MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/129

3.7 IPARI ÉS RAKTÁROZÁSI TERÜLETEK 3.7.1 A BUDAPESTI IPAR ADOTTSÁGAIBÓL KÖVETKEZŐ FEJLESZTÉSI FELADATOK Az Országgyűlés A terület és településfejlesztés hosszútávú feladatairól szóló 1985. évi határozatában a főváros fejlődésével kapcsolatban rögzíti: ,,A meglévő termelőbázis és infrastruktúra, valamint a szellemi háttér alapján erősödjön vezető szerepe a műszaki haladásban, az innovációban, a feldolgozó ipar exportképességének javításában. Evégett az átlagosnál erőteljesebben meg kell felelnie a gazdaság — elsősorban az ipar, — intenzív és szelektív fejlesztését parancsoló kívánalomnak. Mérsékelni kell az élőmunkaigényes tömegtermelésnek az arányát, folytatólagosan meg kell szüntetni esetenként ki kell telepíteni a környezetre ártaimas és a városrendezési szempontokból nem kívánatos tevékenységet." A budapesti ipar esetében az általános megfogalmazható iparpolitikai prioritásokon belül azon gyártási ágak, termelő tevékenységek fejlesztése kívánatos, amelyek: — kötődnek a Budapesten kialakult innovációs szellemi bázisokhoz, a kutató-fejlesztő potenciálhoz, magas az intellektuális teljesítmény igényük, — kialakult termelési tradíciók, a magasabb műszaki kultúra, a meglevő sajátos infrastruktúra, a munkakultúra, a szakember ellátottság és utánpótlás miatt a fővároshoz kötődnek, — a helyi áruellátás szempontjából jelentősek, — mérséklik a munkaerőellátás feszültségeit, javítják az ipar belső területi elhelyezkedését, — nem károsítják a természeti és lakókörnyezetet, — csökkentik az infrastruktúra terhelését, energia-, víz- és hulladékszegény technológiákat valósítanak meg, csökkentik a szállítás-igényességét. Az általános prioritások mellett kívánatos minden olyan intenzív rekonstrukciós jellegű fejlesztés, amelynek eredményeképpen az élőmunka- és a gépi termelékenység növekedésével, a termelés csökkenése nélkül, egyrészt munkaerő váltható ki, másrészt az eszközök olyan koncentrációja valósítható meg, ami gyárak, telephelyek felszabadítását, a lakókörnyezetekből való veszteségmentes kivonulásukat teszi lehetővé. Kitelepülés esetén, a döntés folyamatában figyelemmel kell lenni arra, hogy az nem jelenthet irreálisan nagy járulékos beruházási — főleg építési — igényt, nem növelheti a lekötött eszközértéket a termelés gazdaságosságát veszélyeztető mértékben, nem növelheti a szállításigényességet. A budapesti ipar napjainkig kialakult részaránya az ország iparán belül nagyjából megfelel a lakossági létszámarányoknak. Ezért erőteljes visszafejlesztés, a termelés csökkentése a továbbiakban már csak olyan mértékben indokolt, amennyiben a főváros infrastruktúrájának a tehermentesítése, a környezet gazdaságosan meg nem szüntethető károsítása, vidéken jobban megoldható munkaerőellátás és eszközhasznosítás ezt kikényszeríti. Az orszi q<->s átlagnál nagyobb létszámcsökkentést, a termelő tevékenység szükségszerű beépülését a szelektív-intenzív fejlesztéssel elérhető nagyobb ütemű termelékenység-növekedéssel, az értékesebb termékek javára korszerűsödő termékszerkezet alakításával kompenzálni lehet, sőt értékben az országos ipari átlagot megközelítő növekedés érhető el. Budapesti iparon belül jelentős a szövetkezeti- és a kisipar szerepe. Iparpolitikánk szempontjából, az ipar szervezeti struktúrájának korszerűsítése érdekében szükséges az olyan kisméretű vállalkozások léte, fejlődése, körének bővülése, amelyek: - termelése kooperációs, bérmunka, stb. kapcsolatokkal kötődnek a nagyiparhoz, vagy a budapesti kutató bázisokhoz, - a termelési szolgáltató, vagy háttéripari tevékenységet végeznek a nagyipar részére, - a helyi lakossági áruellátásban mennyiségi, választéki hiányokat pótolnak, - a lakosság részére nyújtanak különféle igényelt szolgáltatást. A kisszervezetek, és az önálló gazdasági munkaközösségek stb. tevékenysége és létszáma feltehetőleg tovább nő, (15—20% arányban) s a szelektív-intenzív iparpolitika érvényesülésével még szervezettebbé válik, s számos háttéripari, feldolgozói, továbbá speciális, preciziós tevékenységet, stb. átvállal az állami-, szövetkezeti és tanácsi szolgáltatóipartól. A múlt tendenciáinak továbbélését prognosztizálva e szféra területi igénye változatlan marad, a szelektív-intenzív iparfejlesztéssel járó többlet vállalásához azonban már helyigény is párosul, amit a kitelepítéssel felszabaduló területeken célszerű kielégíteni, melyeket a program (ipari tervlap) tartalmazza. A budapesti ipar jövőbeni fejlődését, termelési volumene növekedését meghatározzák: - az iparban foglalkoztatottak létszámának az átlagnál nagyobb ütemű csökkenése a prognózisok szerint. Várható, hogy ezen belül az állami iparban a létszám gyorsabban, a szövetkezeti iparban mérsékeltebben csökken. - A termelékenység az ágazati szerkezetnek a feldolgozó ágazatok javára történő további módosulása, valamint az egyes gyártási ágakban a gyors munkaerő csökkenés által kikényszerített jelentős intenzifikálás, a munkaerő tudatos technikával, technológiával történő kiváltása, aminek eredményeként az ipar az átlagánál feltehetőleg gyorsabban növekedik. Az egyes ágazatokban, főbb gyártási ágakban a fejlődés ill. visszafejlődés irányai a következők: Budapest energiaellátása a lakossági — kommunális szolgáltatások, valamint az iparés más termelő és nem termelő népgazdasági ágak ellátása szempontjából prioritást élvez. A fővárosi ipar fejlesztési koncepciója alapján a tervidőszakban az ipar energiafelhasználása csökken, így a növekvő lakossági-kommunális igények és a más népgazdasági ágak szükségletei 2000-ig energiatermelő nagyberuházás nélkül kielégíthetők. A nyomvonalas energiahálózati rendszer folyamatos bővítése azonban elengedhetetlen. A kohászati ágazat termelésének mintegy 15%-át a budapesti üzemek adják, az ország öntödéinek több, mint 30%-a a fővárosban van. Az üzemek létszáma az utóbbi években az ipari átlagot meghaladó mértékben csökkent, annak ellenére, hogy a megvalósult fejlesztések túlnyomó része közvetlenül a dolgozók élet- és munkakörülményeit javította. A budapesti üzemek létszáma, különösen szakmunkás állománya a tervidőszakban várhatóan tovább csökken. Ez a termékszerkezet kedvező irányú változása ellenére is csak a termelés stagnálását eredményezi. A mai környezetszennyező technológiájú üzemek fokozatos korszerűsítése, ill. Budapesten történő megszüntetése kívánatos már hosszú távon (2000-ig). - A gépiparban a VII. ötéves terv időszakban az egyes gyártási ágakra jellemző változások következők: Gépek és gépi berendezések gyártása alágazatban — ha igen mérsékelt ütemben is — a létszám igényes termelés vidékre települ, vagy megszűnik, esetleg más népgazdasági termelő szektorhoz kerül átadásra. A fővárosban elsősorban a nagyobb értékű és automatizáltsági fokú termelőeszközök telepítése történik. A létszám a fővárosban az átlagosnál jobban csökken. Közlekedési eszközök gyártása alágazatban kismértékben nő a budapesti ipar aránya, a budapesti termelés növekedése az alágazat átlagát meghaladja. Itt a legjelentősebb az állóeszközök fejlesztése is. A létszámcsökkenés viszont Budapesten nagyobb mértékű. Általában az új fejlesztésű termékek gyártása koncentráló-