Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-26 / 9. szám

A tömegekkel való kapcsolat “ a Bolsevik Párt legyőzhetet­lenségének forrása „Ahol elharapódzik az öné léq'iitség, az elbizakodottság, az a szellem, hoqy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meg­lazul és később elvész a Párt és a tömegek egészséges kap­csolata, Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől.” (Rákosi elv­társ beszédéből.) A marxista-leninista párt — a mun­kásosztály része — elválaszthatatlanul ősszé van kötve a tömegekkel. _,Ha a Párt begubózik, ha magát a tömegektől elkülöníti, ha elveszíti, vágy csak gyön­gíti is kapcsolatait saját osztályával, akkot Kiveszti a tömegek bizalmát és támogatásátkövetkezésképpen elkerül­hetetlenül cl kell pusztulnia. Hogy a Párt teljes életet, éljen és fejlődjék, ahhoz megkell sokszoroznia a töme­gekkel való kapcsolatát és meg kell nyernie osztálya milliós tömegeinek bizalmát." (SzK(b)P története. Rövid tanfolyam. 53. old.) A Párt eszakíthatatlan kapcsolata a tömegekkel, a néppel és a szüntelen gondoskodás arról, hogy e kapcsolat kiszélesedjék és megterősödjék, magá­ból a marxizmus szelleméből fakad, egyike a marxizmus-leninizmus alap­jainak. A dolgozók széles tömegeinek az aktív társadalmi és állami munkába való bevonása fontos feladata a szo­cialista építésnek és nélkülözhetetlen a kommunisták számára. A munkás- osztály pártja, ha maga is nem tanul a néptől, njem tanulmányozza a töme­gek harcának gyakorlati tapasztalatait, nem válhat vezérévé a munkásosz­tálynak és valamennyi dolgozónak. A lenini követelményt: „tanulni a nép- tőT, Sztálin határozta meg a legvilá­gosabban. E tanítás mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a vezetőknek nem szabad nagyképüsködniök, meg kell ér­teniük, hogy nem mindenttudók. Sztá­lin arra is tanít, hogy a vezetők 'egy­oldalú tapasztalata nem elégséges a helyes irányításra; a vezetők tapasz­talatát ki kell egészíteni a tömegek tapasztalatával, a Párt tömegeinek tapasztalatával, a munkásosztály és a nép tapasztalatával. Innen ered a Párt elhanyagolhatatlan kötelezettsége: egy pillanatra sem szabad meg­gyengíteni, annál kevésbbé meg­szakítani a tömegekkel való kap­csolatot; figyelemmel kell hallgat­ni a tömegek hangjára, a Párt egyszerű tagjainak, a népnek szavára. A Bolsevik Párt története vezérei­nek, Leninnek és Sztálinnak tevékeny­sége, nagyszerű példája annak, miként Lelí^ tanulni a néptől. Amikor Lenin 1905-ben a munkásosztály forradalmi alkotásával létrehozott’ tanácsokban meglátta a proletáriátus államhatal­mának leendő szervét, ez a néptől való tanulást jelentette. Amikor Sztálin 1927-ben az egyik ukrán kolhoz kezde­ményezésében — amply traktorjaival segítséget nyújtott a körzetében lakó parasztoknak — felismerte a falu szo­cialista átalakításának fontos eszközét, ez a tömegektől való tanulást jelen­tette. A Párt valódi kapcsolata a tömegek­kel nyilvánul meg abban a megnem- alkuvó harcban, am,elyat a szektánsok és maradiak ellen folytat. Ez a harc a Bolsevik Párt egész történetén vörös fonalként húzódik végig. A bolsevikok számára teljesen idegen az, hogy elkülönüljenek a tömegektől, bezárkózzanak, szek­tává alakuljanak át. Éppúgy ide­gen az is, hogy alávessék magu­kat a maradi elemek hangulatai­nak és utánuk kullogjanak. Lenin és Sztálin kidolgozták és el­méletileg megalapozták azokat az uta­kat és módokat, amelyek biztosítják a Párt kapcsolatát a tömegekkel és meg­erősítik e kapcsolatokat. A tömegekkel való kapcsolat megerősítésére szolgál magának a Pártnak sziervezeti felépí­tése. A Párt alapszervei a munka jegyé­ben ott létesülnek, ahol az emberek a munkában találkoznak: üzemekben, gyárakban, hivatalokban, mezőgazda- sági szövetkezetekben és így tovább. Az alapszervek legfontosabb feladata, megvalósítani a dolgozók kapcsolatát a pártszervekkel, Minden Párttag­nak dolgoznia kell alapszervében: ez az alapja a Párt és a tömegek kapcso laténak és ezen keresztül lehet állan­dóan kielégíteni a dolgozók követelmé­nyeit, igényeit is. A Pártnak a néppel való kapcsolata kifejlesztésében és hogy. jól vezethess a tömegeket, a pártonkr üli aktívákra is támaszkodnia kell. Az ilven aktíva a leg' *óhsb!% összekötő a Párt és az oszály közölt — a Párt akaratának átvivője a tömegek felé. A pártonkívüli aktívák hidat alkotnak a Párt és a munkásosztály között. „A Párt nem vihetne harcba a munkásosztály milliós tömegeit, ha nem lenne körülötte az együttérző tömegek aktívája. Az ilyen aktíva segítsége nélkül a Párt nem tudja megvalósítani a milliós tömegű nép vezetését. Ez — a vezetés egyik alaptörvénye. (Sztálin). Legnagyobb szerepet a Párt és a nép kapcsolatának megvalósításában a szakszervezetek, a sajtó, az if­júsági szövetségek, a nó'k szer­vezetei és más tömegszervezetek játszák. A tömegekkel való elszakíthatatlan kapcsolat a Bolsevik Párt legfontosabb hagyománya és ezért van, hogy egy pártnak sem volt, s nem lehet olyan tekintélye a nép előtt, amilyen a Bol­sevik Pártnak van. (M. Volin cikkéből.) így döntött a sóit járáspusztai Rúzsa termelőcsoport elvtárs beszéde után Ősszel alakult a Dózsa termelőszö­vetkezeti csoport. Tizenkét család dol­gozik itt, több mint háromszáz hold- nyi területen. Munkájukat jól végzik, eredmé­nyeikre a környék magángazdálkodást folytató kisparasztjai is felfigyeltek. Először csak gondolkodni kezdtek, ügy este, lámpagyújtás után. De be­szélgettek is, ha összetalálkoztak. Azon gondolkoztak, hogy ők is éppen olyan becsületesen dolgoznak, mint a szövetkezeti tagok és mégsem tudnak kijönni úgy, ahogy akarnak. Pedig látástól vakulásig nem pihennek, ha munkaidő van. A gondolkodás, beszél­getés lassan kezdett tetté érni. Olvas­tak az újságokban is a társas gazdál­kodásról, beszéltek róla nekik a falu­járók is. Ezért határozták el azután, hogy ellátogatnak a csoporthoz, köze­lebbről megismerkednek a tagokkal is, alaposan körülnéznek, mielőtt a döntő lépést megtennék. Erre azonban nem kerülhetett sor. A termelőcsoport elnöke ugyanis kijelentette, hogy az ő területükre pedig idegen be nem jö­het. Ahogy a csoporttagok mesélik, egy táblát szándékozott kitenni az út szélére, „a termetőszövetkezeti csopor­tot idegenek meg nem közelíthetik felírással. De tudnak ők többet is me­sélni az elnökkel kapcsolatban. Azt, hogy Palkovics Ferencet kiutasította a csoportból, Pergel István elvtársat pedig azért, mert a felesége német származású, az intézőbizottságból ki­zárta s a tagok kritikáját „nem aka­rok Hlyen hangot hallani", „majd el­intézlek" feletettel fogadta, illetve uta­sította vissza. De történtek mások is. Németh Lajost például nein engedte el az EPOSZ gyűléseire, s mikor ti­lalma ellenére mégis elment, fegyelmi elé állította és két munkaegységet le is vont tőle. jNem tetszett ez a viselkedés a csoport tagjainak. Már az sem, hogy az elnökük egy személy­ben párttitkár is. Nem tartották ösz- szeegyeztethetőnek. Valahogy nem így képzelték a tszcs életét. Minek őnekik diktátor, aki elemi jogaiktól is meg­fosztja őket, az intézőbizottságot is jó­formán semmibe sem veszi, távollété­ben pedig a feleségét bízza meg a vezetéssel? Hiába végeznek jó mun­kát, ha eredményeiket és életüket UÖGAIDASÁG A minisztertanács határozata a növénytermesztés fejlesztéséről A minisztertanács február 9-i ülésén foglalkozott a növénytermelésünk fej­lesztésének kérdésével és ezzel kapcso­latban nagyjelentőségű határozatot ho­zott. A minisztertanács határozata meg­állapítja, hogy. növénytermelésünk, színvonala a feBzabadulás óta, különö­sen a hároméves terv eredményeként, jelentősen emelkedett. A növénytermelés színvonala nálunk mégis lényegesen alacsonyabb, a ter­melés önköltsége pedig sokkal maga- sabb, mint a fejlett mezőgazdasággal' emeinünfc rendelkező államokban, különösen a Szovjetunió élenjáró szocialista mező- gazdaságában. Míg nálunk a búza ter­mésátlaga kát. holdanként 7.5 mázsa, addig a Szovjetunió búzatermelő vidé­kein átlagosan kát. holdanként 12—14 mázsa. __Ötéves népgazdasági tervünk egyik' fó'feladatként a mezőgazdasági terme­lés elmaradottságának felszámolását tűzte ki. Legfőbb növényeink termés­átlagát az ötéves; jtepv során nálunk eddig még el nem ért magasságra kell A növénytermelés fejlesztéséhez nagyarányú segítséget nyűit az állam E feladat megvalósításához népköz- társaságunk kormánya az állami gaz­daságok, a termelőszövetkezeti csopor­tok és az egyéni dolgozó parasztok számára nagyarányú támogatást nyújt. Az ötéves terv előirányzata 1950-ben és 1951-ben újabb 280 gépállomást, több mint 7300 új traktort, 350 arató és aratócséplőgépet és többezer egyé6 korszerű mezőgazdasági gépet juttat mezőgazdaságnak. Nagymértékben emelkedik a műtrágya és a növény­védő szerek gyártása, a vetőmagvak nemesítése és elszaporítása, valamint az öntözés és talajjavítás céljaira for­dított beruházások összege. A mező- gazdasági szakoktatás intézményeinek széleskörű kifejlesztésével a szaktudás emelésének olyan lehetőségét terem­tette meg népköztársaságunk, amilyen soha mezőgazdaságunk dolgozói szá­mára még nem volt. Együttvéve mezőgazdaságunk fej­lesztésére a kormány 1950-ben és 1951-ben közel kétmilliárd forintot for­dít, s ezzel az óriási áldozattal az ipari termelés gépi, technikai segítségét és a tudomány v'vmánvait biztosítja a mezőgazdasági termelés számára Az állami gazdaságok feladatai Népköztársaságunk kormánya meg: ad minden segítséget ahhoz is. hogy az egyénileg dolgozó kis- és közép­parasztok eme'jék termelésük színvo­nalát és magasabb termésátlagot ér­jenek el. Az őszi és tavaszi kalászosok, a hü­velyes növények, takarmánynövények, olajosmagú növények stb. learatása után 10 napon belül végezzék el a tar­lóhántást. A tavasszal bevetésre ke­rülő területeken legkésőbb december 10-ig őszi mélyszántást kell végezni. Az őszi mélyszántást traktorral 20— 25 cm mélyen végezzék az eddig se­kélyen művelt talajon pedig évente 3 cm-rel mélyítsenek. A magról szaporílandó növények ve­tését vetőgéppel kell elvégezni és mi­nél nagyobb mértékben kell alkalmazni a traktorvontatású vetőgépeket. Több szerves trágyát és műtrágyát kel! hasz­nálni. 1950 december 31-ig minden gazdaságba be kell vezetni a helyes trágyakezelést, meg kell valósítani kü­lönösen homoktalajon a zöldtrágyázást. Az állati és növényi kártevők pusztí­tásának megakadályozására előzetesen kell védekezni, rendszeresen kell vé­gezni a gyomirtást, a pockok és ürgék szénkénegezéssel történő irtását min­den évben legalább egyszer végre kell hajtani, a borsó zsizsiktelenítését a cséplés után 14 napon belül el kell vé­gezni. A fermelőcsoporíok és gépállomások feladatai A termelőszövetkezeti csoportok és gépállomások feladataihoz tartoznak azok a feladatok, amelyek az állami gazdaságok feiadatai, tehát a tarlói- hántás, az őszi mélyszántás elvégzése, a magról szaporítandó növények vető­géppel való elvetése, a helyes trágya­kezelés bevezetése, az állat és növény kártevők pusztítása. Ezenkívül a ter­méshozamok emelése érdekében 1950 április elsejéig legalább minden máso­dik termelőszövetkezeti csoport vezes­sen be tudományosan, kidolgozott, he­lyes növénysorrendet meghatározó ve­tésforgókat. A vetésforgók bevezetésének módját a földművelésügyi miniszter állapítja meg. i Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a következő terme­lési módszereket alkalmazzák. Az őszi és tavaszi kalászosok, hüve­lyes növények, takarmánynövények, oiajosmagvü növények learatása után legkésőbb 18 napon belül végezzék el a tarlóhántást, fokozzák a szerves­trágyák és műtrágyák alkalmazását, géppel végezzék el a magról szaporí­tandó növények vetését, december 15-ig végezzék el az őszi mélyszántást a gabonafélék gombábetegsógéi ellen csávázzák a Vetőmagot, a kártevő állatok szénkénegezéssel való irtását évente legalább egyszer végezzék el. A népköztársaság minisztertanácsa úgy határozott, hogy a mezőgazdaság 4olgpzóinak ösztönzésére, és. a növény­termelés , .fejlesztésének, előmozdítására, jutalomban és kitüntetésben kell része­síteni az állami gazdaságok, a termelő­szövetkezeti csoportok, a gépállomá­sok, a mezőgazdasági tudomány és a mezőgazdasági igazgatás azon dolgo­zóit és vezetőit és azokat a dolgozó parasztokat, akik az átlagosnál maga­sabb és minőségileg is kiemelkedő ter­méseredmények elérésével, valamint a magasabb termések elérése érdekében kifejtett kiváló tudományos szervező és irányító munkájukkal hozzájárulnak a növénytermelés színvonalának eme­léséhez. Az állami gazdaságok, gépállomások dolgozói, a termelőszövetkezeti csopor­tok tagjai és a dolgozó parasztok tart­sák szemelőtt: a növénytermelés fej­lesztésével az ötéves terv végrehajtá­sát segítik elő, a szocialista Magyar- ország építéséhez járulnak hozzá. nem nézhetik meg azok a környékbe­liek, akik követni akarják példájukat Gondolkodni kezdtek a Dózsa tszcs tagjai is, majd beszélgetni egymás között. Úgy, ahogy azt az a huszon­nyolc fűzhalomi család tette, mielőtt meg akarták látogatni őket. De a gondolkodásnál, tanakodásnál tovább nem jutottak. Nem mertek cselekedni. Mindnyájan tudták és látták, hogy ,itt valami nem stimmel”, de húzódoztak valamennyien a kenyértöréstől, mert féltették, a csoportot. Néliányan közülük el is akartak menni. Ezeket lebeszél­ték a többiek. — Nem érdemes, ne menjetek, ne futamodjatok meg — mondották nekik. — Ez így nem ma­radhat nálunk, valaminek történnie kell. Hátha a hathetes iskolán rájön a hibáira s minden másként lesz ezután. Különösen Narozsnik János bízott ebben. Ö már tapasztalatból tudta, hogy mit jelent az, ha valaki tanul. Egy hónapig volt oda s nagyon meg­változott. Azonban az elnökön eddig ez sem segített. Azokkal, akik talál­koztak vele, ilyen üzeneteket küldött: — Megtanultam, hogy még éberebbnek kell lennem veletek szemben, az ellen­ség számára nincs irgalom., ha haza­megyek alapos ritkítást fogok végezni. A csoport nem tudta mit csináljon. Akadtak olyanok is, akik arra gondol­tak, hogy hátha ők a hibásak, az elnök csak erélyes és nem zsarnok. Hátha ők a fegyelmezetlenek. Nem tudták, hogy mit tegyenek. Ékkór jött Rákosi elvtárs beszéde. Elolvasták a Szabad Földből. Rájöttek az olvasottak alapján, hogy bennük is hiba van. Azért, hogy az „új földesúri’ — így hívja a környék — túlkapásait némán tűrték, nem éltek kellőképpen a kritikával. Látták immár világosan, hogy nem ők értették félre a dolgokat, hiszen Rákosi elvtárs világosan rá­mutatott döntő jelentőségű beszédében, hogy „a kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, osztályá­nak, dolgozó népének’’. Es ilyeneket, amelyek az ő helyzetükre vonatkoz­tak: „ahol nem haVgátják'me'g, iSt el­nyomják a tagság kritikáját, és ahol még_ kevésbbé lehet szó önkritikáról, ott az út lefelé vezet." „A dolgozó paraszt­ság érdeklődése a társas termelés felé fordul és ami nem kevésbé fontos, a termelöcsoportok tagjai — fellelkesülve a szövetkezés eredményein és kézzel­fogható fölényén —- öntudatosan, ma­gabiztosan, jövőbe vetett bizalommal dolgoznak tovább." A tagság a beszéd elolvasása után döntött. Elhatározták, hogy az elnök visszatértekor véglegesen rendezik a dolgokat. Uj vezetőt fognak választani, aki majd úgy vezeti a csoportot, ahogy ezt egy kommunistának kell, ahogy azt a Párt tanltja és elvárja. Olyan cso­porttá teszik, ahonnan senkit sem riaszt el a belépéstől az elnök zsarnoksága, túlkapásai. Erre tanították meg őket Rákosi elvtárs szavai. A Párt szavai. Tanuljunk a szovjet agitátoroktól Ebben o fűzeiben, mely 9 ereden fényképei lortolmoz, Nikiim és Aszlochovo kitűnő szovjet aqilótorok munkájáról olvashatunk, okik (eladotoikol, nehéz­ségeiket o termelés területén, jó példa erején kívül oz ogiráció ötletes új és új módszereivel oldják meg. Falusi népnevelőink, tanulmányozzák alaposan át e füzetet, vegyenek példát a szovjet agitátorokról o munka magasabb termelékenységéért vívott horebon Kiadja: az MDP Központi Vezetősége Agitációs Osztálya. Pártszervezetek utánrendelhetik: MDP Propaganda­anyag Terjesztő, Budapest, V., Deák Ferenc-utca 15. Kapható: MDP Pártszervezetekben. Ára: 60 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom