MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1983

1983-12-14 676. öe. - 1983_VB 676/50

-12­lyült, tisztázó viták zajlottak le a társadalomtudományi intézetekben, s elmondhat­juk, hogy ezek az elvek ma is szilárd bázisát alkotják az intézetekben folyó társa­dalomtudományi kutatásoknak. A publikáció szabadabb lehetősége pozitív tendenciaként él a kutatók körében, mely serkentőleg hat a kutatásra, ugyanakkor igényli a fokozott felelősséget. E felelősség értelmezésében azonban még ma is tapasztalható kisebb-nagyobb bizonytalanság mind az egyén, mind pedig az intézmény részéről. A kutatási szabadság érvényesítésének egyik feltétele az, hogy a kutatóhelyek egy­ben olyan vitafórumokká váljanak, ahol minden lényeges kérdést a hozzáértő mun­katársak széles körével tárgyalnak meg. Ez a műhelymunka erősíti a kutatóhelyek tudományos jelentőségét, hiszen módot ad a nézetek ütköztetésére, s ezzel együtt a tudományos gondolkodás formálására, nem utolsósorban pedig az utánpótlás nevelé­sére. Jelenleg azonban a szakmai viták a legtöbb esetben nem lépik túl a szűk szak­mai kereteket. Az alapjában pozitív képhez hozzátartozik az is, hogy néhány intézetben akadtak kedvezőtlen megnyilvánulások. Egyes, főként fiatalabb, tapasztalatlanabb kutatók kellő felelősségérzet híján támogattak ellenzéki megnyilvánulásokat, részt vettek egy-egy aláírásgyűjtő kampányban, vagy látogattak (néhány évvel ezelőtt) magán­lakásokon tartott előadássorozatokat. Esetenként előfordult, hogy egy-egy idősebb kutató (párttag is) részt vett ezeken a megnyilatkozásokon. Velük minden esetben tisztázó — figyelmeztető beszélgetést folytatott a munkahelyi állami és pártszerve­zés: szükség esetén írásos figyelmeztetésben is részesítve a szép szóból nem értőket. A párttagokkal beszélgetést folytatott a Pártbizottság vezetése is. A jelenlegi hely­zetet az jellemzi, hogy az ellenzéki akciók elcsendesedtek: a kutatók körében poli­tikai rendszerükkel ellentétes természetű problémák nem vetődnek fel. Az alkalma­zott módszerek sikeresnek bizonyultak, ez azonban nem zárja ki hasonló esetek előfordulását. Mindenesetre állandó feladatként kell szem előtt tartani az ideológiai­-politikai képzést és továbbképzést, főként a fiatal kutatók megfelelő orientálását. Az intézetek vezetése - igazgatók és helyetteseik - az elért eredményekre támasz­kodva az ismertetett nehézségek mellett irányítják a kutatómunkát. Kerületünk­ben - kettő kivételével - nyugdíjazások, munkahely változások miatt az utóbbi két három esztendőben új igazgatók kerültek az intézetek élére. Az 1981 óta ki­nevezett hat új igazgató közül öt az intézet dolgozói sorából került ki. A vezető­váltások az intézetek szakmai munkájának folyamatosságát biztosították. Kisebb­nagyobb strukturális változásokat kezdeményeztek, amelyek - úgy tűnik - a ko­rábbiaknál jobban szolgálják az intézeti fő célkitűzések megvalósítását. 2. A pártszervezetek munkája A társadalomtudományi kutatóintézeti pártszervezetek tevékenységét alapvetően meghatározza, hogy a társadalomtudományi kutatások szakmai és ideológiai - poli­©KSZÁGOS LEVÉLTÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom