Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-05 / 6. szám

1950 február 5. BACSKISKUNMEQYEI NÉPÚJSÁG 5 Szeminárium a Kiskunfélegyházi Gépgyárban A múlt héten az előadót helyettesí­tettem a Gépgyár NV alapfokú párt­szemináriumán. Bevállható kíváncsiság­gal mentem a mi „vasasaink” közé. Az elmúlt nyáron már találkoztunk egy pár szemináriumon és most annyi hónap után látni kívántam, hogy mi­lyen és mekkora méretű haladást ered­ményeztek az azóta történt változások. Az elvtársak a munkapadok mellől jöttek be, nem látszott rajtuk a nyolc órai nehéz munka fáradtsága, vidáman ültek az asztalok mellé és az egész együttlétünk alatt érdeklődő figyelem­mel kísérték a kérdés-^f el eletet. Sokat változtak az elvtársak az el­telt hónapok alatt. Élénkebbek és tar­talmasabbak voltak a hozzászólások. Látszott, hogy foglalkoztak és szere­tettel foglalkoztak az anyaggal, öröm­mel láttam, hogy egymás tévedéseit kijavítgatják. Mikor az anyaggal végeztünk, fel­hozták azokat a kérdéseket, amelyek tanulmányaik során (az anyag keretén túlmenőleg) felmerültek és közösen beszéltük meg. A szeminárium végén megkérdez­tem tőlük, hogy miben látják ők ma­guk a nagy változás, a javulás ma­gyarázatát. Ifj. Csillag Imre elvtárs szerint „a szaktársak látták a Sztálini felajánlá­sok és a december 2l-i műszak alkal­mával, hogy a termelékenység növelése nem olyan lehetetlen, megvalósíthatóf- lan dolog. Megértették a népnevelők útján, hogy nekünk most többet kell termelnünk, mint a kapitalisták idején, mert most magunknak építjük a gyá­rat, az országot. Érzik az elvtársak, hogy nekünk, párttagoknak élen kell járnunk, példát kell mutassunk a töb­bieknek — tehát fontosnak tartják a politikai-ideológiai tudásuk kibővíté­sét. Most nagyobb kedvvel és több időt tö'tenek a könyvek, füzetek és jegyzeteik mellett. „igen — szól bele a beszélgetésbe Dóra László, fiatal elvtársunk is. — Az elvtársak megismerték az ötéves tervet, tudják annak fontosságát, kü­lönösen a nehéz- és gépipar felada­tait. Most mindnyájan azon vagyunk, hogy minél többet termeljünk és mi is a magunk tehetsége szerint, hozzájá­rulhassunk a Tervünk sikeres megvaló­sításához. Mi, elvtársak, tisztán látjuk, hogy a szemináriumokon tanulhatjuk meg a Pártunkat vezető marxista-leni­nista elméletet — tudományt. Már megtanultuk azt, hogy aki politikailag és elméletileg képezi magát, az öntu- datosabban termel többet, emeli a ter­melékenységét és vigyáz az önkölt­ségcsökkentésre. — Láthatta az elv­társ a selejtkiállításunkat. Még elő­fordul egy-egy elvtárs neve ottan, de mi, akik képezzünk magunkat, szemi­náriumra járunk, majd teszünk róla, hogy a jövőben egyetlen párttag neve se szerepeljen a selejtet termelők között. FARKAS SÁNDOR Kiskunfélegyháza. A ébersóyt» l-alepíüsitv ii szahotúlá intésót A mi állami gazdaságunkban 1* megtörtént a tisztogatás: reakciós, szabotáló Intéző „urunktól“ megsza- badu:tun.K és az Illető megérdemelt helyére Ju';ott_ Ez a,z ember ellensége volt a dől. gőzök államának, munkáját hanya­gul, vagy éppen seihogy sem végezte. Mulasztásából 15 mázsa sze­mes kukorica melegedett be és ciírá3odott ki a magtárban. ' Több vagon csövestengerit is a bepenészesedés veszélye fenyege­tett. Állami gazdaságunk dolgozóinak ébersége leplezte az „intéző úr“ sza­bót ál ősét. Ebből az esetből te okul: hat minden egyes dolgozó, hogy mi­lyen fontos az éberség a reakció el- leni harcban. Markai B»Mzsné Kiskunhalas, állami Gazdaság .Is ótéves terv sikeréért Naponta olvasok az újságokban tudósításokat, hallok a rádióban ht. reket az ötéves terv el-ő eredményei­ről. Mi, asszonyok tudjuk, hogy öt­éves tervünkkel a szocializmust épít­jük. Éppen ezért beszéltük meg a.sz- szonytársalnkkal, hogy becsülettel kivesszük részünket az ötéves terv végrehajtásából azon túl is, hogy az üzemben helytállunk. Ötéves tenvünk végrehajtása jó. becsületes munkát kíván minden,' dol­gozótól Asszonyaink résstvesznek a munkában, a termeté-ben. Tudjuk azonban,, hogy a munkafegyelem megszllárdí ása hozzátartozik a terv végrehajtásához. A MNDSZ üzemi csoportjainak azon kell lenni, hogy az üzemi munkásnők a Szovjet nők nyomdokain haladva egyre fokozzák termelési eredményeiket. Tekintsék hazafias kötelességüknek munkájuk gondos és pontos végzését. így mi, MNDSZ asszonyok is hoz­zájárulunk ötéveg tervünk s'keréhez, a béke megszilárdításához éa iparunk fejlesztéséhez. Dánosé Lászlóné Kiskunfélegyháza ,, A Fárt most Is telj e sí tette Ígéretéi46 Kecskeméti közalkalmazottak az illetményrendezésről Tervgazdálkodásunk újabb jelentős sikere és eredménye az a miniszter- tanácsi rendelet, mely a közalkalma­zottak számára a Párt által már ko­rábban megígért szolgálati viszony és illetményrendezést életbelépteti. A kecskeméti közalkalmazottak köré­ben is őszinte örömet és megelégedést keltett ez a róluk történt gondoskodás, mely most már az ő életszínvonalukat is párhuzamos síkba fogja állítani az ipari dolgozókéval, s egyben új ala­pokra fekteti munkához való viszo­nyukat. „Mindenkinek kisfizetésű alorvosok között okozott lelkes örömet a rendelet ismertetése. „Több tudással a dolgosok egészségéért“ — A 15. fizetési osztályban kezdtem ápolónői működésemet 1943.-ban — me­séli Háromszéki Margit. — A mi munkánk itt felelősségteljes és nehéz: emberéletek vannak a kezünkre bízva. A múlt ezt nem méltányolta, mint aho­gyan az ember, a dolgozó ember sem. volt fontos számára. Most mi is meg­kapjuk munkánk jogos díjazását. Ez arra kötelez bennünket, hogy fokozott lelkiismerettel álltunk őrt a dolgozók egészsége felett. Én is így, jó munká­mon keresztül akarom meghálálni a gondoskodást: ápolói tanfolyamra já­rok, hogy több tudással tölthessem be feladatomat. Dr. Szelei Béla alorvos is úgy látja, hogy nemcsak arról van itt szó, hogy egyszerűen felemelték a fizetést. Né­pünk megbecsülése az, ami ebben az intézkedésben is kifejezésre jut a köz- alkalmazottak iránt. — Ezt a megbecsülést csak azzal viszonozhatjuk, hogy jobb munkával segítjük elő azt az ügyet, amely a mi érdekünk is. munkája szerinta ! Újabb eredményünk: a közalkalmazottak életszínvonalának emelése I Lelkes örömmel fogadták ország- 8szerte a közalkalmazottak szolgá- .1 lati viszonyáról és illetményeiről I szóló minisztertanácsi rendeletet. A I közalkalmazottak levelekben, táv* ■ iratokban mondanak köszönetét a 1 Pártnak, Rákosi elvtársnak. 8 F.z a rendelet újabb bizonyítéka ■ annak, hogy nálunk, Magyarorszá­I gon a dolgozók életszínvonala egy* cp emelkedőben van, újabb bizonyí­téka annak, hogy semmiféle más társadalmi rendszer nem tudja meg adni a dolgozóknak azt a megbe­csülést, amit munkájukkal megérde­melnek, csakis az a társadalom, amelyben a munkásosztály a vezető erő. Horthyék fasiszta diktatúrája, a közalkalmazottakat a szellemi rab­szolgák színvonalára süllyesztette, megfosztotta lelkiismereti szabadsá­guktól. A kapitalista rendszerben a közalkalmazottak éppúgy kizsák- mányoltjai voltak az urak állama­inak, mint a munkásosztály, vagy a földnélküli parasztság. A közalkalmazottak életszínvona­lának ez az emelése azért válik'le­hetségessé, mert eddigi eredménye­inkre támaszkodik. Azért lefietsé-. ges ez, mert a többtermelés front­ján olyan sikereket értünk el, ame- tnek hároméves tervünk jó végre­hajtásában és időelőtti teljesítésé­ben nyilvánultak meg. Ez az életszínvonal emelés vilá­gosan és újra bebizonyítja'a mi tár­sadalmi berendezkedésünk hatalmas fölényét a kapitalista társadalommal szemben. Bebizonyítja azt, hogy amíg a kapitalista országokban egyre csökken a fizikai és szellemi dolgozók életszínvonala, a mi szo­cializmus felé tartó országunk képes egyre emelni a dolgozók életszínvo­nalát. Truman elnök múlt év januári üzenetében a következőket irta: ...... Gyermekeink milliói nem ré­szesülnek jó oktatásban. A, gyerme­kek milliói tanulnak túlzsúfolt, régi iskolaépületekben. Nincs elég taní­tónk. mivel a tanítók fizetése igen alacsony ahhoz, hogy újabb tanító­kat voniunk be és a régieket meg­tartsuk.” U gyanakkor mi Magyarországon a tanítók fizetésének alsó határát 375 forintról 500 forintra, a közép­iskolai tanárok fizetését 417—909 forintról 610—1074 forintra emel­jük. Amikor mi Magyarországon gondoskodunk arról, hogy az or­szágban ne legyen egyetlen olyan dolgozó sem, aki nem méltó körüí­I mén vek között él, Amerikában sza­kadatlanul csökkennek a fizetése.k. A „Shool Executive” című amerikai folyóirat szerint az amerikai tanítók fizetésének csökkentése 1940-hez vi­szonyítva 20 százalékot tesz ki. Ugyanígy áll Amerika más.kőz- alkalmazottak fizetésével is. Ameri­kai lapok beszámolnak arról, hogy Amerikában az orvosok „kénytelenek. hivatásukat üzletszerűen gyakorolni mert másképpen nem tudnak meg­élni”. így fest a valóságban az amerikai életforma, amit az ágvú- gyárosok megfizetett toliforga­tói nem győznek eléggé dicsérni. Persze, ezek a rendkívül átlátszó' „dicséretek” egyáltalában nem von­zóak senki számára sem. Amikor az amerikai orvosok „kénytelenek foglalkozásukat üzlet­szerűen űzni, mert másképpen rfem tudnak megélni”, mi Magyarorszá­gon a kórházi segédorvos fizetését •■>,%—440 forintról 800—1000 fo­rintra. emeljük. A kórházi ápolók fizetése is emelkedik: 360—490 fo­rintról 500—690 forintra. A kapitalista országokban arról panaszkodnak, hogy nem jó a köz- igazgatás, hogy „a közigazgatási lisztviselők a legtöbb esetben mel­lékfoglalkozásnak tekintik hivatalu­kat”. A kapitalisták nem veszik észre hogy nem a kistisztviselők ten, hanem a rendszerben van a hiba, mert amíg egyesek mi'üs. kát vágtak zsebre, addig a köza kaíma- zottak jórésze alig tud megé'nj. Amíg Amerikában és más' kapi- ta'ista országokban ilyen és ehhez hasonló pan.i-zaik vannak az