MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1983

1983-12-14 676. öe. - 1983_VB 676/49

-11 állapot csak rövid idejű lehet, mert esetleges tartóssága a tudományos kutatómunka folyamatosságát és eredményességét veszélyezteti, a későbbiekben csak nehezen, vagy egyáltalán nem pótolható hiányokra vezet. A társadalomtudományi kutató intézetek munkatársainak bérezési és jövedelmi viszonyai kedvezőtlenek. Egy 1974-ben végrehajtott szerény fizetésrendezést leszámítva gyakorlatilag stagnálnak a bérek /pl. egy tudományos segédmunkatárs kezdő fizetése jelenleg 2800 Ft/, s ezt a tudományos publikációk honoráriuma csak kismértékben egészíti ki. A bér- és jövedelmi viszonyok erőteljesen kihatnak az intézmények káderállományára és nagymértékben befolyásolják annak további alakulását. Gondot okozott a létszámcsökkentési kötelezettség is, melyet az intézetek többségében — a meghatározott céltól eltérően — a soros nyugdíjazásokkal realizáltak, s nem került sor minőségi cserékre, az alkalmatlan kutatóktól való megválásra. A nyugdíjba vonulók helyébe nincs mód újakat, főleg tapasztalt kutatókat felvenni. Ugyanez a helyzet a feladatfinanszírozással néhány évre alkalmazott kutatókkal is: bizonytalan perspektivájú és alacsonyan dotált munkakörre biztos helyen /és magasabb bérrel/ dolgozó, tapasztalt kutató /vagy oktató/ aligha pályázik. Mindez együttesen egyes társadalomtudományi kutató intézetek elöregedéséhez vezet; az átlagéletkor ezeken a helyeken máris rendkívül magas. A létszámhelyzetet azonban nem a központi 7%-os csökkentés nehezíti elsősorban, hanem a kutatói mobilitás hiánya, a kutatói pályára alkalmatlanok elhelyezésének társadalmi akadályai. A kutatók közhangulatának alakulását károsan befolyásolták a gazdasági kényszerűségek által kiváltott akadémiai korlátozó intézkedések és az ezzel összefüggő, helyenként rosszul értelmezett belső intézkedések is. Negatív impulzusként hatottak a struktúraváltásra vonatkozó, elviekben helyes, de következményeiben kevéssé átgondolt tervezetek is. Erősen érződnek a felélénkült társadalomtudományi viták szakmai, politikai hatásai. A kritikai hangvétel erősödött, amiben közrejátszanak fejlődésünk gyakorlati ellentmondásai és az a tény, hogy e réteg tudományos tevékenysége folytán magasszintű ismeretekkel és széleskörű információval rendelkezik. Nem jelentősen, de érződik az ellenzéki befolyás is, aminek hatásait külön kell választanunk a jószándékú kritikai me gnyilvánulásoktól. A kutatók szakmai felkészültsége kielégítőnek, a legtöbb esetben igen jónak mondható. Ugyanez vonatkozik túlnyomó többségük politikai-ideológiai felkészültségére is. A társadalomtudományi kutatások politikai-ideológiai kérdéseinek tisztázásához a tudománypolitikai irányelvek nyújtottak nagy segítséget. Különösen eredményes volt a tudomány és politika kapcsolatának elvszerű, világos kifejtése; a kutatómunka szabadsága és társadalmi felelőssége közötti kapcsolat egyértelmű megfogalmazásara társadalomtudományok kettős: valóságfeltáró és ideológiai-politikai funkciójának, e kettő szerves egységének tisztázása. E kérdések körül a 70-es évek elején elméORSZÁGOS LEVÉLTÁR