MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/107

3.3 LAKÁSÁLLOMÁNY-LAKÓTERÜLETEK 3.3.1 LAKÁSÁLLOMÁNY A főváros lakásállománya az elmúlt időszakban a következőképpen alakult, figyelembevéve egyúttal a népesség, illetve családegységek számát, a lakásellátást ÍS: (Az adatok 1000-ban.) A NÉPESSÉG, A CSALÁDEGYSÉGEK ÉS A 3.3.1-1 táblázat LAKÁSÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSA MEGNEVEZÉS 1970 1980 1986 2000 LAKÓNEPESEG 2001,1 2059,2 2076,0 2001,6 CSALÁDEGYSÉGEK SZÁMA 777,4 822,0' 855,0 870,0 LAKÁSÁLLOMÁNY 626,4 726,7 800,6 910,0 KÜLÖNBÖZET: - 151,0 - 95,3 - 54,4 + 40 A 70-es években a dinamikus lakásépítések (újabb lakótelepek indítása és a fellendülő magánerős építkezések, elsősorban a budai hegyvidék beépítése) következtében a lakásellátás terén számottevő javulás volt tapasztalható. Az elmúlt hat évben ez a kedvező folyamat tovább gyorsult, a családegységek és a lakásállomány különbözete (az elméleti lakáshiány) közel felére csökkent. A budapesti agglomeráció regionális rendezési terve 1986—2000 közötti időszakra 150 — 180 ezer lakás építését és 45 — 55 ezer lakás megszüntetését vette számításba. A várható lakásállomány mennyiségét és minőségét a tervezett építkezések és megszűnések száma befolyásolja. A VII. ötéves terv előirányzatai és teljesítésének eddigi tapasztalatai (az állami lakásépítés mértékének és arányának csökkenése, a magánlakásépítések számának gazdasági okokból való visszaesése, a lakásmegszünések igen alacsony száma) szerint 1990-re kb 840 ezer lesz a lakások száma. Az ezt követő 10 évben évente 8—10 ezer lakás építésével lehet számolni. A lakásépítésre ható tényezők igen kedvező alakulása esetén képzelhető csak el, hogy az 1991 — 2000 közötti évtizedben több mint 100 ezer lakás fog felépülni. A műszaki okokból szükséges lakásbontások és a társadalmilag elfogadhatatlan lakáshelyzet gyorsütemű javítása szükségessé tenné évente 4—5 ezer lakás megszüntetését, ideértve a lakásösszevonások, korszerűsítések következtében kieső lakásállományt is. A lakásbontások mennyisége a 90-es években is feltehetően visszafogott lesz, ezért évi 2—3 ezer lakás bontásával lehet csupán reálisan számolni. A számításoknál figyelembevettük azt, hogy az állami lakásépítés mértéke ebben az időszakban „legjobb esetben" évi 2—3 ezret fog elérni, vagyis a bontandó lakások lakói számára az esetek többségében állami feladatot jelent új lakás biztosítása és ezért az állami lakásépítés' és megszűnés mennyiségének legkedvezőtlenebb esetben is hasonlónak kell lennie. Ez a megállapítás a mai gyakorlatot tükrözi, de elképzelhető, hogy a lakásgazdálkodás rendszerének további fejlesztése ebben az összefüggésben is kedvező változtatásokat eredményez. 3.3.1-3.3.2 Az eddigieket összegezve 1986 - 2000 között reálisan 150 ezer lakás építésével és 40 ezer lakás megszűnésével lehet számolni. Igy az ezredfordulóra a budapesti lakásállomány 910 ezer lakásegységből fog állni. A lakáshelyzet alakulását a várható lakásállomány mennyiségén túlmenően a társadalmi lakásigény befolyásolja, vagyis, hogy miként fog alakulni a lakásra igényjogosult családegységek száma. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakáshelyzet általános javulása együtt jár az átlagos családnagyság csökkenésével, mert fokozatosan lehetőség nyílik az önálló családok, családegységek szétköltözésére. Az ezredfordulóra a budapesti lakónépesség száma két millió fő körüli lesz. Ebből intézeti háztartásban hozzávetőleg 80 ezer fő helyezkedik majd el, így 1920 ezer fő lesz a lakásban lakók száma. A népesedési tendenciákban újszerű irányok fellépésével nem kell számolni, az egyedülállók száma kismértékben emelkedni fog. Mindezekből következik, hogy a családegységek átlagos nagysága 2,2 fő körül fog alakulni, ami 870 ezer családegységet jelent, összefoglalóan megállapítható, hogy a 2000 év időtávlatában: a lakások száma 910 ezer a családegységek száma 870 ezer lesz. A kialakuló 40 ezres lakástöbblet elvi lehetőséget ad arra, hogy a lakásra igényjogosultak viszonylag rövid időn belül lakáshoz jussanak. A lakásfelújításí program és a városrehabilitáció eredményeképp, és részben a lakosság saját kezdeményezésére is várható, hogy a komfort nélküli budapesti lakások száma nem fogja meghaladni a 30 ezret. Ezek a lakások csak korlátozott mértékben, rövidebb időtartamra, átmeneti célból lesznek alkalmasak lakásigények kielégítésére. 3.3.2 LAKÓTERÜLETEK, BEÉPÍTÉSI KATEGÓRIÁK A lakóterületek kijelölését a lakásépítés várható változásának főbb tendenciáiból vezettük le. A program lakásépítési fejezetében foglaltaknak megfelelően az ezredfordulóig Budapesten 910,0 ezer lakás tudja kielégíteni a fejlesztés igényeit. A kívánt lakásszám biztosítása érdekében 2005-ig, mintegy 110 ezer lakásépítésére alkalmas területet kell biztosítani. Az új lakásépítési területek kidolgozásánál figyelembe vettük az építtetői igények változását és azt a tényt, hogy az említett időtávlatban a magánerőből épülő, laza városias, családiházas intenzitású beépítést jelentő építési forma kap nagyobb hangsúlyt. A program a várható lakásépítés felső határának megfelelő területet irányoz elő. Ez kínálatával lehetőséget teremt az építési akciók alternatív kidolgozására. A tervezett lakóterületeken a nagyobb kínálati lehetőség megteremtése érdekében, a megkívántnál nagyobb 116,1 ezer lakást lehet elhelyezni (3.3-1 táblázat). E területek kijelölésénél figyelembe vettük azoka taz igényeket is, amelyeket az előzetes tervezői egyeztetések során (1986. nov.-dec.) a főváros kerületeinek a képviselői juttattak kifejezésre (3.3.-2 táblázat). Természetesen az itt felsorolt területek és az építhető lakások száma a későbbi tervkészítés során felülvizsgálatra kerülnek. A főváros lakásállományának alakulását 1981-2000 között, kerületenként, időszakonként, illetve az építések jellegét megkülönböztetve, a 3.3.-1 ábrán szemléltetjük. /ÖT"