MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1986
1986-11-12 744. öe. - 1986_VB 744/52
III. A TELEFONSZOLGÁLTATÁS Mostanáig és a következő évtizedekben is a legnagyobb anyagi ráfordítást igénylő, halaszthatatlan feladat a távbeszélő-szolgáltatás mennyiségi elmaradásának csökkentése és a minőségi hiányosságok enyhítése. A gazdaságpolitika és a távközlés kapcsolata A szocialista építés egyes fejlődési szakaszaiban a beruházások, a fejlesztés súlypontjai, ágazati arányai az időszakonként változó feladatoknak és feltételeknek megfelelően alakultak. A felszabadulást követően a háborús károk helyreállítása, az újjáépítés munkái, majd az ezt követő szocialista iparosítás, illetve a mezőgazdaság szocialista átszervezése jelentették a mielőbb megoldandó szükségszerű feladatokat. Ezzel párhuzamosan folyamatosan változtak a szocialista életviszonyok, jelentősen módosultak a lakosság szociális és kulturális életkörülményei. Ebben a gazdasági környezetben csak kevesebb juthatott egyes területek fejlesztésére. így az infrastruktúrára, a hírközlésre — ezen belül is a távközlésre — sem jutott elegendő pénz. Mindez azt jelentette, hogy az ötvenes évek közepétől kezdve a távközlés fejlesztése háttérbe szorult, számottevően elmaradt a népgazdaság általános fejlődési ütemétől. A postai telefonközpontok és -hálózatok fejlesztésére a szükségesnél csak jóval kisebb összegeket lehetett fordítani. Mivel azonban a gazdaság gyors fejlődése nyomán a termeléshez nélkülözhetetlen telefonigényeket legalább részben ki kellett elégíteni, szükségszerűen a vállalatok, üzemek, hivatalok vonalait kellett fejleszteni. A hetvenes években nőtt ugyan a termelő infrastruktúra fejlesztésére fordított beruházások aránya, a korábbi évek hírközlés fejlesztési lemaradásának pótlására azonban ez sem volt elegendő. Ez idő tájt az egyre kiterjedtebb közművesítés, a növekvő víz-, villany-, csatornahálózat viszont jelentősen formálta a lakosság életkörülményeit; természetessé vált olyan eszközök megléte és használata, mint pl. a rádió, a televízió, a hűtőszekrény vagy a gépkocsi. Az általános gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéssel együtt így jelentősen átrendeződött a lakosság által jogosnak ítélt „szükségleti sorrend", különösen a telefon iránt nőttek az igények, e téren váltak leginkább szembetűnővé a fejlődés ellentmondásai. Tovább nehezítette a helyzetet az is, hogy — a 80-as évek ismert külgazdasági gondjai miatt — a VI. ötéves tervben sem lehetett többet kiszakítani a népgazdaság beruházási keretéből a távközlés fejlesztésére. Eközben a világon az információs rendszerek eddig soha nem látott módon, hihetetlen dinamikával fejlődtek tovább s terjedtek el. A megfelelő szintű telefonszolgáltatás a népgazdaság fejlődésének és hatékony működésének egyik fontos feltételévé vált. Hiánya gazdasági és társadalmi kárt jelent. Egy 1984-ben készült OMFB-tanulmány szerint a távbeszélő-hálózat hiányosságai miatt évente legkevesebb 11—12 milliárd Ft veszteség éri a népgazdaságot. Korszerűtlen berendezések, forgalmi torlódások A fejlesztés elmaradása miatt a berendezések és hálózatok korszerűsítése, cseréje évtizedeket késett. A telefonszolgálat eszközállományának egy része teljesen elöregedett. Ma a központok gépi állományának 28%-a, a kábelhálózat 20%-a azonnali cserére szorulna. Az időjárásnak kitett vidéki légvezetékes hálózatok jelentős része túlterhelt, a beszélgetések megfelelő minőségű lebonyolítására alkalmatlan. Az elavult, régi típusú központoknak, de sok újabb, főként nagyszámú közületi állomást kiszolgáló központnak is nappal olyan mértékű forgalmat kellene lebonyolítaniuk, amire azok 15 C?