t a! fcf dó m.r.K'polisták.’t* k, nálunk . a szocializmus útjára lépett Magyar - országon psAiuO j községi vezető- jegyzők iövc-i-’me i)7—624 fohat­ról 540—900 forintra emelkedett. Horthyék Magyarországában a közalkalmazottakat igyekezték el­szigetelni, igyekeztek határvonala­kat építeni közéjük. Nem volt vé­letlen az, hogy Magyarországon „rangkórság” volt, hogy a korrup­ciós szellem táplálására az alapfize­téseket alacsonyan állapították meg. Az új rendelet csapást mér erre a szellemre is: eltörli a rangokat és a fizetési osztályokat. Helyettük a betöltött munkakört, a ténylegesen elvégzett munka minőségét kell ■ a fizetés alapjául venni. Az új rendelettel kapcsolatban mindenki ismét világosan látja, hogy az életszínvonal emelése lehe­tetlen a több és jobb termelés nél­kül, a munka termelékenységének emelése nélkül. Világosan látjuk, hogy az életszínvonal emelése csak­is a többtermelésen keresztül lehet-, séges, ezért életszínvonalunk to­vábbi emelkedése attól függ, hogyan valósítjuk meg az előttünk álló fel­adatokat, hogyan váltjuk valóra ötéves tervünket. Az életszínvonal emelkedése ko­„Ez a tanácskozás aj erőt adott nekünk*6 Erről beszélnek a felsőszállási termelőszövetkezeti dolgozók. Sebő Tibor fogalmazó, a Városháza szociális ügyosztályán dolgozik 13 éve. Jelenleg 570 Ft a fizetése, ez az illet- ményrendezéssel körülbelül 150 forint­tal megnövekedik. — Nemcsak azért örülök az illet­ményrendezésnek, mert ezáltal több fizetést kapok — mondja —, hanem azért is, mert nagy szükség volt már nálunk olyan méltányos intézkedésre, mely a végzett munkától teszi függővé a javadalmazást. A múltban a mi hely­zetünk is hasonló volt a munkáséhoz: hiába dolgoztunk többet, hasznát nem láttuk. Mostantól kezdve mi is olyan megbecsült tagjai leszünk a nép álla­mának, akiknek értékét egyedül csak a végzett munka szabja meg. „Megbecsül bennünket a Pártu — 28 éve dolgozom itt. — mondja Varjú Pál ingatlanügy! segédfogal­mazó. Fizetésem, 3 gyermekre járó családi-pótlékkal együtt 622 forint. A rendelet most 100 forintos emelést je­lent nekem. Ügy érzem, valamennyi hivatalnoktársam nevében beszélhetek, amikor Pártunk különös megbecsülé­sének látom helyzetünk rendezését. Rákosi elvtárs még a nyáron meg­ígérte ezt nekünk; szavát — mint min­dig — most is tettek követték. Ez azt jelenti, hogy kormányzatunk elismeri jó munkánkat, mellyel mi is a három­éves terv megvalósításán fáradoztunk. A magam részéről ígérem, hogy a jö­vőben még hűségesebben dolgozom né­pünk közös céljáért íróasztalom mel­lett is. A közkórházban, különösen a taka­rító- és ápoló dolgozók, valamint a „Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát/’ (A Népköztársaság Alkotmányából.) A kiskúnhalasi termelőszövetkezetek küldöttei már hazatértek, visszatértek őrhelyeikre. Elhozták magukkal a dol­gozók szeretett vezére, Rákosi Mátyás útmutatásait, tapasztalataikat, amelye-. két a tanácskozáson gyűjtöttek. Felsö'szálláson Zacsik János, a „Vörös Szikra” termelőcsoport elnöke,, aki küldöttként képviselte a csoportot,, nagyszámú hallgatóság előtt ismer­tette az értekezlet tanácskozását. Emberek! Kedves hallgatóim! Aztán ne azt nézzék, hogy miként pergetem a szavakat, hiszen tudják, nem isko­lában tanultam a beszédet. Nagyon sokat fogok elsorolni maguknak, hogy milyen fontos kérdésekről tanácskozott az értekezlet. Az emberek rágyújtanak, úgy figyel­nek. — A termelőszövetkezetek munkájá­nak sikerét az a vezető erő biztosítja — kezdi beszámolóját Zacsik elvtárs —, amelyet dolgozó parasztságunknak a munkásosztállyal való szoros szövet­ségén keresztül a Magvar Dolgozók Pártja, élén Rákosi elvtárssal nyújt. Példát mutat nekünk a nagy Szoviet- unió, amelvnek élén a magvar nép ba­rátja, a béke harcosa Sztálin elvtárs áll. Nem is tudom elbeszélni azt. amit éreztem, amikor megláttam Rákosi Mátyást. A határozati javaslat elhang­zása után tisztán látjuk, hogy a szö­vetkezeti csoportokba tömörült paraszt­ság útja világos, mert ez a szocia­lizmus építésének útja. Ezen az úton hűségesen követjük a munkásosztályt. Kéz a kézben dolgozunk velük. — Különösen a sok újítást cserél­tük ki egymás között. Ezután meg nagy súlyt helyezünk a nők bevoná­sára, amit bizony eddig elmulasztot­tunk. A tanácskozáson szerzett tapasz­talataimat minden egyes társamnak átadom — majd így folytatja —-, meg­állapításom szerint ennyit még nem ta­nultunk. Felmérhetetlen jelentősége volt ennek a tanácskozásnak. Kicse­rélhettük véleményeinket és olyan gaz­dasági kérdéseket tárgyaltunk meg, amelyek a termelőesoportban eredmé­nyes munkát biztosítanak. A régi vi­lágban nem érdekelte a kormányt a mi életünk. Nem törődtek a dolgozó „Vörös Szikra“ parasztokkal. Most látjuk, hogy a mi javunkat akarják. A mi jobb életün­ket. Együtt dolgoznak munkások és parasztok. így lesz még jobb és szebb élet ebben az országban. Majd így fejezi be: — A munkásosztály vezetésével, a parasztság lg rátért arra az útra, amely kivezeti évszázados elmaradottá ságából és a technika és kultúra min­den áldását a falu dolgozói részére is elérhetővé teszi. Az emberek arca ragyog. A 60 éves, munkában, cselédsorban összeasza- lódott Kardos' bácsi őszinte véleményt mond: — Hej régen, de elkergítették a sze­gényember fejit. Mindig azt állítottam: úri beszéd, hamis bsezéd! Az az igaz­ság. amit a magunkfajta mond. Neki hiszünk mindannyiah.Mert Rákosi elvtárstól hallotta. moly felelősséget és nagy feladato­kat ró a közalkalmazottakra is. Né­pünk megbecsülését, amely a köz- alkalmazottak életszínvonalának emelésében konkrét formában is ki­fejezést nyert, nem lehet másképpen viszonozni, mint azzal, hogy közal- kalmazottaink a nép ügye iránti odaadásukkal végezzék munkájukat. Nem lehet mással viszonozni, csak­is azzal, hogy minden erejüket a nép ügyének szolgálatába állítják, tudásukkal elősegítik a szocializ­mus építését a béke nemzetközi frontjának erősítését. ÁRPÁD MOZI Febr. 2—8*ig: Csütörtöktől szerdáig 2 és félórás előadásokban! Ncma barikád Prága népének megrázó harca a fasiszta megszállók ellen. Előadások: hétköznap fél 6, 8, vasár­nap 3, fél 6 és 8 órakor. © VÁROSI MOZI Február 2—8-ig: csütörtöktől-szerdáig a Szovjet-Lett Köztársaság filmlé! A forradalom költője Tollal és versekkel a szabadságért. Előadások: hétköznap fél 6, fél 8. vasárnap fél 4, fél 6, fél 8. meghűlés és fájdalmak ellen gyors és kitűnő hatású szer a régbevált ASPIRIN fÁBlEIIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom