MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-11-14 699. öe. - 1984_VB 699/62

- 11 a fővárosét. Különösen az iparosodó, növekvő népességszámú megyeszékhelyek fejlődése volt dinamikus. Ez esetenként a többi település fejlesztését korlátozta. A közép- és kisvárosok fejlődése összességében elmaradt a megyeszékhelyekétől és csak a 70-es évek végétől kapott nagyobb lendületet. Közülük elsősorban a jelentősebb iparral rendelkező, iparosodó, továbbá az üdülővárosok fejlődtek. Gyorsított ütemű volt az új városok infrastrukturális fejlesztése is, de térségi ellátó, városi intézményeik ma még hiányosak. A községek fejlődése differenciált volt. A nagyobb népességszámú, kedvezőbb közgazdasági helyzetű és földrajzi fekvésű falvak gazdasági bázisa erősödött. Az iparral, üdülési adottságokkal, dinamikus mezőgazdasági nagyüzemmel rendelkező községekben mennyiségileg és minőségileg megújult a lakásállomány, a közösségi intézmények fejlődését meghaladó ütemben korszerűsödött a közműhálózat. A stabilizálódás jelei mutatkoznak a nagyobb városok környékén fekvő községek fejlődésében, népességmegtartásában is. A falvak népességszáma összességében csökkent; különösen erőteljes volt e folyamat a gazdaságilag elmaradottabb, aprófalvas térségek központoktól távoleső községeiben. Az elmaradás Dél- és Nyugat-Dunántúl, valamint az északi országrész egyes kedvezőtlen adottságú vidékeinek törpefalvainál szembetűnő. E települési körben jellemzővé vált a foglalkoztatási lehetőségek mérséklődése, a népesség elvándorlása. Másfél évtized alatt felére csökkent a tanyákon lakók száma, fennmaradásuk gazdasági bázisa főként a Duna-Tisza közén azonban tartósnak bizonyult. Növekvő gond a tanyákon maradó időskorú, munkaképtelen népesség egészségügyi és szociális ellátása. E társadalmi feszültségek mérséklésére, a községek népességmegtartó képességének növelésére a 80-as évek elején intézkedések történtek, nőtt a fejlesztési eszközökből a községek részesedése. GZ