Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-19 / 8. szám

1950 február It.

BAGSKISKUNMEGYET NÉPÚJSÁG

kodott amiatt, hogy a Pártban nincs önkritika. Ami azt mutatja, hogy tagságunk jelentékeny része már azzal is meg volna elégedve, ha a bírálat elemi jogával élhetne és arra nem is gondol, hogy önbírálatot követeljen, vagy. kapjon szervezetének vezetőitől.

— Arról, hogy funkcionáriusaink nagyon gyakran nem tűrik a kritikát, a bírálatot, néhány elrettentő példát hozok fel. A diósgyőri gépgyárban a párt- és a szakszervezeti vezetés elfojtja a dolgozók kritikáját és sok esetben megfélemlítéssel élnek a tagokkal szemben. Az egyik alapszervi titkár elpanaszolta, hogy ő többször bírálta a vezetőséget, amíg behívták a pártirodára és megfenyegették, hogy ha nem hallgat, kiemelik. Hozzátehetem, hogy ez az ország harmadik legnagyobb gyára.

— Amikor szervezési osztályunk

munkatársa megkérdezte az ózdi járás oktatási osztályának felelősét, hogy milyen módon ellenőrzi a járási bizottság tagjainak tanulását, azt válaszolta: „Élvtárs, én a járási titkár

elvtársnak nem is merek szólni." Győrben az Állami Fonodában egyik elvtárs elmondta: „Itt nem érdemes semmit kritizálni, sem pedig javasolni, mert a hozzászólókat végül ledorongolják és ezáltal félnek az elvtársak kritizálni, vagy javasolni is." Irsa községben, 1950 januárjában a taggyűlésen, a járási bizottság tudta nélkül, 27 tagot zártak ki, mert a taggyűlésen a vezetőség munkáját kritizálták.Kizárták többek közt az MNDSZ ügyvezetőjét, mert bírálatot gyakorolt a vezetőség, de különösen a titkárhelyettes munkája felett.

— Ezek a módszerek odavezetnek, hogy egyre gyakrabban hallunk kis klikkekről, csoportosulásokról, állásvadászatról. Azokat az elvtársakat, akiket megfosztunk a bírálat elemi jogától, elidegenítjük a Párttól, elégedetlenséget keltünk bennük. A pártdemokrácia elfojtása természetesen nem marad titokban. Csökkenti a Párt vonzóerejét. A tagok leszoknak az aktív hozzászólásról, ami a vezetőkben még inkább megnöveli a csalhatatlan- ság, az önelégültség érzését.

Bürokratikus tagfelvételi módszerek

, — Egyre gyakoribb a« a panasz, hogy

összekeverik a Pártot« és a tömegeket, a Pártot és az államot.

Hogy ez a gyakorlatban hogy történik, arra egy-két példa. A kecskeméti gépállomáson az üzemi értekezletet nevezték taggyűlésnek. A propagandista megválasztásában, mely _ napirenden volt, a pártonkívüliek is resztvettek és méltatlankodtak, hogy miért nem pár- tonkívüli a pártpropagandista. Megállapítottuk, hogy Vas megyében a decemberi taggyűléseken több helyen nem a párttitkár tartotta meg a beszámolót, hanem a jegyző, vagy a tanító.

— Hogy a bürokrácia milyen mélyen beleette magát pártéletünkbe és milyen károkat okozhat, arra nézve jellemzőek azok a hibák, melyeket _ a tagfelvétellel kapcsolatban _ országszerte tapasztalhattunk. A pártvezetőség a tagfelülvizsgálat után elhatározta, hogy az új tagok felvételét nem bízza a véletlenre, hanem Pártunk szociális összetételének és vonzásának megnövelése szempontjából szabályozni fogja. Pártszervezeteinknek javasoltuk, hogy ebből a célból elsősorban a termelésben kitűnt ipari munkásokat, a termelőcsoportok dolgozó tagjait és az értelmiségből főleg a technikai értelmiséget részesítsék felőnyben a felvételnél. Külön felhívtuk a figyelmet, hogy Pártunkban nem eléggé vannak képviselve az ifjak és a nők és ezért a tagjelöltfelvételnél órájuk is külön irányt kell venni.

— A gyakorlatban ez oda vezetett, hogy. a megyei vagy járási bizottságok számszerűleg előírták, hogy egy-egy szervezet hány 25 éven aluli vagy felüli férfit, nőt, ipari munkást vagy parasztot vehet fel. Ennek az lett az

eredménye, hogy például egy fatusi szervezet, amelynek egv hónapra egy 25 éven aluli nő felvételét engedélyezték, nem fogadta el a termelésben kitűnt férfijelentkezőt. Az ilyen bürokratikus eljárásnak százféle változata támadt és azt eredményezte, hogy az új tagielöltek felvétele gépiesen, hibásan történt. Nem a termelésben kitűnt legjobb munkások, ifjak, nők, műszaki értelmiségiek jutottak be a Pártba.

— Sápon a titkár elvtárs azt mondta- „Mi ebben a hónapban felvettük azt a 3 tagjelöltet, aki nekünk elő volt irányozva. A jövő hónapban addig nem veszünk fel tagjelöltet, amíg a járást bizottság nem közli velünk, hányat vehetünk fel". A budakörnyéki járási bizottság a termelésben kitűnő erdőmérnök felvételi kérelmére ráírta, hogy nem vehető fel, mert értelmiségi. A devecseri pártszervezet azt a kőműves- segédet, aki értelmiségi munkát végez, politikailag fejlett, azért utasította el, mert nem régen tagja a szakszervezetnek.

— Rengeteg azoknak a panaszoknak a száma, melyek arról számolnak be, hogy munkások és parasztok, értelmiségiek beadják tagfelvételi kérelmüket és ezek a kérelmek hónapokig fekszenek elintézetlenül, közben senki se foglalkozik a jelentkezőkkel, nem beszélik meg velük, hogy miért húzódik az ügyük. Ezek az emberek hétről-hétre eredmény nélkül járnak a pártszervezetekbe érdeklődni, hogy mi van az ügyükkel.

— A tagfelvétellel kapcsolatos hibákért felelősek központi szerveink is, melyek szintén nem mentesek a bürokráciától és intézkedéseikkel, melyek nem számoltak az alsó szervek merevségével és bürokratikus módszereikkel, hozzájárultak e bajokhoz.

Különös gondot az ifjjakra és a nőkre

— Változatlanul hiba van az ifjak és a nők felvétele körül. Azok _ a bajok, amelyeket a Viharsarokban észleltünk, országszerte mutatkoznak. Ez annál súlyosabb, mert hisz

az if jak és a nők zömének Pártunk felé fordulása éppen az utolsó két esztendőben történt meg.

Viszont 1948 februárja óta, tavaly nyárig, lényegében tagzárlat volt Pártunkban és utána a tagjelöltfelvételt megszigorítottuk. Nálunk mind a mai napig nem alakult meg egy — a Szovjetunió Komszomoljához hasonló — egységes ifjúsági szövetség, amely Pártunk számára at utánpótlás kinevelését az ifjúság köréből megkönnyítené. Ezek a szempontok parancsolóan megkövetelik, hogy

a tagfelvételnél különös gondot fordítsunk az ifjakra és a nőkre.

Az eddigi eredmények aet mutatják, hogy ezen a téren komoly fordulatot elérni még nem tudtunk.

— Egyes vidéki pártszervezeteink vezetését sokhelyütt a felszabadulás előtti mozgalmakban közvetlenül, vagy közvetve részt vett, főképpen idősebb elvtársak vették kézbe, akiknek egy része úgy érezte, hogy a műit üldöztetéseiért joga van szinte az összes párt-, állami és gazdasági funkcióra, hogy csak ő hivatott a község ügyeit is intézni.

— Előfordul, hogy egyes párttagok a Pártban viselt tisztségüket ugródeszkának tekintik és lehetőleg csak akkor vállalják el a Pártban a vezető tagságot, ha biztosítják nekik a fizetett funkciót, vagy ha ilyen nincs, pártvezetőségi tagságuk felhasználásával igyekeznek azt megszerezni.

— Ezek nem egyes kirívó, hanem

eléggé elterjedt jelenségek. Ennek eredménye legtöbbször az, hogy a Párt vezetése a közigazgatással, a föld- művesszövetkezetekke! összefonódik, a népnevelőket nem a párttitkárságról, hanem a községházáról irányítják, 1- .... «A .-*,TQ'7 0+r>cpfrt iao a traktorbizottságban az őszi szántás-vetés sikeres és gyors elvégzése helyett a földművesszövetkezeti traktor minél jövedelmezőbb kihasználását tartja szem- előtt. A pártvezetőségi tagok nagymértékű beépülése a különböző fizetett funkciókba

azt is eredményezi, hogy nem a

Pártban, hanem a közigazgatásban és a földmíívesszövetkezetekben végzett munkát tartják fontosnak,

azon a címen, hogy a fizetést onnan kapják. Ezeket a jelenségeket, melyek nem egy esetben korrupciós jellegűek, az ellenség kitűnően fel tudja használni pártszervezeteink elszigetelésére.

— A bürokrata fennhéjázó, szerénytelen, nem tanul, nem szereti a fejlődő kádereket, elnyomja a nőket, az ifjakat. Békés és Csongrád megyebizoft- ságában egyetlen elvtársnő sincs. Orosháza 513 pártmunkásából csak 18 végzett pártiskolát, 190 még szemináriumfüzetet sem olvasott a felszabadulás óta. Békéscsaba V. kerületében a tagság egy százalékát se teszi ki az értelmiség. Három jól dolgozó tanítót azért nem vettek fel a Pártba, nehogy lerontsák a szervezet jó szociális ösz- szetételét.

— Hogy müven az elbürokratáso- dott szervezet, arra egy példát: Me- zőkovácsházán a 13 vezetőségi tag közül 9 fizetett funkcióba helyeztette magát. Az elnök 5 holdon egyéni gazdálkodási folytat és községi esküdt. A titkár ugyancsak 5 holdon egyéni gazdálkodást folytat, a földművesszövetkezet cirokátvevője A propagandista, magángazdálkodása mellett, a szövetkezeti tejüzem alkalmazottja. A tömegszervező, magángazdálkodása mellett, gabonafelvásárló. A káderes az OSZH pénztárosa, a gazdasági vezető a DÉFOSZ irodavezető, a frakciótitkár a ciroktelepen van alkalmazásban, a női felelős a szövetkezetnél baromfifelvásárló és így tovább, és így tovább.

Az éberség eltompulása

— Nem lehet csodálni, hogy ilyen viszonyok mellett eltompul az ellenséggel szemben az éberség.

A Rajk-per egyik tanulsága az volt, hogy az eddiginél hasonlíthatatlanul éberebbnek kell Lennünk. Néhány hétig valóban úgy látszott, hogy az éberség terén fordulat áll be, hogy Pártunk megtanulta, hogy minden néven nevezendő nehézségnél, hibánál, vagy bajnál az okok közt keresse .az ellenség kezét is. Azóta azonban meggyőződhettünk arról, hogy az éberségről Pártunkban sokat beszélnek, de kevés eredménnyel. Errenézve néhány esetet sorolok fel: A Szabad Nép egyik tudósítójának, az éberségre való hivatkozással, nem engedték meg, hogy lefényképezze egy termelőcsoport fajbikáját. Viszont október végén és november elején, amikor az ellenség ezer és ezer esetben terjesztette a forint leértékeléséről az álhíreket és szervezte az áruvásárlási pínikot, szervezeteink és tagságunk csak akkor vette észre, hogy itt az ellenség munkájával áll szemben, amikor Pártvezetőségünk erre irányította a figyelmet.

— Amikor az ősszel feltűnően kevés cukorrépát kaptak a gyárak, kivizsgáltattuk az ügyet. A szakértők ennek magyarázására minden termelési ‘tényezőt felsorakoztattak, de hallani sem akartak róla, hogy itt az ellenség keze közrejátszott. Amikor azonban

társ nincs, aki 1945-ben is ott dolgozott volna.

— Hogy milyen a fluktuáció, arra vonatkozólag jellemző, hogy például Baja városának párttitkári funkciója tavaly július óta négyszer cserélt gazdát. Bácsalmáson négy hónap alatt négyszer változott a párttitkár személye. A Salgótarjáni Acélgyárban egy év alatt ugyancsak négy párttitkár volt. A Diósgyőri Uj-gyárban is tavaly háromszor változott a titkár szemelve.

— A nagybudapesti gyárakban néha még rosszabb a helyzet. Az Angyalföldön, a Fogaskerékgyár üzemi pártszervezetében egy év alatt 6 titkár, 3 propagandista és 4 káderes változott. Az íslzett-gyár üzemi pártszervezetében egy év "alatt 4 titkár volt. A Lánggyárban ugyancsak 4 titkár volt.

— Hogy milyen a kapkodás, erre vonatkozólag egy-két példa. _ Győrfl Károly elvtárs 1949-ben a következő funkciókban volt: járási bizottsági tag. majd Biharkeresztesen járási titkár utána mezőgazdasági osztályvezető a megyebizottságban. Utána leváltották és ugyanennek az osztálynak politikai munkatársa lett. Később ismét előterjesztették mezőgazdasági osztályvezetőnek, de mielőtt a kérdés elinté.zési nyert volna, elküldték egyéves pártiskolára. Járai Gézáné elvtársnöt 1949 őszén egy textilüzem vállalatvezetőjévé nevezték ki, mikor 3 hónapig ott volt,

kinevezték az ipari központ vezer- igazg ítójának. Még át sem tud.a venni munkakörét, mikor innen elvitték és a könnyűipari minisztérium pamut-kender-len főosztályának lett a vezetője.

— Ezek a példák, melyeket szándékosán választottam, nemcsak a Párt, hanem a gazdasági élet területéről is, mutatják, hogy milyen helytelenül gazdálkodunk kádereinkkel. Azzal, hogy egyik beosztásból a másikba rángatjuk őket, eleve lehetetlenné tesz- szük, hogy bedolgozzák magukat munkakörükbe és így magunknak sincs módunk arra, hogy alaposan megismerjük őket. Amellett tudvalévő, hogy

minden új vezetőnek időre van

szüksége, amíg bedolgozza magát.

Ez alatt az idő alatt elkerülhetetlen, hogy a vezető tapasztalatlansága és helyi ismereteinek hiánya miatt lazulás ne álljon be. Az ellenség ezt a lazulást természetesen örömmel használja íet.

— A múlt év nyaráig a mi káderosztályunk vezetője az ellenség ügynöke volt és semmi kétség, hogy a fluktuációt szándékosan segítette elő, mert megértette, hogy ez milyen károkat okoz Pártunknak és az egész demokráciának. Azóta azonban a helyzet ezen a téren alig javult. Kádermunkánk még az elemi regisztrálásnál tart, nem tudja számbavenni. támogatni és figyelni a felnövő új erőket. Legfőbb ideje, hogy itt. is gátat szabjunk a kapkodásnak, a tervszerűtlen munkának.

néhányszáz cukorrépatermelő kuliknál vizsgálatot tartottunk, kiderült, hogy szinte kivétel nélkül visszatartották termelésük 20—

30 százalékát

és példájukat megfelelő számú középparaszt követte. Kiderült, hogy párttitkáraink százai tudtak erről, de eszükbe sem jutott közbelépni.

— Nyíregyházán megtörtént, hogy a városi titkár és az Államvédelmi Hatóság vezetőjének figyelmét felhívták arra, hogy a heti piacokon a kulákok sorbanállnak a pékségek előtt és zsákszámra vásárolják a kenyeret, amelynek jelentékeny részét a disznókkal etették fel, vagy spekuláltak vele. Mind a két elvtárs nyugodtan kijelentette, hogy nincs ok közbelépésre, mert a kenyérjegy megszűnt, mindenki vásárolhat annyit, amennyi neki jólesik.

— A lengyelkápolnai gyilkosság alkalmával, dacára annak, hogy a meggyilkolt Kiss elvtársat néhány hónappal ezelőtt már egyszer megtámadták a kulákok és a meggyilkoltnak a kezei hátra voltak kötözve, a helyi elvtársak az első időben

nem is gondoltak arra, hogy az ellenség műve lehet.

— Aiig néhány napja közöltek velem egy esetet. Egy nagyüzemben egy elvtárs, aki a saját tapasztalatából meggyőződött, hogy ott semmi ellenőrzés az idegenekkel szemben nincs, ezt szóvátette. Azt a választ kapta, hogy idegenek ide nem járhatnak. Amikor megkérdezte, hogy miért nem járhatnak, megmutatták neki a bejárat feletti táblát, amire az volt felírva: „Idegeneknek szigorúan tilos a bemenet." „Ezért nem járhatnak hozzánk idegenek”, mondották neki.

—■ A Standard-gyári kémkedés és szabotázs is sorozatos példákon mutatja, hogy az éberségről egyelőre inkább csak beszélünk, de kevésbbé gyakoroljuk. Pedig, ismétlem, a Rajk-per tanulságai után itt volna az ideje, hogy fordulat történjék.

A funkcionáriusok oktalan cserélgetése eilen

— Rá kell mutatnom még egy jelenségre, melyen, ha nem változtatunk, feltétlenül súlyos károkat okozhat Pártunknak. Ez

a pártfunkcionáriusok fluktuációja, hullámzása.

— 1945-ben, vagy 1946-ban, amikor Pártunk alighogy kikerült a föld alól, amikor a kádereket nem ismertük és amikor az ellenséggel folytatott harc rákényszerített bennünket arra, hogy egyik napról a másikra éljünk, még menthető volt ez a fluktuáció. Amikor a harc eldőlt és az államgépezetbe, a hadseregbe, a gazdasági életbe fokozottan kellett megbízható elvtársakai küldeni, még mindig érthető volt, ha egyik munkakörből gyakran vittük át másik helyre az eivtársakat.

Ideje azonban, hogy most már itt is rendet teremtsünk, mert a fluktuáció kezd olyan méreteket ölteni pártszervezeteinkben — és hozzátehetem — népi demokráciánk minden területén, hogy folytatása rendkívül komoly veszélyt jelent. Szabadjon itt is mindenekelőtt néhány példát,hozni

— Megyei bizottságaink osztályvezetői közül egyetlen egy van a helyén 1945 óta. A’megyei bizottságok poli tikai. munkatársai között egyetlen egy sincs, aki 1945 óta van a helyén. Egyetlen egy járási titkárunk nincs már, aki 1945-ben dolgozott volna. A MINSZ-nek például csak egyetlen olyan munkatársa vari, aki 1945 ben is az ijjaknál volt és csak kettő olyan, aki' 1946-ban is dolgozott. A szakszervezetekben, például a textileseknél, egyetlen olyan politikai munkaTöbb súlyt az oktatás minőségére — a túlterhelés ellen

— Pártunk győzelmének és dolgozó

népünknek a szocializmus felé fordulása következtében

ugrásszerűen megnőtt a tanulás vágya.

Ezt az egészséges fordulatot mi magunk is serkentettük azzal, hogy tagságunk elméleti színvonalának gyors emelését követeltük. Ezen a téren igen jelentős sikereket értünk e! és alsó- és középkádereink jelentékeny része egészségesen és gyorsan fejlődik. Ugyanakkor azonban itt is történtek hibák.

— A tömegek tanulnivágyására azzal feleltünk, hogy inkább a mennyiségre, mint a minőségre fektettük a súlyt. Az is előfordult, hogy szervezeteink az iskolák, a szemináriumok szervezésénél mechanikusan jártak el. Az önkéntes jelentkezés elvét nem tartották szem előtt, hanem gyakran küldtek iskolákra, vagy szemináriumokra olyan elvtársakat, akik erre nem jelentkeztek. Az eredmény helyenként az oktatás színvonalának csökkenése és jelentékeny lemorzsolódás volt. Mi tavaly ősszel körülbelül 300 ezer tanulóval kezdtük a pártoktatást. Mikor azonban rájöttünk, hogy túlsókat markoltunk, akkor ezt a számot, nem minden zökkenő nélkül, 220 ezerre csökkentettük. Oktatásunk sikerét még mindig gátolja az a tény, hogy nagyon sok elvtársunk az oktatást a guanó rlati élettől és a Párt építésétől elszakítva nézi. Fel kell figyelnünk arra hogy helyenként az oktatással — és általában a pártmunkával — kapcsolatban túlterhelésről panaszkodnak: Pártunkban rengeteg a fölösleges ülés, a fölösleges értekezlet.

Az aktivisták agyon vannak terhelve s ugyanakkor jő, alkalmas nő és ifjú káderek munkábaállítá- sát elhanyagolják.

— Nem egyszer azt tapasztaltuk, hogy munkáskádereink, különösen, ha magasabb funkcióba emeljük őket, nem szívesen tanulnak. Pártunk részéről helues és célravezető volt az, hogy a hatalom megszerzése után, ahová csak lehetett, az ipari munkásság. a dolgozó parasztság legjobbjait küldtük. De feltétlenül szembe kell szállni a hibás nézettel, mely ezzel kapcsolatban néhol tábrakapott, hogy aki proletár, az már tulajdonképpen kész kommunista. Nem árt felidézni Lenin szavait, aki azt mondja„Szükséges lesz a proletárdiktatúra talaján hosszadalmas harcokban átnevelni magukat a proletárokat is, akik saját kispolgári előítéleteiktől nem egyszerre szabadulnak meg. nem csodával, nem a szüzanya parancsára, nem valami tetsző, határozat, dekrétum parancsára, hanem csak a kispolgári tömegbefolyás ellen folytatott hosszú és fáradságos tömegharc révén".

Ezt a lenini tanítást nekünk is meg keil szívlelnünk.

A nacionalizmus mérge

— Szakadatlanul küzdenünk kell a nacionalizmus minden megnyilvánulá— A reakció veresége óta Pártunk lényegében monopolisztikus helyzetbe jutott. Aki törtető és karrierista, az igyekszik a Pártunkba bejutni, mert ez az uralkodó párt és természetesen igyekszik Pártunkba bejutni az ellenség is. Ez a Rajk-per egyik tanulsága A Standard-gyár kémeit és szabotásavai szemben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Horthy-rendszer .25 esztendőn keresztül szívósan és nem sikertelenül igyekezett munkásosztályunkba is beoltani a sovinizmus, az antiszemitizmus és a faji gőg legkülönbözőbb válfaját, előzőleg pedig egész nemzedékeket neveltek a magyar „faji [elsőbbség" szellemében. A nacionalizmus mérge behatolt a dolgozó népbe. Értelmiségünk jelentékeny része is tele van faji előítéletekkel: nyakló nélkül hajbókol a nyugat minden megnyilvánulása előtt s leki- csinyli a Szovjetunió eredményeit. Sikereink túlságos és kritikátlan aláhúzása, a szomszéd népi demokráciák és elsősorban a Szovjetunió sikereinek elhallgatása, vagy figyelembe nem vétele, amivel még mindig találkozunk, a nacionalizmus kifinomodottj a mai viszonyokra alkalmazott egyik : megjelenési formája, amely ellen harcolnunk kell, mielőtt nagyobb károkat okozna.

Szindfkalisla jelenségek a szakszervezetekben

— A szakszervezetben, elmosódva és éles megnyilvánulások nélkül, de szín- dikalista tendenciák tapasztalhatók. Ez megnyilvánult abban is, hogy a szakszervezetek nagyon kelletlenül engedték át a szakszervezeti ifjúságot az egységes ifjúsági szervezetbe. Igyekeztek elhúzni és lényegében el is húzták azt, hogy a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége a gyárakban is szervezetet alakítson. E jelenségek ellen még nem tettünk semmit.

— Rendkívül megnőtt például a szakszervezeti bürokrácia. Olyan fontos szakszervezetben, mint az építő- munkásoké, feltűnően kevés a kommunista párttagok száma és ezen a helyzeten hosszú hónapok munkájává! is alig tudunk javítani.

A kispolgári befolyás veszélye

— Végül szóvá kell tennem egy olyan veszélyt, amely nemcsak nálunk, de az összes népi demokráciákban jelentkezhet. A mi Pártunkban benne van a nagyipari proletariátus abszolút többsége. Semmi kétség, hogy még ezeknek a munkásoknak is egy jelentékeny része magával hozta és magával hordja azokat a kispolgári hagyományokat és előítéleteket, amelyekről Lenin mondta, hogy kiirtásuk a proletárdiktatúra egyik feladata. Vegyük hozzá, hogy például Nagy- budapesten. Pártunk tagságában az ipari munkások száma 55 százalék. Ez annyit jelent, hogy Pártunk legfontosabb szervezetében a tagság 45 százaléka nem munkás hanem értelmiségi, kispolgári, háztartásbeli, stb. Ez módot nyújt az ellenségnek arra, hogy befolyását éreztesse a Pártra, különösen válságos helyzetekben, amikor , a kispolgári rétegek ingadozni kezdenek és ingadozásukat a Pártra is átviszik.

zsainak magvar részvevőit üt ellenség külön utasította, hogy tépjenek be Pártunkba.

Hasonló jelenséggel lépten-nyomon ta lálkozunk. Az ellenség az osztályhal cot, amelyet nyílt politikai ütközetbe: elvesztett, most megkísérli a Párto belül is folytatni, mert ez biztosítj számára a legjobb fedezést. Ezért a.

Fokozott éberség