Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-19 / 8. szám

BACSKISKUNMEGYET NÉPÚJSÁG 1950 fibril ír 19. átgondolt, következetes munkájával megváltoztatni. — Az elmúlt esztendő folyamán a termelőszövetkezeti csoportok úttörő munkája megmutatta a szö­vetkezeti termelés fölényét és ez­zel rést ütött a régi előítéleteken. Felbecsülhetetlen szolgálatot tett e té­ren újra az a segítség, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk. Az a 80 tagú parasztdelegáció, amely á múlt év nya­rán 5 hetet töltött a Szovjetunióban és tövéről-hegyére megismerte a szocialista mezőgazdaságot, visszatérése után a dolgozó parasztok százezrei előtt, köz­vetlen, tapasztalat alapján, megtudta cáfolni a kolhozokra szórt rágalmakat és egyben hirdetőjévé vált a szovjet mezőgazdaság óriási fölényének. Mint az iparban, úgy a. mezőgazdaságban is a Szovjetunió segítsége és tapasztalatai­nak Magyarországra való átültetése adott számunkra felmérhetetlen támo­gatást. — Közrejátszott ebben a hangulat- változásban Pártunknak és a magyar kommunistáknak nagy tekintélye is. A dolgozó parasztság ötéves ta­pasztalata alapján meggyőződött róla, hogy mi csak olyat ajánlunk neki, ami érdekében való, ami ja­vára válik. Ezek a tényezők odavezettek, hogy ősszel ugrásszerűen megnőtt a termelő­szövetkezeti mozgalom, hogy nincste­lenek és szegényparasztok mellett, egye fokozódó számban jelentkeznek a középparasztok. Most már az ország falvainak több mint egyharmadában vannak ilyen termelőszöveikézetek és megjelentek az első fecskék: az olyan falvak, ahol a földterületek nagyobb részét már termelőszövetkezet kere­tében művelik meg. A dolgozó parasztság érdeklődése a társas termelés felé fordul és ami nem kevésbbé fontos, a ter- melöcsoportok tagjai — fellelkesülve a szövetkezés eredményein és kézzelfog­ható fölényén — öntudatosan, maga­biztosan, jövőbe vetett bizalommal dol­goznak tovább. A kezdeti tétovázást és bizonytalanságot elfújta a tapaszta­lás, a siker szele. — A termelőszövetkezetek és gép­állomások első országos tanácskozása, amely két héttel ezelőtt volt, megmu­tatta, hogy ezen a téren is, a szocializ­mus építése terén a falun milyen vál­tozás történt. — Gazdasági eredményeink között meg kell említeni állami pénzügyeink szilárdságát, erőteljes fejlődését. Ez a fejlődés biztosítja a forint vásárló­értékének növekedését. Ez tette lehe­tővé, hogy állami alkalmazottaink fi­zetését több mint negyedmilliárd fo­rinttal emelni tudtuk. Eredményeink az ideológiai fronton — Jelentékeny sikereink vannak szellemi téren. Első ízben sikerült a középiskolákban, a felső­iskolákban a dolgozó nép fiainak megfelelő helyet biztosítani. A széles tömegek mohón szívják ma­gukba a szocialista kultúrát. Két-há- rom évvel ezelőtt például az ameri­kai, vagy burzsoá filmeken nőtt mo- ziba-járók jelentékeny része idegen­kedve, vagy éppen értetlenül állott a szovjet filmekkel szemben. Most már itt is megtört a jég. A szovjet filmek végre kivívták maguknak a megérde­melt elismerést. Ugyanez vonatkozik a szovjet színdarabokra'és a szocialista kultúra minden egyéb termékére. Nem győzzük kielégíteni azt a feltámadt kultúrszomjat, mely nemcsak a marxista-leninista klasszikusokat, de a szépirodalom termékeit is egyforma hévvel és lelkesedéssel követeli. — Sztálin elvtárs műveinek kiadá­sakor az első kötetet 50 ezer példány­ban nyomattuk. Amikor ezt napok alatt elkapkodták, 25 ezer példányt nyomattunk utána, de ez is kevésnek bizonyult. Ezért elhatároztuk, hogy a sorozat minden kötetét egyelőre 100 ezer példányban fogjuk kiadni. Ugyanez a jelenség nyilvánul meg az orosz nyelv tanításában, melynek egvik legnagyobb akadálya a jó nyelv­tanitok és nyelvkönyvek hiánya. Az irodalom, a költészet, színház, film frontján is megjelentek az első ko­moly kísérletek, a szocialista kultúra magyar hajtásának első eredményei. Megujhodott tudósaink és a dolgozó nép összefogásának jegyében a Tudo­mányos Akadémia. A sztálini .munka­felajánlás megmutatta, hogy a mű­szaki értelmiség zöme is a szocializ­mus felé fordul. Az egész papság felesküdő» a demokráciára — a izatotikus püspökök csak Horlhyra — Az ideológiai fronton eléri első eredmények népi demokráciánk legbiz­tatóbb sikerei közé sorolhatók Ennek a szocializmus felé fordulásnak egyik eredménye, hogy az állam és az egy­ház elválasztása simán és különösebb súrlódások nélkül folytatódik. — A népköztársasági alkotmánynak megfelelő esküt az összes felekezetek papjai rendben tetették a római kato­likus püspökök és rendfőnökök kivéte­lével. Ezek a püspökök és rendfőnö­kök arra hivatkoztak, hogy ilyen eskü letételéhez feletteseik külön engedélye szükséges és ennek beérkeztéig füg­gőben hagyják az eskületételt. Mi utánanéztünk ennek a dolognak és megállapítottuk, hogy az összes ma­gyar katolikus püspökök annak idején nyugodtan felesküd­tek Horthyrp. Előttem van az esküszöveg, mely így kezdődik: „Eri dr. Hamvas Endre, mint püspökhöz illik, esküszöm a szent evangéliumokra, hogy Magyarország főméltóságú kormányzójának híve le­szek", Az esküt Horthy kezébe tették le és — Népi demokráciánk helyzetének- ismertetésénél ezúttal szándékosan el­tekintettem azoknak a' nehézségeknek és hibáknak részletes taglalásától, me­lyek egy sor területen mutatkoznak, de amelyeknek jelentősége és méretei nem haladják túl az egészséges szerve­zet gyerekbetegségeit és a növekedés­sel járó bajokat. Elég, ha rámutatok államgépezetünk növekvő bürokratikus az esküszöveget sajátkezű aláírásuk­kal erősítették meg. Az utolsó három ilyen eskütétel nem egészen hat évvel ezelőtt, 1944 március 25-én történt. Ezekután kézenfekvő a gyanú, hogy a katolikus főpapoknál az eskü le nem tételében nemcsak formai okok ját­szanak szerepet. A demokrácia azon­ban^ erejének és igazának tudatában, i*t is nyugodtan néz a fejlemények elé. Megszilárdult népünk egysége — Népi demokráciánk sikereként könyvelhetjük el fővárosunk és az elő­városok egyesítését. Ezzel a lépéssel is fél évszázad adósságát törlesztjük ie. Budapest környékének dolgozói, Pártunk helysete tendenciájára, a túltengő szervezésekre, a felesleges központokra, gazdasági és adminisztratív vízfejek létrejöttére és bizonyos pazarlásra, mely jó gazdasági helyzetünk következtében a közületek- nél jelentkezik. A kritikai részt azon­ban ezúttal népi demokráciánk motor­jára és vezető erejére, saját Pártunkra tartottam fenn. Pártunk együtt nőtt a feladatokkal — Előre kell bocsátánom, hogy a népi demokrácia sikerei elsősor­ban Pártunk sikerei is. Ezek a sikerek igazolják, hogy Pártunk egészséges, jól fejlődik és meg tudja oldani mindazokat a feladatokat, ame­lyeket a történelem, a szocializmus építésével kapcsolatban eléje áhított. Ennek a fejlődésnek volt egyik legjobb és legsikeresebb bizonyítéka az a for­dulat, melyet Pártunk az utolsó hóna­pokban a termelés felé tett. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az a fellen­dülés, mélyet az elmúlt négy-öt hónap folyamán a szocialista építés terén ta­pasztalunk, elsősorban annak köszönhető, hogy Pártunk figyelmét a termelés kér­déseire összpontosította. _ Az a felismerés, hogy a kommunista jó munkájának .próbaköve a termelés eredménye, hogy a jól végzett politikai munkát az emelkedő termelés számai ellenőrzik, egyre inkább átmegy Pár­tunk köztudatába és vele együtt erősö­dik az a tudat, hogy most már — kiknek életviszonyait fokozatosan a fő városhoz fogjuk emelni, ebből a tény bői is meggyőződhetnek róla, hogy a népi demokráciában a szó és a tett egybeesik. — Végül népi demokráciánk számok ban ki nem fejezhető, de jelentőségé ben felmérhetetlen erősödése, hogy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjá nak vezetése alatt megszilárdult né­pünk egysége. Ennek egyik megjele nési formája, hogy eltűnőben van hazánk keleti és nyugati területei közt a gazdasági és politikai különbség. Ez az egység segítette elő az újjáépí­tés sikerét, a hároméves terv időelőtti befejezését, ez új erőforrása és bizto sítéka jobb jövőnknek és boldogulá sunknak. mint az ország gazdáinak — megnőtt a felelősségünk. Mindenért, ami ebben az országban politikai, gazdasági, kul­turális téren történik, mi vagyunk felelősek. Minél jobban átérezziik ezt a fele­lősséget, minél jobban áthatja ez a felelősségérzet mindennapi mun­kánkat, annál jobban tudjuk elvé­gezni a reánkháruló feladatokat, annál inkább meggyorsul a szocializ­mus építése, dolgozó népünk felvirág zása. —_ Annak a tudata, hogy a politikai felelősség mellett legalább olyan mér­tékben reánk hárul a gazdasági felelős­ség is, kiszélesítette, elmélyítette a kommunista munkát, közelebb vitte a gyárak esztergapadjaihoz és a szövet kezetek földjeihez. Egyben mutatója ez a jelenség annak, hogy Pártunk a feladatok sokoldalú­ságával és terebélvesedésével együtt nő és fejlődik. A tömegektől való elszakadás jelei — Amikor egészséges Pártunknak ezeket az eredményeit, amelyek elmé­lyítették és megszilárdították nem­zetvezető szerepét, ilyen élesen kidom­borítom, ugyanakkor rá kel! mutatnom egy sor hibára, mélyeknek kiküszöbö­lése sürgős, mert tűrésük veszélyez­tetné Pártunk további egészséges fej­lődését. — Hogy miről van szó, azt beveze­tésül azokkal a tapasztalatokkal szem­léltetem, melyeket a Viharsarok vár­megyéinek pártszervezeteivel kapcso­latban nyertünk. A Viharsarok vár­megyéi tudvalevőleg megalakulásuk első napjaitól kezdve a kommunista mozgalom legerősebb bástyái vol­tak. Csanád, Csongrád, Békés me­gyékben már 1945-ben a kommunista szavazatok száma 20 és 30 százalék között váltakozott és messze megha­ladta az országos átlagot. Ez termé­szetes is volt, mert hiszen ezeknek a vármegyeiknek a parasztsága évtize­des, sőt évszázados harcos múltra te­kintett vissza. — De már az 1947-es választások­nál észrevettük, hogy mozgalmunk ezekben a megyékben egyhelyben to­pog és hogy valami nincs rendben. Az elmúlt évben újra arra figyeltünk fel, hogy ezek a megyék mindenütt az utclsó sorba kerültek a vetéskam­pánynál, a gabonabeadásnál, a terv- kölcsönjegyzésnél és egyebütt. Ezért három hónapja alaposan megvizsgál­tuk az ottani pártszervezetek munká­ját. — Az első tapasztalatunk az volt, hogy Pártunk országosan látható sikere pártszervezeteink vezetőségében foko­zatosan erősödő önteltséget eredmé­nyezett. Elvtársaink egyre jobban lebecsülték a tömegek felvilágosí­tásának és megnyerésének szük­ségességét és ami ezzel összefügg, lebecsülték az ellenség munkájá­nak jelentőségét is. Addig, amíg a Dunántúlon pártszerve­zeteink nagyrésze tíz-huszas taglét­számmal, egy-egy akció végrehajtásá­nál rá vojt kényszerítve, hogy igye­kezzen a többi pártok, tömegszerveze­tek, pártonkívüliek támogatását meg­nyerni, addig a Viharsarokban az elv­társak a sikerektől elbizakodva úgy érezték és ma is úgy érzik, hogy a feladatok megoldásához elegendő a pártszervezet ereje. — Amikor például felvetettük a kérdést, hogv a szabotáló kulákokat miért nem leplezik le erőteljesen a dolgozó parasztság előtt, miért nem igyekeznek őket meggyűlöitetni a falu lakosságával, a medgyesegyházi ter- pielőbizottság egyik tagja ezt vála­szolta: „Nincs nekünk szükségünk az ilyesmire, nem mer senki a védelmükre kelni, legfeljebb az orruk alatt morog­nak." Ez a jelenség a „fordulat éve' óta országosan is tapasztalható, de a Viharsarokban különösen élesen mu­tatkozik. A kulákok kérdésében néhol messze előreszaladnak, a Párt vonalá­tól balra eltérő terveik vannak a ku- iáknk likvidálására. Másutt meg vi­rágzik a „jó kulak“ elmélet, néhol még a Pártba is beveszik őket és a termelőszövetkezetek kérdésében hall­gatólagos egységfrontba is kerülnek a kulikkal. • — A felszabadulás előtti mozgalmak­ban résztvett idősebb elvtársak ré­széről tapasztalható, hogy igyekeznek a fiatalokat távoltartani a pártvezető­ségtől és mindenféle pártmunkától azon a címen, hogv: „A fiatalokat a Horthy-rendszer nevelte”. — „Hol vol­tak ők akkor, amikor mi már har~. coliunk?". Ennek eredményeként párt- szervezeteink egy része elöregedett. Orosházán például a Párt átszerve­zése után is 513 pártmunkásból 431 35 éven felüli, nagyrészt 50 év körüli elvtárs. A fiatalabb elvtársak háttérbe- szorításának egyik fő oka az, hogy az idősebb elvtársak látják, hogy a fiatalok jobban fejlődnek, pártisko­lába mennek, bátrabban kezdeményez­nek. — Tapasztalhattuk a felsőbb párt- szervezetek intézkedéseivel kapcsolatos ellenállást. Amikor a csanádmegyei bi­zottság 4—5 községben női bíró meg­választását javasolta, régi elvtársaink megbotránkozva kérdeztek: „Micsoda világ lesz itt, amikor a nők fognak nekünk parancsolni?" Amikor a pár- tonkívüii tömegek megnyeréséről van szó, ezek az elvtársak úgy teszik fel a kérdést: „Azoknak hízelegjünk, akik nevettek rajtunk, amikor a csendőrök vittek bennünket? Azokat agitáljuk, akik mostanáig nem találták meg az uiat a Pártunkhoz? Ki van hatalmon hát, nem mi? Ha nem tetszik nekik valami, hát nem tudjuk őket kénysze­ríteni?" — Lépten-nyomon tapasztaltuk a parancsolgatást, a tömegek véleményé­nek semmibevételét, az ellenség le becsülését a pártszervezeteken belül is Nem tartanak rendszeresen taggyűlést, a vezetőségek nem számolnak be munkájukról. Sőt, ha a tagság részé­ről kritikai hangok hallatszanak, akkor ezt a Párt egysége elleni táma­dásnak, frakciózásnak minősítik és a bírálót ledorongolják. Az önteltség eredményeképpen az éberség is ef- tompult. — Azt hiszem, kedves elvfársak, hogy ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy- a Viharsarok vármegyéi, melyek 1945-ben az élen jártak, párt- szervezeteink rossz munkája következ­tében visszaestek és a legrosszabb megyék közé kerültek. Amikor párt- szervezeteinkben elharapózott az a szellem, mely meggyőzés helyett dik­tált nemcsak az ellenségnek, de a tö­megeknek, végül saját elvtársainknak is, amelyben nincs pártdemokrácía, ahol nem hallgatják meg, sőt el­nyomják a tagság kritikáját és ahol még kevésbbé lehet szó ön­kritikáról, ott az út lefelé vezet. A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, a dolgozó népnek Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tö­megek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a Párt és a töme­gek egészséges kapcsolata, Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől. A kommu­nista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, osztályának, dolgozó népé­nek. Ez sikereink titka. De, ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüti fejét a bürokrácia, klikkek, csoportok alakulnak, állásvadászás, korrupció ke­letkezik, háttérbe szorítják az ifjakat, a nőket és tompul az éberség az ellen' seggel szemben. Egyszóval jelentkeznek azok a bajok, melyekkel szemben, ha kíméletlenül fel nem vesszük a harcot, előbb, vagy utóbb, de lejtőre vi­szik a Pártot. — Mindjárt hozzá kell tennem, hogy ezek a jelenségek, melyeket a Vihar­sarokban tapasztaltunk, többé-kevésbbé a legtöbb szervezetünkben fellelhetők, ha nem is ilyen tömör formában. Kü­lönösen megnőtt a számuk, mióta a harc a reakcióval szemben lényegében eldőlt, mióta biztosan ülünk a nyűg­ben, és mióta elméletileg is megma­gyaráztuk, hogy a népi demokrácia lényegében proletárdiktatúra. Azóta nem egyszer hallani, amikor elvtár­saink meggyőzés helyett kényszert alkalmaznak, azzal indokolva, hogy „most proletárdiktatúra van". Lenin és Sztálin a Párt és a tömegek kapcsolatairól — Mielőtt a hibák részletes taglalá­sára rámennék, idézni akarom azt, amit nagy tanítóink, Lenin és Sztálin erről a kérdésről mondottak: „A Párt taktikáját — tanítja Sztá­lin elvtárs — a munkásosztály bi­zalma támogatja. A munkásosztály bizalmát pedig nem erőszak szerzi meg — ellenkezőleg, az erőszak meg­öli azt —% hanem a Párt helyes elmé­lete, a Párt helyes taktikája, a Párt­nak az osztály iránti odaadása a munkásosztály támogatásával kap­csolatban és ama készsége és képes­sége, hogy a tömegeket jelszavai he­lyességéről meggyőzze.“ — Sztálin elvtárs felveti a kérdést: „Mi a kölcsönös viszony a Párt és osztálya és a munkásosztályon belül a párttag és a pártonkívüliek között?" Lenin ezt a viszonyt úgy határozza meg, mint „kölcsönös bizalmat" a munkásosztály élcsapata és a munkás- tömegek közt. Sztálin elvtárs ehhez megjegyzi: „Ez azt jelenti, hogy a Pártnak napról-napra ki kell vívnia a pro­letártömegek bizalmát, hogy oolitl- kájával és munkájával ki kell ko­vácsolnia a maga számára a töme­gek támogatását, hogy nem paran­csolnia, hanem mindenekelőtt, meg­győznie kell, megkönnyíteni a töme­geknek azt, hogy saját tapasztala­taik alapján felismerjék a Párt po­litikájának helyességét, hogy tehát az osztály irányítójának, vezérének, tanítójának kell lennie És Sztálin elvtárs még hozzáteszi: „1. A Párt tekintélye és a munkás­osztály vasfegyelme ... nem a félel­men, vagy a Párt „korlátlan" jogain alapul, hanem a munkásosztály bi­zalmán a Párthoz, azon, hogy a mun­kásosztály támogatja a Pártot; 2. A Párt a munkásosztály bi­zalmát nem egyszerre és nem a munkásosztály elleni erőszakkal szerzi meg, hanem zi tömegek kö­zötti huzamos munkájával, helyes po­litikájával, azzal, hogy a tömegeket saját tapasztalataik révén meg tudja győzni politikája helyességéről, hogy biztosítani tudja magának a mun­kásosztály támogatását, hogy ma­gával tudja vinni a munkásosztály tömegeit; 3. A Párt helyes politikája nélkül, melyet a tömegek harcának tapasz­talata támaszt alá s a munkásosztály bizalma nélkül a Párt igazán nem vezet és nem vezethet". — Sztálin elvtárs e megállapításai a parasztsághoz való viszonyunkra is ér. vényesek s Pártunkra mindenben ille­nek. Az a helytelen nézet például, hogy most már, az ellenség megverése után, nincs szükség nálunk meggyő­zésre, hanem elég a kényszer alkal­mazása, országszerte el van terjedve. Elfelejtik Lenin tanítását, aki azt mondotta: „Akkor alkalmaztuk helyesen és sikerrel a kényszert, ha előbb meg­teremtettük számára a meggyőzés alapját". — Nem csoda, hogy olyan helye­ken, ahol a kulákkal szemben a népi demokrácia jogos megtorlást alkal­maz — de Pártunk nem törődik az­zal, hogy ez intézkedések jogosságáról a dolgozó parasztságot meggyőzze —, helyenként a megrendszabályozott kulákok felé fordul a parasztság egy- részének szimpátiája. Elrettentő példák a pártdemokrácía megsértéséről — Még súlyosabb azonban az eset, ha saját elvtársainkkal szemben alkal­maznak a pártszervezetek vezetői kényszert, ha meggyőzés helyett dik­tálnak, parancsolgatnak nekik. Hogy ilyesmi nemcsak a Viharsarokban, ha­nem egyebütt is előfordul, azt itt a pártközpontban, nem egyszer tapasz­taljuk. Egy-két gyakorlati példát em- lítek meg. Az edelényi járásban Ziliz község párttitkára, aki egyben köz­ségbíró, postás, szövetkezeti ügyve­zető, a kritikát elnyomja és diktató­rikusán intézi a pártügyeket. — A győri megyebizottság a rajkai termelőszövetkezeti csoportban hibá­kat észlelt. A hibák kivizsgálásánál kiderült, hogy a csoport pártszerve­zetének titkára diktatórikusán vitte a dolgokat. Nem engedett s.enkit bele­szólni a vezetésbe. Úgy a párttagsá­got, mint a pártonkívülieket -a leg­kisebb hiányosságért az Államvédelmi Hatósággal fenyegette. Ordítozott az emberekkel és emellett még állandóan részegeskedett. Megtette, hogy a cso­portnak a jó munkáért kapott köny­veit nem engedte kiosztani azzal, hogy ha olvasni fognak, nem járnak el szemináriumra. Es ez nemcsak eldugott falvak­ban fordul elő, hanem nagy gyárak­ban is. 1 Sok a panasz a pártdemokrácia megsértése miatt. Egyes szervezetek egyszerűen nem tartanak taggyűlést, vagy nem rendelkeznek választott szervekkel. Nagyon sok a panasz arra, hogy hiányoznak a választott szervek. Előfordult például, hogy az abonyi járási bizottságtól a pestmegyei bi­zottság kérte a választmányi tagok jegyzékét. Erre a járási titkár elő­vette a régi választmány névsorát, ki. irta belőle a még megtalálható vá­lasztmányi tagokat és a hiányzók he­lyére önkényesen újakat írt be, hogy a hiányos szám meglegyen. — És hogy ez nemcsak kis falvak­ban van így, arra jellemző, hogy a borsodmegyei nagyüzemi pártbizottsá­gok mind kinevezettek. A borsodme­gyei bizottság egyetlen tagja sem választott és a pártválasztmány nagy többsége már nem tartózkodik a me­gyében. Nem szorul magyarázatra, hogy ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályait nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számót a tag­ságnak és a tagságnak nincs módja bírálatot mondani a vezető­ség munkájáról, igazi pártéietről szó sem lehet. Még kevésbbé lehet szó önkritikáról. Rengeteg panaszt hallottunk arravonat- kozólag, hogy nem tűrik funkcionáriu­saink a kritikát. De senki ném panasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom