MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1980
1980-01-09 574. öe. - 1980_VB 574/5
4 Vincze Lukács elvtárs: a pártcsoportok működéséről szól hozzászólásában. Elmondja, személyes tapasztalatai alapján csak megerősíteni tudja azt, ami a jelentésben van, hogy a pártcsoportok és a bizalmiak olyan fórumot és funkciót jelentenek a szervezeti életben, amelyek nélkül kisebb lenne az eredmény. Éppen ezért nagyobb figyelmet, jelentőséget is kell, hogy kapjanak, mert ezek a kis közösségek az alapszervezeteken belül azok, akik a legtöbbet tehetnek a párt politikájának végrehajtásában. A pártcsoportokra vonatkozó megfogalmazás igen helyes, ez kiemelt és fontos kérdése a pártéletnek és a következő időszakban is kiemelt figyelmet érdemel ez a fórum, hiszen itt dől el a pártélet igen sok kérdése, de ez nem jelenti a taggyűlések szerepének lebecsülését. Molnár Endre elvtárs: elmondja, a jelentéssel egyetért. Tapasztalata szerint tudományos, kultrális területen előfordul, hogy a taggyűlésen lényegében nem a pártszervezet 4-5 éves tevékenységének érdemi tárgyalását tűzik napirendre, hanem általános politikai kérdésekkel, a p^árt poziviójávai, elveivel, politikájával szemben álló nézeteket eléggé egységesen, ellenvetések nélkül és elég agresszivan fejtenek ki. Tapasztalt ilyet a MTA Történettudományi Intézetének taggyűlésén. Az ELTE bölcsészkarán volt olyan taggyűlésen, ahol olyan belterjes módon tárgyalták a pártszervezet munkáját, hogy abból arra sem lehetett következtetni, hogy az MSZMP taggyűlésén, Magyarországon vannak-e, mert ez még az utalásokban sem derült ki. Véleménye az, ez ugyanazt példázza ellenkező előjellel, mint az előző taggyűlés, mert a taggyűlést követő beszélgetés során elmondták, azért csinálták igy, mert ha politikai kérdés napirendre kerül két ember egyetértését sem tudják biztosítani. Ez figyelemre méltó azért is, mert a társadalomtudományi szféra elég jelentős területeire vonatkozóan, bizonyos kulturális területeken eléggé erőteljes politikai, ideológiai szembenállást lehet tapasztalni a párt politikájának, elvi pozíciójának lényegével szemben. Ez helyenként olyan mértékben élénkült fel, hogy valóban problémát okoz és a BPB-nak is gondja kell legyen. Másik tapasztalata az, hogy az alapszervezetek, amikor 5 év munkáját tárgyalják, nem tudják függetleníteni magukat a konkrét időszaktól, helytől^és ezért eléggé eltérő hangulatot, véleményt lehet tapasztalni főleg az üzemi alapszervezetekben, amelyet befolyásol, hogy milyen a gyár, a műhely helyzete, milyenek a problémák ahol az alapszervezet működik. Ez rányomja bélyegét a hangulatra, a légkörre. A sok eltérő vonás ellenére figyelemre méltónak tartja - s ez olyan dolog, amely általánosan érzékelhető a termelői szférában: a gazdasági helyzetünkkel összefüggő bizonyos kiúttalanság érzete, pesszimizmus, az a vélemény, tul tudunk-e egyáltalán jutni ezen a helyzeten és hogy ebből a vezetésre irányuló kritika is származik, kritika az egész politikára, párt és kormány vezetésre is. Felmerül, kinek a felelőssége az, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, milyen hibák, mulasztások játszottak közre, nem látni hogyan lehet ebből a helyzetből kikerülni és ujabb előrelépést, fejlődést magunk elé tűzni. Ez igen fontos dolog, mert két irányú veszélye van, az egyik az ami a vezetés hitelét érinti, a másik pedig, ha a kiúttalanság érzete elterjed, igen komoly problémát okozhat. Ugy véli, amennyiben általában igaz, hogy a pártszervezetek nem tudják függetleníteni magukat a konkrét helyzettől, időszaktól, amelyben tárgyalják a munka értékelését, arra számítani kell, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződése nagymértékben befolyásolni fogja az irányelvek vitáját, a pártértekezletek előkészítését, a budapesti pártértekezlet lefolytatását. Ezért előre is gondolni kell Z
