MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-03-24 630. öe. - 1982_VB 630/90

- 8 A gyakorlatban egyes körülmények - pld. több műszak, szalagszerü - kötött, monoton, nehéz munka - leértékelődnek, relatív háttérbe szorulnak. A dolgozók ezért a "lazábban" szabályozott területek felé orientálódnak, néha olyan ütemben / és helyenként csoportosan is /, hogy a pótlásukra tett vállalati intézkedések csak késve követhetik azt. Ennek következménye nehezen áthidalható szervezetlenség, lazuló munkafegyelem. Az utóbbi egy-két évben a munkaviszony megszüntetésében a munkáltatói kezdeményezések aránya növekedett, 1980-ban a főbb anyagi ágakban az összes felmondási eseten belül 39 %-os részarányt képviseltek a munkáltatói indíttatású kilépések, 14 %-ponttal nagyobb hányadot, mint 1977-ben. Ezen belül kedvező, hogy a felmondási okok között mind gyakrabban jelentek meg a munkafegyelem, és a szakmai összetétel javítását szolgáló munkaviszony-megszüntetések is. A Fővárosi Tanács a budapesti iparban és építőiparban foglalkoztatottak több mint 5o %-át reprezentáló 130 vállalatnál tájékozódott, hogy 1980/81ben távozott dolgozóik mely területeken vállaltak munkát. A megállapítások alapja a kilépők 75 %-át érintően visszaérkezett MIL-lap volt, és ez a következőkben összegezhető: A kilépő dolgozók jelentős hányada ágazaton belül maradt, vagy a tercier szektorban vállalt munkát. Feltűnő viszont, hogy az iparból távozott dolgozók 20 %-át az építőiparból kilépettek 40 %-át vidéki munkáltató alkalmazta / feltehető, hogy ezek egy része mögött vidéki MGTSz budapesti melléküzemága húzódik meg./ Az iparból távozott dolgozók 23-25 %-a új munkahelyéül a mezőgazdasági ágat választotta. Ezt igazolja a Fővárosi Tanács célvizsgálata is, amely 4.000 munkakönyv adataiból állapította meg, hogy 1978-80 között a MGTSz-ekhez felvett dolgozók több mint felének korábbi munkahelye a fővárosban lévő ipari, építőipari vállalat volt, de a többiek zöme is korábban a főváros egyéb ágazataiban dolgozott. Az átrendeződés eredményeként a mezőgazdasági ágazatnak a főváros gazdaságában képviselt sólya növekvő, amelyre jellemző, hogy pl. a MGTSz-ek fővárosi építőipari részlegeiben foglalkoztatottak száma már 1980-ban meghaladta az állami építőipari vállalatoknál dolgozók 30 %-át és többszöröse volt a tanácsi építőipar létszámának. 50