Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-26 / 9. szám

B ACS KISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG A Párt megyei választmánya megtárgyalta Rákosi elvtárs beszédét és a Központi Vezetőség határozatát V. évfolyam, 9. szám. ÍB1 SO FMLLÉR .............—— 1950. február 26. Élenjárók találkozása Febráur 26-án vette kezdetét a magyar sztahánovisták első orszá­gos értekezlete. Ez a tanácskozás az élenjárók találkozása, akik előbbre­vitték a technikát, akik megértették, hogy munkájukkal, eredményeikkel országunk boldog jövőjét építik. Megerősítik a nemzetközi béketábort, újabb és újabb csatákban viszik győ­zelmesen előre a mi ügyünket. Ezek az emberek nemcsak azt bizonyítot­ták be eddigi munkájukkal, hogy hűek a szocializmus ügyéhez, hogy bátran és merészen törnek előre, hanem ezzel együtt magasra emel­ték az igazi hazafiság, a dolgozók iránti szeretet, a munkásosztály iránti hűség zászlaját is. Elmond­hatjuk, hogy sztahánovistáink az űi élet büszke hősei, merész úttörők, akik nem riadnak meg a nehézsé­gektől, akik helytállanak és becsü­lettel kiveszik a részüket az építés nagyszerű feladatából. Ök azok, akik élenjárnak és akik felé egész népünk megbecsüléssel fordul. De vájjon miért lehet nálunk sztahánovista munkamódszerekről, sztahanovista eredményekről beszél­ni. Miért vannak nálunk olyan em­berek, akik egész népünk megbecsü­lését kivívják maguknak, akiket mindenki a' munka hőseként tisztel, akiket egész népünk szeretető övez? Azért vannak nálunk sztahánovisták és azért születnek nagyszerű ered­mények, mert népünket nem üti. többé a kapitalizmus korbácsa, mert megszabadultunk a fasizmus bilin­cseitől, röviden:. mert nálunk érde­mes élni. Mert nálunk a munkás osztályrésze nem a megvetés, a nyomor és az éhség, hanem a meg­becsülés. a szeretet és eredményeink nyomában egyre emelkedő jólét. Ez az, ami a mi munkásainkat arra ösztönzi, hogy újat és jobbat alkos­sanak, hogy máról holnapra eldob­ják a régit és újat, jobbat alkalmaz­zanak helyette. Ez ösztönzi a mi dolgozóinkat arra, hogy alkossanak, hogy munkájukba belevigyék min­den szeretetüket, ragaszkodásukat és hűségüket a nép iránt, hogy be­bizonyítsák újra és újra: ez az az élet, amelyet akarnák, ez az az út, amely a győzelemhez vezet. Ki hát a szervezője népünk új és új győzelmeinek? Ki mutatja az utat, ki figyel fel elsőnek a hibákra, ki vezeti biztosan népünket győze­lemről győzelemre? A mi nagy Pár­tunk, a Magyar Dolgozók Pártja az, amely szervezi népünk nagy győzel­meit, amelynek vezetésével és irányí­tásával megnyertük az újjáépítés nagy csatáit, amelynek biztos út mutatása nyomán új és új eredmé­nyek születnek. Mert a mi Pártun­kat milliók követik. Mert a mi Pár­tunk harcaival, küzdelmeivel kivívta milliók megbecsülését, szeretetét, bizalmát. Ez az a Párt, amely mee- mutatta, hogyan kell értelmezni az igazi hazafiságot, hogyan kell épí­teni az új életet, hogyan kell har­colni a régi, a rossz elten és hogyan kell győzelemre vinni az újat, az élenjárót. A kommunisták példa- mutatása nyomán csatlakoztak egy­re többen és többen az élenjáró harcosokhoz. A kommunisták lendü­lete vitte magával az üzemek dol- . gőzölt, a. kommunisták harcos pél­dája mozgósította dolgozóinkat. Ez a titka a mi győzelmeinknek. Az, hogy mi nemcsak beszéltünk, hanem cselekedtünk, az, hógy a magyar kommunisták élenjártak — ez volt az az érő, amely nagy fel­adatok végrehajtására mozgósította dolgozóink tömegeit és ez az az erő, amely rohamra vezeti a legjobbakat, az élenjárókat a régi, a rossz ellen, az új, az élenjáró végső győzel­méért. De lehetne-e mindezek mellett nálunk Sztahánov-inozgalomról be­szélni, lehetné-e arról beszélni, hogy nálunk jó és egyre jobb lesz az élet, tehetne-e egyáltalán szabadon be­szélni, ha a Szovjetunió győzelmes Vörös Hadserege nem veri le ke­zünkről a bilincset. Lehetne-e arról szó nálunk, hogy új élet alapjait rakjuk le ebben az országban? Le­hetne-e ilyen és, ennyi eredményről és vívmányról beszámolni? Semmi­képpen sem! A Szovjetunió nélkül, a szovjet nép baráti segítsége nél­kül nem beszélhetnénk minderről. A Szovjetunió léte és szerepe nélkül nem mondhatnánk el mindazt, amit eredménynek, győzelemnek, diadal­nak tekintünk. Mert valamennyi diadalunkat, valamennyi győzelmün­ket a Szovjetuidó segítsége tette lehetővé, valamennyi eredményünk és vívmányunk megőrzését a Szov­jetunió biztosította és biztosítja. A Szovjetunió adta nekünk a pél­dát. Lenin és Sztálin hatalmas al­kotása, amely óriási erőket ébresz­tett a szovjet népben. Lenin és Sztálin tanítása, amely nekünk is biztosan mutatja az utat. Ez a mi győzelmeinknek legfőbb titka. Ezért beszélhetünk mi minderről és ezért gyűlhettek össze sztaháno­vistáink országos tanácskozásra, hogy megbeszéljék, megvitassák eddigi tapasztalataikat, eredményei­ket, munkamódszereiket, —- amelye­ket a szovjet emberektől tanultak. Mert a Szovjetunió nemcsak lehető­séget adott nekünk ahhoz, hogy el­indulhassanak az új élet útján, a szo­cializmus útján, hanem konkrét se gítséget is adott, olyan segítséget, amelyet soha semmiféle orszá| vagy nép nem adott más népekne Nemcsak példát mutatott nekünk, hanem kész módszereket. Bikov elv társ és a szovjet sztahánovisták módszerei, amelyek átvétele után megdőlt nálunk is minden eddigi elképzelés, belezendült a technika „plafonja” —■ és a szovjet emberek útmutatásaiból tanulva ma már nálunk is vannak olyan emberek, akik elhagyták a régit, alkalmazták az újat és csodálatos eredményeket hoztak létre. Sztahánovistáink síké reinek, győzelmeinek titka az, hogy a szovjet emberek példája nyomán, segítségével és útmutatásával indul­tak el azon az úton, amely a régi megdöntéséhez és az űj győzelméhez vezet. A mi nagy tanítónk, Rákosi elv­társ, így mondotta ezt el: „...a dolgozó nép felszabadulása, a Szov­jetunió segítsége és szocialista mun­kamódszereinek hazánkba való át­ültetése olyan erőforrásokat nyitott meg, amelyekre a régi, Magyar- országon — és a kapitalista gaz­dálkodás mellett — egyáltalán gon­dolni sem lehetett,” és másut: „A szocialista munkamódszerek meg- gyökeresedése — egyike népi demo­kráciánk legnagyobb sikereinek. Nem véletlen, hogy a frontáttörés ezen a téren, felszabadítónknak, a magyar nép nagy barátjának, Sztá­lin elvtársnak nevéhez fűződik. A Szovjetunió felszabadította or­szágunkat és ezzel lehetőséget adott arra, hogy elinduljunk a szocializ­mus útján. A Szovjetunió baráti segítségével döntő mértékben hozzá­járult ahhoz, hogy ezek a lehetősé­gek ne maradjanak lehetőségek. A Szovjetunió segítségével nemcsak az új élet kialakításának feltételeit és lehetőséget adta a kezünkbe, nem­csak példakép számunkra, hanem biztos támaszunk, eredményeink legbiztosabb őre is. Nálunk, Bács-Kiskun megyében is vannak sztahánovisták, akik mun­katársaiknak példát mutattak, akik azelőtt-elképzelhetetlen magasságba emelték teljesítményeiket. Itt van Mészáros Ferenc, vagy Béviz Im- réné, a kecskeméti gépgyár dolgozók vagy a kiskunfélegyházi gépgyár sztahánovistái, vagy Savanyáné, a kiskunhalasi Barnevál legjobb dol- • gozója,..akik megyénk dolgozóit kép­R szovjet kultúra megismertetése kimagasló jelentőségű tényező a szocializmus (elépítése, a szovjet-magyar barátság megszilárdítása szempontjából Csütörtökön este,nyitották meg Bu­dapesten a Magyar Állami Operaház­ban a Magyar-Szovjet Barátság Hó­napját. Zsúfolásig megtöltötték az Operaházat a nagyjelentőségű ünnep­ség résztvevői. A magyar és szovjet Himnusz el­hangzása után Dobi István miniszter- elnök mondott ünnepi beszédet. Engedjék meg, hogy az egész magyar dolgozó nép, a Magyar Nép- köztársaság minisztertanácsa és a Ma­gyar Szovjet Társaság nevében forró szeretettel köszöntsem a Magyar-Szov­jet Barátsági Hónapra- hazánkba érke­zett szovjet küldöttséget, élén Iván Bardin úrral, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának elnökével. Ami­kor üdvözlöm kedves szovjet vendé­geinket, kívánom nekik, hogy érezzék magukat jól országunk baráti földjén és szocializmust építő dolgozó népünk körében. * Dobi István miniszterelnök ünnepi beszéde után az egybegyűltek lelkes üdvözlése közben a szovjet küldöttség vezetője, Ivan Bardin elvtárs, akadé­mikus emelkedett szólásra. — Őszintén meghatott bennünket az a meleg jogadtai ás és áendégsz'e- relet, amelyben részünk van. — Jóleső és boldog érzés látni, hogy a magyar nép jól használta fel a szovjet katonák vérével kivívott sza­badságot. A fiatal magyar demokrácia nehéz utat tett meg ez alatt az ot esztendő. alatt, amióta Magyarorszá­got a szovjet csapatok felszabadítot­ták. A demokratikus fejlődés útjára lépett magyar népnek komoly politikai és gazdasági jellegű akadályokat kel­lett legyőznie. — A szovjet kultúra megismerte­tése a magyar nép széles rétegeivel, kimagasló jelentőségű tényező a szo­cializmus felépítése, a szovjet és ;na- gyar nép közötti barátság megszilár­dítása szempontjából. $ A Magyar-Szovjet Társaság kecske­méti csoportja dísztaggyiítést tartott szombaton este az Állami Katona Jó­zsef színházban. .............. A zsúfolt széksorok és a tömött pá­holyok felől visszhangra talált a Szak­maközi Bizottság ének- és zenekara által előadott Sztálin Kantáta: Egy a jelszónk, a béke... — indult el az ének a karzatról. A dísztaggyülésen Szelepcsényi Im­re elvtárs mondott ünnepi beszédet. —-A Szovjetunió, a szocializmus or­szága, amelynek példája méltán lelke­sít és ösztönöz minden dolgozót. Büszkék vagyunk arra, hogy követhet­jük a Szovjetunió példáját! És valóban büszkék' is ezek az em­berek. Büszkék arra, hogy azt az utat járhatják, amelyet a diadalmas Szov­jetunió Lenin és Sztálin tanításai alapján jár. . Az ünnepi beszéd után a hozzászó­lásokra kerül a sor. Egymásután emelkednek szólásra a dolgozók, akik az üzemekből jöttek, hogy megünne­peljék a Szovjet-Magyar Barátság Hó­napját. Morvái Istvánná arról beszél, hogy a Társaság munkájának közép­pontjába kell állítani a szovjet ember, á szovjet élet megismerését és meg­ismertetését. A Sztálinyec traktorosok nevében egy elvtárs köszönetét mon­dott a Szovjeuniónak a , Sztálinyecek- ért. A hozzászólásokból a Szovjetunió iránti szeretet és hűség szól. Felsza­badítónk és. példaképünk, barátunk es viselik a sztahánovisták első orszá­gos tanácskozásán. Nem kis megbecsülés ez. vala­mennyi üzemben a legjobbakat, az élenjárókat választották küldöttekké. Azokat, akik eddigi munkájukkal megmutatták, hogy megérdemlik ezt a megtiszteltetést. Büszkék rájuk az üzemek dolgozói, mert tudják, hogy ez nem egy ember %ye, hanem az egész ország, az egész