MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989

1989-08-30 805. öe. - 1989_VB 805/37

- 15 ­Fontosnak tartotta, hogy kimunkálásra kerüljön a fővárosi ipar fejlesztésének stratégiai koncepciója, valamint a^/t , hogy a kerületi és üzemi pártszervezetek kisérjék figyelemmel a munka­erőgazdálkodást, a munkahelyi körülmények alakulását. (11) Ezt követően csak az 1985-ös pártértekezleten, a társa­dalmi viszonyokról szóló beszámoló részeként foglalkoztak a munkássággal. A beszámolóban ez olvasható: "Budapesten a munkásosztályhoz tartozók aránya valamivel kisebb mint orszá­gosan.Üt év alatt a fizikai foglalkozásúak száma 13 %-al csök­kent. A munkásság utánpótlása ma a segéd-és betanitott munká­sok gyermekei. A budapesti munkásság nagy többsége a párt politikájának szilárd bázisa. Elismeri, magáénak érzi a szocialista vivmányokat, ugyan­akkor félti is az elért eredményeiket Az utóbbi években a munkások kritikai észrevételei megszaporod­tak, illetve egyes kérdésekben elbizonytalanodtak. Vannak, akik kételkednek a munkásosztály vezető szerepének érvényesülé­sében, s a negativ jelenségek hatására egyre többen tartanak a párt politikája végrehajtásának torzulásától. Esetenként tapasz­talni demagógiát, önzést, a társadalom, a közösség ügyei iránti passzivitást, közömbösséget, a magánéletbe való visszavonulást. A főváros párttagságának 41%-a munkás, ez csökkenő. Komoly fi­gyelmet érdemelnek azok a nehézségek, amelyeket a párttagság munkásarányának biztosításánál észleltünk. A XII. kongresszus határozata alapján alapvető társadalom­politikai célunk az 198o. évben elért életszinvonal megőrzése volt. Az egy főre jutó reáljövedelem néhány százalékkal emelke­dett. Ebben a társadalmi juttatások és kiegészitő-kisegitő gaz­daság elterjedésével összefüggő lakossági bevételek növekedése volt a meghatározó, mivel az egy keresőre jutó munkabérek reálér­téke 1979 óta folyamatosan csökken. 11. BB./Arch./l.f,/12.öe./1982. március 24. BPVB. 3>

Next

/
Oldalképek
Tartalom