Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1950-01-29 / 5. szám

B ÁCS KISKUNMEGYEI NÉPUJSÁG A tag* és taqjelöHf elvételi munka eredményei és hibái Faragó Sándor, hullai Írén túlteljesítik negyedévi tervüket V. évfolyam. 5. szám. ÁRA »i* 4P FMMjLER 1950 január 29. N épköztársaságunk ünnepe elé írta: Németi József Néhány nap múlva ünnepeljük a harmadik magyar köztársaság ki­kiáltásának negyedik évfordulóját. Az ünnep közeledése arra sarkal, hogy megnézzük: mi az, amit el­végeztünk idáig és milyen felada­tok állanak előttünk, milyen ered­ményekre támaszkodhatunk azoknak a feladatoknak elvégzésében, ame­lyek ránk várnak. Minden elbizakodottság nélkül megállapíthatjuk, hogy a köztársa­ság kikiáltása óta eltelt esztendők alatt Pártunk vezetésével sikeresen oldottuk meg azokat a feladatokat, amelyek előttünk voltak. Elmondhat­juk, hogy eredményeink világosan bebizonyították mindenki számára: a hatalom birtokosává vált munkás- osztályunk jó gazdája az országnak. Amikor arról bezélünk, hogy mi­lyen eredményeink vannak, három dolgot kell különösen aláhúzni. Elő­ször azt, hogy eddigi eredményeink sem jöhettek volna létre segítőnk és - példaképünk, a nagy Szovjet­unió baráti segítsége és támo­gatása nélkül. Másodszor azt, hogy eredményeink egyben azoknak a sikeres harcoknak az eredményei, amelyet Pártunk vezette munkásosztályunk ví­vott a nép ellenségei ellen. Harmadszor azt, hogy ezeket a harcokat a mi Pártunk vezette és csak ez a lenini-sztálini ta­nítás alapján álló párt volt és lehetett képes dolgozó népünk vezetésére és győzelmeink szer­vezésére. A mi pártunk, amely a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja harci tapasztalataira támaszkodik. így eredményeink nem csodák, ha csodaszámba is mennek, hanem ke­mény harcok, kemény munka ered- rpényei, amelyek egyben az egész nemzetközi szocialista tábor ered­ményei is. Az, hogy a föld, a gyá­rak, a bankok, a külkereskedelem és a nagykereskedelem a nép tulajdo­nába került, lehetővé tette három­éves tervünknek nemcsak megvaló­sítását, hanem határidő előtti túl­teljesítését is. A hároméves terv ideje alatt 221 gépállomást létesí­tettünk, ötszáz községet villamosí­tottunk, 670 falut bekapcsoltunk az országos távbeszélő hálózatba. A Duna-Tisza csatorna építésére álla­munk eddig 22 és félmillió forintot fordított. A tervszerű gazdálkodás a gaz­dasági élet hatalmas fellendülését eredményezte, a munkanélküliség megszüntetését jelentette. A három­éves terv ideje alatt a munkások száma 200 ezerrel nőtt. Elmondhat­juk, hogy nálunk megszűnt a mun­kanélküliség, sőt munkaerőhiány mutatkozik. Ugyanakkor a tőkés országokban állandóan nő a munka- nélküliség. Az Egyesült Államokban a tőkések „bevallása” szerint 14— 15 millió a teljes és részleges mun­kanélküliek száma. De hasonló a helyzet a marsliallizált országokban is. Olaszországban két és félmillió ember van munkanélkül, a részleges munkanélkülieket is beleszámítva, hat és félmillió a kenyérnélküliek száma. A tervszerű gazdálkodás eredmé­nyeként nálunk állandóan emelke­dik a dolgozók életszínvonala. Az átlagos életszínvonal már most 37 százalékkal magasabb a háborúelőt­tinél. Ugyanakkor Amerikában a reálbérek 1945 január óta több mint 15 százalékkal csökkentek. Ez a néhány számadat világosan megmagyarázza, hogy milyen útat tettünk meg. Ez a néhány össze­hasonlítás élesen megvilágítja, hogy amíg a mi perspektíváink az életszínvonal további állandó eme­lését mutatják, a tőkés országok perspektívája a nyomor, a dolgozók életszínvonalának további süllye­dése. Addig, amíg mi arfól beszé­lünk, hogy ötéves tervünk népgaz­daságunk további hatalmas fellen­dülését fogja eredményezni, a tőkés országok „dollárpolitikusai” a vál­ságból való menekülés módszerei­ről