nép ügye. Ez a tanácskozás, amelyet szovjet vendégeink ittléte tesz. ünnepélye­segítőnk: mindez egyetlen szóban nyert kifejezést: Sztálin. És ezen a napon újra ünnepelték a kecskeméti dolgozók azt, akinek nevé­vel lesz'jobb a világ. A Magyar-Szotijet Társaság kiskun­felemelkedésnek, a magyar-szavjet ba­rátságnak azon az útján, amelyen vezet bennünket népünk szeretett ve­zére és tanítója: Rákosi Mátyás. Kiskufétegyházán a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának minden kultúr­Szelepcsényi Imre elvtárs ünnepi beszédét mondja a Magyar—Szovjet Társa­ság kecskeméti disztaggyíítésén. halasi csoportja a városháza tanácster­mében rendezte ünnepségét. A terem zászlódíszbe öltözött és- a : mpgyar- szovjet barátságot, a szovjet népei és bölcs vezérét éltető feliratokkal díszí­tett nagyteremben Hát házi Imre elv­társi a MSZT titkára, tartott ünnepi beszédet Mindannyian tudjuk,'hogy dolgo­zóink milyen hatalmas érdeklődéssel fordulnak a 'Szovjetunió élete és kul­túrája felé. Ez a szeretet jutott kifeje­zésre abban a munkaversenyben, ame­lyet a világ dolgozóinak lángeszű ve­zére, a nagy Sztálin tiszteletére indí­tottak a dolgozók. Munkások és parasztok, a honvéd­ség képviselői lelkesen ünnepeltek Kiskunhalason is. Mindannyian tud­ták, hogy nem egyszerűen egy elő­adásról van szó, hanem a Szovjet­unió szocialista kultúrájának megis­meréséről. Forró lelkesedéssel vettek részt a halasi dolgozók ezen az ün­nepségen. — Most, amikor Kiskunhalason a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját megnyitom — Mondotta Hatházi elv­társ —ismét megfogadjuk, hogy szi­lárdan és, egységesen haladunk előre a sebbé, -nagy lépéssel viszi előre a munkát. Sztahánovistáink elviszik módszereiket, megvitatják, megbe­szélik tapasztalataikat, feltárják a hibákat, hogy új tapasztalatokkal gazdagodva ismét elörevigyék egy lépéssel ügyünket. Ismét újabb erő­vel gyarapodva fogjanak hozzá az országépítés nagy feladatához, köz­kinccsé téve tapasztalataikat, hogy minél többen váljanak az új élet hőseivé. „A munkások és parasztok — mondta Sztálin —, akik minden zaj megmozdulását a dolgozók tömegei keresik fel. Minden előadással, kiállítással kö­zelebb kerülnek a dolgozók a szovjet kultúrához, a szovjet emberek megis­meréséhez. Az előadótermek munkás­paraszt közönsége - boldog ■ örömmel hallgatja a minden héten három • he­lyen megismétlődő Szülők Iskolájának a Szovjetuniót ismertető előadásait. Munkások, parasztok olyan töme­gekben jelentek meg a meghirdetett előadásokon, amelyre azelőtt soha példa nem volt. Népünk tanulni akar és tudja, hogy a Szovjetunió kultúrá­jának kincseskamrája kimeritheietlen forrás számára. Példa erre, hogy a „Három találkozás“ című szovjet film vasárnap délelőtt tartott ankétjára a tömegszervezetek a jegyek kibocsátá­sának napján kétszeresen túljegyezték a jegyek számát. Munkájuk eredménye a Kiskunfélegyházái Magyar-Szovjet Társaság megerősödésében tükröződik majd, amelynek tagsága eddig is két­szeresére emelkedett. és-, hűhó nélkül, építik a gyárakat, bányákat és vasutakat, kolhozokat és szovhozokat, akik az élet összes javait létrehozzák, az egész világot táplálják és ruházzák — ezek az új élet igazi hősei és alkotói.” A mi sztahánovistáink, akik a szovjet sztahánovisták példáját kö­vetik, ezen az úton járnak. Ezért ünnepelte dolgozó népünk különös szeretettel élenjáró dolgozóinkat, az új élet hőseit a sztahánovisták első országos értekezlete alkalmából is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom