vaskúti tanfolyam hallgatói­nak száma 52-ről 103-ra emelkedett és ezt a számot végig meg is tud­ták tartani. A tanfolyamot házi lá­togatásokkal kapcsolták össze úgy, hogy a hallgatók a tanfolyamon hal­lottakat elmondották ismerőseiknek. Annyira népszerűvé vált ezáltal a tanfolyam, hogy a tanfolyamon részt nem vett dolgozó parasztok azt kérték, hogy számukra is indítsa­nak ismeretierjesztő előadásokat. Nagy érdeklődést mutattak a tan­folyam iránt a dolgozó parasztasz- szonyok is. Érdeklődésük középpont­jában a Szovjetunió szocialista me­zőgazdasága állott, de érdekelte őket az is, hogy a szovjet asszo­nyok milyen módon vették ki részü­ket a fasiszták elleni küzdelemből. Elmondhatjuk, hogy ezek a tan­folyamok népszerűek voltak dol­gozó parasztságunk körében. Bizo­nyítja ezt az, hogy lemorzsolódás aüg történt, a tanfolyamokon a hall­gatóság szinte állandóan nőtt. A Dávodon folyó tanfolyam előadóját Baranya megyében lévő egyik pusz­tára hívták meg előadást tartani, hogy pontos képet kapjanak a Szov­jetunió szocialista mezőgazdaságá­ról. Ugyanakkor a termelőszövetke­zeti csoport megalakításához is kértek segítséget. Vaskúton, Dávo­don, Jánoshalmán, Aligvárda pusz­tán a dolgozó parasztok újabb tan­folyamok megindítását kérték. Elmondhatjuk, hogy tanfolya­maink komoly fejlődésen mentek ke­resztül. Külön ki kell emelni, hogy az. előadók megfelelő tapasztalatok­ra lettek szert. Összehasonlítják az egyik községben szerzett tapaszta- latokat a másik községben szerzett tapasztalatokkal és további munká­juk során felhasználják ezeket. Kétségkívül nagy eredménynek számít, hogy a dolgozó parasztság érdeklődése mindinkább a világ leg­fejlettebb mezőgazdasága, a Szov­jetunió mezőgazdasága felé fordul. A termelőszövetkezeti csoportokban mindjobban megjavul a munka az­által, hogy tanfolyamokat végzett csoporttagok kerülnek vissza a cso­portokba, akik megszerzett tudásu­kat felhasználják a csoportok Fej­lesztésére és tudásukat átadják tár­saiknak is. Állami gazdaságaink­ban is egyre javul a munkához való viszony, mert tanfolyamaink során megértettek a dolgozók, a szocia­lista szektorok fontosságát a falu osztályharcának kérdésével kapcsom latban. Eredményeink mellett azonban beszélnünk kell a meglévő hiányos­ságokról is. Hiányosság volt elsősorban az, hogy egyes helyeken a tanfolyam előkészítését technikai feladatnak tekintették, nem ismerték fel a tan­folyamok politikai jelentőségét. Másodsorban: hiba az, hogy tö- megszervezeteink nem vették ki eléggé részüket a munkából. Az ifjúság alig vett részt a tanfolyamo­kon és a tanfolyamok megszerve­zése érdekében sem sokat tettek. Tanfolyamainkon kevés az ifjúság és a nők létszáma. Harmadszor: hiányos volt az éber­ség a szervezési munka során, a hallgatók összeállításánál. így tör­ténhetett meg, hogy Dávodon kulák hallgatója is volt a tanfolyamnak. Nem vették észre a kulák beépített embereit sem, akiknek célja a tan­folyamok bomlasztása és a kis- és középparasztok lebeszélése volt a részvételről. Negyedszer: A népnevelők a tan­folyamok ideje alatt nem folytattak mindenütt jó munkát, s így jöhetett létre a lemorzsolódás egyes helye­ken. ötödször: Általában hiányzott a tanfolyamokon a munkásosztály vezetőszerepének kidomborítása, ugyanígy a munkás-paraszt szövet­ség elvi kérdéseinek tisztázása és így ennek a szövetségnek megfelelő erősítése is. Hatodszor: Hiányzott a napi ese­mények feldolgozása. Nem hozták eléggé kapcsolatba a tanfolyam anyagát a napi politikai események­kel. Döntő hiányossága volt így a tanfolyamoknak az, hogy Rákosi elvtárs beszédét nem dolgozták fel. Hetedszer: egyes elméleti kérdé­sek mellett való elsiklás, a felvetett kérdések nem minden esetben meg­történő tisztázatlanul hagyása ké­telyeket teremthetett és károsan be­folyásolhatta a további tanulás me­netét. Előadóinknak ilyen esetekben a megyei tanácsadóhoz kellett volna fordulniuk. Ezek azok a döntő hiányosságok, amelyek az eredmények mellett meg vannak. Ezeket a hiányosságokat azonban ki lehet és ki kell küszö­bölni azáltal, hogy előadóink ma­guk is rendszeresen tanulmányoz­zák az elméleti kérdéseket, olvassák és dolgozzák fel a napi sajtót úgy, ahogyan azt a legutóbbi előadói értekezleten megkapták feladatul. / Z. B. Nagy siker a MINSZ halasi kulfúresljén Nagyszámú és lelkes közönség élőit zajlott le a MINSZ vasárnap- esti kultúrelőadása, melynek során a halasa SZITJfjúság műkedvelő gárdája „Zinácska a tengerparton" c. kéffelvonásos vígjátékát adta elő. Külön meg kell említenünk jó já’é. káért: Csontos Arankát, Havas Ir­mát, Szabó Esztert, BozoJcy Máriát, Szombati Imrét, Maglód! Istvánt’ Gerner Ferencet, Bárány Józsefet és Horváth Istvánt. A műsor élményt nyújtott mindenkinek s a közönség' lelkes tapssal jutalmazta a fellépő szereplőket. Különösen ki kell emel. nünk Pu kás Sándor énekművész és hj■ Gulyás Sándor zongorámüv-tsz számait, de a többi müsorszámok is igazán magas nívón álltak. Puskás népi dalokat adott elő. Sikere is meg mutatta, hogy a kiskunhalasi dolgol zők 1öbbr.s- értékelik a nép igazi éle­tét és harcai kifejező kultúrát, mint a haldokló polgári társadalom operstíes.magyarnótás, kultúráját. A Diákszövetség orosz népi táncait is percekig dörgő taps köszönte meo-, amiket lelkes újrázásra meg fe keL lett ismételni. A negyedik s egyben % íog’kiemélikedőbb a Honvédm séf) műkedvelő gárdája adta. A kö­zönség alig akarta a közkedvelt gár. dát lesngedni a színpadról. A többi müsorszámok is osztatlan sikert arattak. Halad« írók, új olvasáözanség, klubnapok a Könyvbarátok halasi bliúrközponijálian

Next

/
Oldalképek
Tartalom