beszélnek és háborút készíte­nek elő. Országunknak gazdasági és politi­kai fejlődése azonban egyre sürge­tőbb feladattá tette, egyre jobban előírta a szocialista jellegű állam- igazgatás megszervezését. Népköz- társaságunk alkotmánya világosan leszögezte azokat az alapelveket, amelyeket az államszervezés szem­pontjából figyelembe kell venni. Al­kotmányunk kimondja, hogy „az államhatalom helyi szer­vei: a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a köz­ségi tanács, a városkerületi tanács", Az első lépés a szocialista állam­szervezés megvalósítása felé az kel­lett, hogy legyen, hogy níegállapít- suk azokat a területi egységeket, amelyek alkalmasak az új szervezet felépítésére. Annak a szervezetnek a felépítésére, amelyben a dolgozó nép még nagyobb részben kiveszi részét az államszervezet irányításá­ból. ki igazgatási egységek területi meghatározása nem újkeletű do­log. Dolgozó népünk évszázadokon át érezte saját bőrén azokat a visz- szásságokat, amelyek abból adód­tak, hogy az igazgatási egységek egymáshoz viszonyítva aránytala­nok voltak és a régi uralkodó osztályok po­litikai érdekeit szolgálták ki. Óriási megyék mellett törpe megyék mutatták az aránytalanságot, ami arra vezetett, hogy nem érvénye­sülhettek az egységes gazdasági el­képzelések, egyes vidékek lakói hát­rányba kerültek más vidékek lakói­val szemben. Horthyék népellenes uralma még csak fokozta a helyzet tarthatatlanságát ezen a vonalon is. Fenntarották a határmenti „cson­ka megyéket”, amelyek fenntartása a legtöbb esetben súlyos megterhe­lést jelentett a lakosságra. A me­gyerendszernek ilyen anarchiája azután magávalhozta azt is, hogy az egyes szaktárcák nem tudtak belehelyezkedni a gazdaságilag és közlekedési leg egyaránt indokolat­lan és mesterségesen fenntartott ke­retekbe és ezért önállóan más-más területi egységeket határoztak meg, más-más területi egységekre bom­lottak. így következett be azután az, hogy egyes községekből, váro­sokból más-más ügyben, más­más helyre kellett fordulni a dolgozóknak. Köztársaságunk kikiáltásának év­fordulója ünnepétől, február elsejé­től kezdi meg működését Bács- Kiskun megye közigazgatási appará­tusa is, amelynek székhelye Kecske­mét. A megyehatárok megállapítása — köztük a mi megyénké is — a felszabadulás előtti népellenes ál­lamhatalom egyik igen terhes örök­ségét számolja ezzel fel. Ezért üd­vözölték medvénk dolgozói is ebben az intézkedésben azt a tényt, hogy ezzel közvetlenül meg­JELSZAVUNK: MOST MÁR MINDIG CSAK ELŐRE!... A sztálini műszak felfokozott lendületével dolgozik a kecskeméti Gépgyár az ötéves tervért Front ez a hely, az építő munka frontja. A szénportól kormos falak kö­zött a legszebb harc folyik: munkával épül a jövendő. Katonái a füstösarcú, keménynézésü munkások. Erős, kipró- a bált hadsereg ez. mely most új gyö- § zeírnek felé tart: végrehajtani az ötéves | tervet még tökéletesebben, mint a há- I roméveset, lerakni n szocializmus alap- 1 fait. i Hősei is vannak ennek a hadsereg- | nek. Élharcosai, akik tegnap még la- | Ián szürke közkatonák voltak. De mert munka nálunk most becsület és di- I csöség dolga, s mert az útat az a Párt mutatja, melynek céljait, tetteit egy egész nép szava, akarata szente­síti, most magasabbra emelték a zászlót és kiválva a tömegből, gyor­sabb lépteket diktálnak a munka had­seregének. Külsőleg olyanok, mint a többi. Halkszavúak, szerények. Ahogy a mun­kapad mellett látod őket, nem is gon­dolnád, hogy ők azok, akikre most több tucatnyi munkás, mint mintaképre tekint itt. Csak a szemükből hatvá­nyozottabban kiragyogó lelkesedés, a céltudatosan kiszámított gyors kéz­mozdulatok, melyekkel a készülő mun­kadarabok körül serénykednek, árulják el, hogy ők többet, jobbat kezdtek és akarnak. Megjavult las öntöde, a formásó műhely munkája is MÉSZÁROS FERENCj-őntödei mun­....................................' kás egy a szá­mos ilyen közül. Már a sztálini mű­szak előtt nyolc hónappal teljesen se­lejt nélkül dolgozott. December 21-én 879 százalékot ért el. Munkalendülete azóta sem tört meg. Most nagy öröm érte: élmhnkássá tüntették ki, ugyan­ekkor öntödei művezető lett. — így még többet lehetek a selejt- csökkentésért — mondja, miközben éles szemmel figyeli a mellette hajladozó két ifjúmunkás keze alól kibontakozó darabot. — Mert munkamódszerem át­adásával az egész ömCdb. sőt a for­mázómiihely munkája is megjavult. Különösen a fiatalok tanítása szív­ügyem. Hiszen ők állanak majd a he­lyünkre, ka a mi kezünkből kiesik a szerszám. — Az még soká lesz, Feri bácsi — mosolyodik el Kovács József gépíor- mázó. — Addig még sok mindenre megtanít engem. Magának köszönhe­tem azt is, hogy a villanyvasalóknál már alig van selejtem. — Nem is nyugszom addig, míg a mostani 130 százalékodat meg nem EZ A CSOPORT 1 fXn{oetf‘Snen{S! alapján dolgozik. Ez megkönnyíti mun­kájukat, ami az eredményekben termé­szetszerűen megmutatkozik. A magkészítő pad fölé három szí- neskendős asszonyfej hajlik. „Munká­val épül az új hazában élet.. — zümmögnek a halk. meleg szopránhan­gok, míg a portól fekete ujjak vi­gyázva siklanak a formán. — Mi vagyunk egy brigád! — je­lenti ki tréfásan tisztelegve az örökké mosolygó Szénási Pálné. — Hárman vagyunk, — mutat társaira — ért Kiss Kálmánná és Varga Balázsné. Egyéni versenyben állunk egymással. Két hete alakultunk s máris a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy sztaháno- visiák legyünk. Nemsokára lepipállak, élmunkásnől — fenyegeti meg nevetve a hallgatagon serénykedő Varga Ba­lázsnál, akinek blúzán a legszebb ki­tüntetés: az újonnan kapott élmunkás- jelvény fénylik. OLÁH KATALlNl'* .e^>'ike., a GéP‘ ____________ I gyár kiváló mun­kásainak. Átlagos 200 százalékos telje­sítménnyel dolgozik, pedig mindössze duplá zod. NetÉiozz már szégyent a fe­jemre! — kötődik vele Mészáros Fe­május óta van a gyárban. Élenjáró munkájáért most részesült pénzjuta­lomban. Pártunk tagjelöltje. Tag akar lenni. Ez a legfőbb ösztönzőerő mun­kájában. — Még a legjobb munkával is csak egy kis hányadát tudom letörleszteni mindannak, amit a Pártnak köszönhe­tek — meséli halkan, megosztva figyel­mét a munka és beszélgetés között. — A múltban is dolgoztam, élni kellett. De soha sem éreztem akkor olyan igaz örömnek a munkát, mint most. Engem ez a rendszer tanított meg örülni az életnek, örülni a munkának. Túl azon, hogy hetenként 180—200 forintot vi­szek haza, valami soha nem tapasztalt felemelő érzés számomra, hogy sok­százezer magyar dolgozóval együtt többért, szebbért dolgozhatom, mint a mindennapi kenyerem: egy egész nép boldogságáért! Utánuk még hosszú sor következik. A kéziformázók közül Barta Sándor 237 százalékkal, Rózsa Gábor 232 százalékkal, ifj. Szlávik János, Langó István 225—225 százalékkal dolgoznak. A gépformázó Bachman János 220 százalékkal és Galla József 162 száza­lékkal haladnak mögöttük. A zomán- cozóknál teljesen selejt nélkül a Far­kas Imre csoport 169 százalékot, a Horváth Béla csoport 162 százalékot teljesít. + De számuk napról-napra növekszik. Példájuk nyomán egyre több dolgozó látja meg, hogy egy-egy jó eredmény eléréséhez nem kell különösebb képes- ség, lángész, csak akarat és elhatáro­zás. S követve az élenjáró dolgozókat, egyre nö, szélesedik az a versenyszel­lem, mely hamarosan áthatva majd » Gépgyár minden dolgozóját, biztosítja az ötéves terv sikerét. renc. Felbontották a tervet Kalocsa vezet a termelési szerzedéskötésbeo — Tudom én a kötelességem — ko­molyodik el Kovács József arca. — Négy éve, , amióta itt dolgozom, egyéb­re sem törekszem, mint jó munkával bizonyítani be hűségemet a Párthoz. A Párt küldött most is iskolára. Az­előtt téglagyári munkás voltam. Aztán néhány évig mezőgazdaságban dolgoz­tam. Vagyis magyarul: kisemmizett proli, kulákdirigálta napszámosból let­tem ennek a gyárnak megbecsült dol­gozója. Itt megtanultam: minden em­ber annyit ér, amennyi munkát végez és ahogyan végzi. Hát én sokat akarok érni! Dolgozó parasztságunk felismerte a termelési szerződés kétségtelen előnyeit és a szerződéskötés megyei viszonylatban is versenyszerűen fo­lyik. Kalocsa jár az élen. — az eddigi eredmények szerint. — 63 százalék­kal. Nem sokkal kisebb teljesítmény az alsódabasi járás 60 százaléka és a monori járás 53 százaléka. Külön ki kell emelni valamennyi termelő­szövetkezeti csoportot, amelyek jó­val túltejesítették a száz százalékot. Nagy megnyugvást jelentett és a szerződéskötések ütemét meggyorsí­totta az, hogy földművesszövetkeze­teink a múlt évben előforduló hibák lehetőségeit kiküszöbölték és azok, akik a szerződőket annakidején meg­károsították, elnyerték méltó bünte­tésüket. Az őszi vetési és szántási kam­pány után a szerződéskötések sikere egy újabb, nem kevésbbé jelentős lépéssel viszi előre népgazdaságun­kat. oldásra kerül a dolgozó nép uralmát kifejező olyan igazga­tás megszervezése is, amely ha­talmas erő a szocializmus épí­tésében. Ezek azok az eredmények, ame­lyekre feladataink megoldásánál tá­maszkodhatunk, amelyek munkánk kiindulópontjául szolgálhatnak. — Előttünk áll ötéves tervünk végre­hajtása, a békéért folytatott harc sikeres megvívása és ebbe a harcba kedvező feltételekkel indu­lunk. Az a tény, hogy a nemzetközi békefront vezető ereje a nagy Szov­jetunió, az, hogy egyre gyarapod­nak, nőnek világszerte a béke erői — kézzelfogható, hatalmas erőt je­lent. Nem szabad azonban megfeled­keznünk arról, hogy mindenre elszánt kalando­rokkal, háborús gyujtogatókkal állunk szemben, akik a sa- rokbaszorított ellenség meg­sokszorozott dühévet tárnádnak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a háborús előkészületek kon­krét formát öltöttek az amerikai ágyúgyárosok részéről, hogy a háborús veszély fennáll. De azt is tudnunk kell, hogy az imperialisták fegyverkezése maga még nem jelent háborút és azt meg lehet és meg is kell akadályoznunk. Tudnunk kell, hogy ötéves tervünk végrehajtásával, jó munkával erő­sítjük és szilárdítjuk a béke tábo­rát, hogy a termelési szerződések megkötése éppen úgy fokozza or­szágunk erejének növekedését, mint a kíméletlen harc az imperialisták aljas ügynökei, a titoista gyilkosok ellen. Amikor sztahánovistáink üze­meinkben jobb munkamódszerekkel, a technika megnyergelésével előbbre viszik a szocializmus ügyét — ezzel gyengítik az imperialisták táborát, erősítik a Szovjetunió vezette béke- tábort. Amikor dolgozó parasztsá­gunk megköti a termelési szerződé­seket — ezzel harcol a békéért, or­szágunk további megszilárdításáért js. Ezért éhnunkásaink, mintagaz­dáink, kiváló értelmiségi dolgo­zóink nemcsak országunk építői, ha­nem egyben a békéért folytatott harc hősei is. Megyénk dolgozói már sokszor bebizonyították, bogv megállják he­lyüket ebben a harcban. Most, ami­kor a feltételek a közigazgatás át­rendezésével még jobbá válnak, amikor megyénkben még jobban megerősödik a vezető munkásosz­tály. még nagyobb lehetőség nyűik arra, hogy jó munkával, a terme.és további emelésével, a forradalmi éberség fokozásával, az ellenség elleni kemény és kíméletlen harccal újra és újra bebizonyítsuk igazi hazafiságunkat, a nagy Szovjetunió iránti hűségünket, a béke iránti oda­adásunkat azzal, hogy Pártunk ve­zetésével megyénk területért is to­vábbi győzelmekre visszük a Hala­dás zászlaját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom