MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/82

Összefoglalva megállapítható, hogy a lakossági-kommunális fogyasztók területi megoszlása függ a beépítettség jellegétől, valamint az ezektől alapvetően befolyásolt közműellátottságtól, NI. a közműhálózatok kialakultságától. Értékelés Budapesten a vezetékes energiahordozók közül csak a villamosenergia hálózatai épültek ki a terület jellegének megfelelően. Ezek a hálózatok az utóbbi években megnövekedett villamosenergia igények biztosítására csak korlátozott mértékben alkalmasak. Főként azok a területek ellátása jelent problémát, amelyek átértékelődtek (zártkertből lakóterület) és intenzíven megindult a fejlődésük. Ezek általában a meglévő táppontoktól is távol esnek. Távfűtőhálózat általában a lakótelepek területén épült ki, ami mellett legtöbb esetben földgázhálózat is üzemel. Kivételt csak egy-két kisebb lakótelep (pl. Gazdagréti, a Római úti, a Káposztásmegyeri) képez, ahol a villamosenergia mellett csak távfűtőhálózat létesült. A hőtermelőbázisok (fűtő- és fűtőerőművek) nem mindig ott rendelkeznek szabad kapacitással, ahol a terület hőigénye azt indokolja. A gazdaságosabb üzemeltetés és a hőtermelés kihasználása érdekében megkezdődött a főváros területén a bázisokat összekötő (kooperációs) vezetékek kiépítése (Észak-Buda és Zápor u.-i fűtőmű. Újpesti Hőerőmű és a XIII. kerületi bázisok között). A fővárosban a három elosztóhálózattal-(villamos, távhő és gáz) rendelkező területek mellett sok helyen csak a villamosenergia hálózatai épültek ki. Ezek elsősorban a pesti peremkerületek (XVI., XVIII., XX.) és a XXI. kerületterületére esnek.Ezekben a kerületekben a vezetékes energiával fűtött lakások aránya alig haladja meg a 30%-ot, a II. és V. kerületben lévő 90%-kal szemben. Az energiahálózatok kialakulatlansága miatt ezeken a területeken a fűtőolaj tüzelésű berendezések szolgáltatják a hőenergiát a lakások 20—30%-ában. 1982 óta elkezdődött a lakosság pénzeszközeinek bekapcsolása az elosztóhálózatok kiépítésébe. Ennek határt szab a még ellátatlan területeken a bázisok és a táppontok, valamint a tápvezetékek hiánya. A főváros területén lévő vezetékes hőenergiával még ellátatlan területek: — Budán: Pesthidegkút, Kelenvölgy, Kamaraerdő — Pesten: Pestimre, Pestlőrinc, Rákoshegy, Rákosliget, Árpádföld, Kisszentmihály — Csepelen: Királyerdő A stagnáló, majd csekély csökkenést, ill. növekedést igénylő kerületek vannak túlsúlyban. Energiafelhasználás csökkenést jelez a III., X., XIV. és XXI. kerület fogyasztása, növekedést mutatott ki az V., VII. és XVII. kerület mérlege, az 1980. évihez képest. A villamosenergia felhasználás csaknem valamennyi kerületben különböző mértékben, de mindenütt növekedést mutat, ami ugyancsak az 1980. és az 1985. évben végzett prognózisokat igazolja és összhangban van az országos tendenciákkal. 2.12.3 ENERGIAHORDOZÓK Az elmúlt évtizedekben elsősorban a keleti kooperációt létrehozó hálózatok; köztük az energiát szállító rendszerek épültek ki, előbb a nemzetközi egyesített villamosenergia szállító rendszer'részeként a 220 és 400 kV-os hálózatok, később a 750 kV-os összeköttetés. Ezzel párhuzamosan, még dinamikusabb fejlesztéssel valósultak meg és napjainkban is bővülnek a szénhidrogének csővezetékes szállítórendszerei; a kőolaj, a földgáz, különböző kőoalj termékhálózatok. 2.12.2-2.12.3 A Duna-menti országok vízhasznosítási összehangolt programja ugyancsak meghatározó hatást gyakorol a főváros közlekedési, víz- és energiaellátási kapcsolataira, érintik a nagymarosi vízilépcső építésével és működésével járó pozitív és negatív hatások. A sűrűsödő hálózatok központjában a főváros térsége áll, amely már ma is az egyik legnagyobb villamosenergia fogyasztó hely, a legnagyobb laksűrűségéből és komfort igényéből következően a nem termelő szférában, amellett a térségre prognosztizált feldolgozóipari szerepkör bővülése is további fokozatos villamosenergia igény növekedést jelez ugyanerre a területre. Hasonló okokból eredően a földgázigények növekedésével és sűrűsödésével lehet e térségben számolni. A harmadik vezetékes energiaszállító rendszer: a távhőellátás hálózatainak legnagyobb hányada és teljesítménye az országban a főváros és déli térsége területére esik már ma is. Természeti adottságok, helyi erőforrások tekintetében nem gazdag a térség. Duna folyó vize mint az energiaátalakítási technológiák nélkülözhetetlen eleme jöhet számításba. Kisebb jelentőségűek ma még a térség termáikútjai, mint hőenergia források és a napenergia hasznosítása szempontjából kedvezőnek ítélt pesti oldal napos térségei, ill. a budai hegyvidék ideális mikroklímájú völgyei a hegyoldalak déli lejtői, s az övezet biogáz hasznosításra alkalmas létesítményeinek (mezőgazdasági kis-, közép- és nagyüzemek, hulladéktárolók stb.) térségei. Műszaki adottságok, energiaellátási rendszerek tekintetében már jóval kedvezőbbnek ítélhető a szűk agglomeráció térsége, mivel ide valamennyi országos alaphálózati alrendszer betáplál, a meglévő helyi energiatermelő (hő- és villamosenergia) és átalakító bázisokon felül. Az egyes ágazatok különböző szintű igényeinek kielégítésére valamennyi hagyományos energiarendszer szervezetei fokozatosan kifejlesztették a maguk bázislétesítményeit, táp- és elosztóhelyeit, valamint az ellátási hálózatok hierarchikus felépítésének csaknem valamennyi elemét, így: — a villamoshálózatokat, — a gázhálózatokat — a távhőellátási rendszereket, — a nem vezetékes energiaellátások kereskedelmét és szállítási rendjét. Az energiaellátási alrendszerek (a villamosenergia-, a földgáz, városigáz-, távhőellátás különböző szintű hálózatai) — a fejlesztési igényektől és egyre bővülő felépítési szerkezetüktől-, táp- és elosztópontjainak, újabb gerincvezetéki íveinek, ill. körvezetékeinek telepítési lehetőségeitől — függően egyre a tágabb körzetek igényelnek egyre nagyobb területet fednek le már ma is A műszaki—fizikai szerkezet energiarendszerei időrendben előbb egyedi táppontokból táplált regionális hálózatokból álltak, szorosan a főváros energiaigényeinek kielégítésére (erőművek, gázgyárak, távhőbázisok előbb csak a belterületen). Az energiahálózatok fejlődésével megépültek az országos, majd a nemzetközi hálózatba kapcsolt hazai vezetékes szállítórendszerek (villamos, kőolaj-földgáz, szénhidrogéntermék) az ország területén, áthidalva az energiaforrások helye, az energiatermelő helyek és a nagyobb fogyasztóhelyek — mint például Budapest és agglomerációja — közötti távolságokat. (2.12-x ábra) Ezek az alaphálózatok csupán elérik vagy érintik az intenzív agglomerációs gyűrű — a 44 település — területét a táppontok eléréséig bezárólag. A táppontok, például az olajfinomító, a transzformátorállomások (400/120 kV, 220/120 kV), a gázátadó állomások (nagy középnyomású, regionális szénhidrogén termék telephelyek, és e bázisokból indított főelosztó és elosztó hálózatok helye is zömmel az agglomerációban és már nem a beépített belterületen épült. A biztonságos %U 61