MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988
1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/48
2.2 22 NÉPESSÉG Budapest népessége 1970—1985 között 75 ezer fővel, azaz 3,7%-kal emelkedett. Ezalatt az idő alatt 401,3 ezer ember született és 457,7 ezer halt meg a fővárosban, tehát természetes fogyás következtében 56,4 ezer fővel csökkent volna a népesség száma, ha a vándorlások nem növelték volna 131,4 ezer fővel a lakosság számát. A gyermekkorú népesség (0—14 évesek) száma 90ezer fővel a nyugdíjas korúak (55 Hl. 60-x éves) száma 55 ezer fővel növekedett, ugyanakkor a munkaképes korú népesség száma 70 ezer fővel csökkent. A lakónépesség városon belüli mozgását az elmúlt időszakban az jellemezte, hogy a város belső területein jelentősen csökkent a lakosságszám, ugyanakkor a külső kerületekben dinamikusan növekedett. A népességváltozás területi megoszlásának főbb adatai a következők: BUDAPEST LAKÓNÉPESSÉGÉNEK TERÜLETI MEGOSZLÁSA (e. fö) 2.2-1 táblázat TERÜLETI CSOPORTOK 1970 1980 1986 VÁLTOZÁS%-a 1970-85 KÖZÖTT Központi fekvésű kerületek (I, V-IX.) 562,1 455,3 393,5 - 30,0 Budai kerületek (II, III, XI, XII, XXII.) 462,3 543,0 573,0 + 23,9 Pesti oldal átmeneti fekvésű kerületei (X, XIII, XIV.) 375,9 408,6 396,2 • 5,4 Pesti oldal perem kerületei (IV, XV-XXI.) 600,8 652,4 713,3 • 18,7 ÖSSZESEN: 2001,1 2059,3 2076,0 + 3,7 A központi fekvésű kerületekben 30%-kal csökkent a lakosság száma annak ellenére, hogy a lakások száma lényegében nem változott. Ez a csökkenés részben a lakásviszonyok javulását tükrözi, részben azt mutatja, hogy e kerületek lakóértéke csökkent. Nem jelent vonzerőt a leromlott épületállomány, a helyenként túl sűrű beépítés, a korszerűtlen lakások magas aránya. Ez lemérhető abból is, hogy ezekben a kerületekben az idős korú népesség aránya messze meghaladja a budapesti átlagot. A budai oldalon a népességszám 23,9%-kal nőtt. Ennek oka, hogy az itt létesült nagy lakótelepek mellett folytatódott az ún. zöldövezetek telkes lakóterületeinek beépülése is. 2.3.1 A pesti oldalon a városmaghoz csatlakozó és átmenetet képező kerületekben a népességszám 5,4%-kal növekedett. Ennek oka néhány nagy lakótelep felépítése volt. A népesség növekedése 1970 — 1980 között még erőteljes volt 8,7%-os értékével, de a VI. ötéves terv időszakában csökkenés indult meg. A pesti oldal peremkerületeiben a népességszám 18,7%-kal növekedett. Ennek oka néhány nagy lakótelep építése mellett a számottevő családiházas és kisebb mértékben társasházas lakások építése volt. A növekedés üteme a VI. ötéves terv időszakában jelentősen felgyorsult, a budapesti lakásépítésen belül az e térségekre jellemző megánlakás részaránya növekedett. 2.3. LAKÁSÁLLOMÁNY- LAKÓTERÜLETEK 2.3.1 LAKÁSÁLLOMÁNY Az elmúlt időszakban a főváros fejlesztésének egyik kiemelt feladata a lakáshelyzet javítása volt. Ennek eredménye a lakásállomány változásán mérhető le. Lakás (ezer) Lakásállomány 1970-ben 626,4 Lakásépítése 1970-1985 között 252,9 Lakásmegszünés 1970-1985 között 78,7 Lakásállomány 1986-ban 800,6 A lakásmegszürések száma 1970 - 1980 között átlagosan évi 6000 volt, 1980 1985 között ez az átlag a felére csökkent A lakásmegszünések okai; — az életveszélyes és romos lakóépületek bontása, — a szociális szempontból nem megfelelő telepek felszámolása, — az elavult állományú peremkerületek és egyéb városrészek rekonstrukciója, — városrendezési, közlekedési, stb. okokból szükséges bontások elvégzése, — a lakásfejlesztéssel együttjáró lakásbontás voltak. A lakásépítések száma 1970 - 1985 között átlagosan évente 16 ezer volt, 1982 óta ez az állami lakásépítés visszaesése miatt folyamatosan csökkent. Az 1970 - 1980 közötti időszakban a lakások 65%-a állami lakásként épült fel. A lakásépítésre fordítható tanácsi fejlesztési eszközök mérséklődése következtében csökkent az állami lakásépítés mértéke és aránya (1984-ben csak 29% volt). A lakások számának növekedése mellett kedvezően változott a lakásállomány összetétele. Az egyszobás lakások aránya 1980-ra 49%-ról 35%-ra csökkent. A lakásállomány 1/4 része volt még félkomfortos, vagy komfort nélküli. Az 1 szobás lakások aránya a 40%-ot meghaladta a VI., VII., VIII., IX., XIII. és XX. kerületekben, ahol a komfort nélküli lakások aránya is a legmagasabb. Az 1984 évi mikrocenzus adatai szerint az egy szobás lakások aránya 27%-ra, a komfort nélküli lakások aránya 15%-ra csökkent. A 3 és többszobás lakások száma növekedett, de arányaiban alig változott (9%-ról 11%-ra). Budapest lakásállománya a lakásépítések és megszűnések hatására 1970 - 1985 között 27,8%-kal növekedett. A lakásállomány változása területileg tekintve igen nagy eltéréseket mutat. 27
