MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971
1971-09-24 361. öe. - 1971_VB 361/30
A termék- és értékesítési szerkezetnek az eredményre, valamint az érdekeltségi alapokra gyakorolt kedvezőtlen hatását a vállalat a belső tartalékok mozgositasaval, sok irányú kezdeményezéssel /közvetlen költségek csökkentése, jelentősebb szállítókkal, kooperáló partnerekkel áralku folytatása, készletgazdálkodás javítása, minőségjavítással garanciális költségmegtakarítás elérése stb./ jelentós mértékben ellensúlyozta. Ennek hatására a vállalat mérleg szerinti nyeresége évről-évre növekedett, mégis a fejlesztési alap felhasználása lényegében csak "szinttartást" biztosított; a technikai szinvonal elmaradottságát, az elöregedett és elhasználódott állóeszközök által konzerválódott korszerűtlen gyártási módszereket a vállalat alapjában véve nem változtathatta meg. A részesedési alap szűkösségét elsősorban a nagyfokú munkaerőhiány váltotta ki. A munkaerő pótlását biztositó bérszínvonal fejlesztés /mozgóbér, túlóra stb./ ugyanis évről-évre csökkentette, 197o-ben pedig "elvitte" az év végi részesedést. /A négy napi bérnek megfelelő év végi részesedés kifizetésére végül is - visszapótlási kötelezettséggel - a tartalékalapból került sor./ A vállalat jelenlegi problémái tehát jelentős részben a munkaerőhiánnyal függenek össze. A vállalat munkaerőellátottsága évről-évre romlik. A vidéki ipartelepítés hatására 1968-197o-ben bekövetkezett mintegy looo fő munkáslétszám emelkedés is csak enyhitette a budapesti egységek közel 2ooo fő létszámcsökkenését. A munkáslétszámon belül a szakmunkások aránya csökken. A munkaerőhiányból adódó nagymérvű termelésvisszaesés elkerülésére a vállalat növelte a vidéki egységek létszámát, technikai felszereltségét, törekedett a külső kooperációs kapcsolatok bővitésére stb. De történtek más irányú intézkedések is. Pl. a szakmai betanitás fokozása, a kezdő szakmunkásoknak a vállalathoz való kötődését elősegitő bérezés bevezetése, a társadalmi tanulmányi ösztöndij-rendszer bevezetése az ipari tanulóknál /a részesedési alapból fizetett társadalmi tanulmányi ösztöndijak évi összege 2,8 millió Ft/, a többször munkahelyet változtatók felvételével kapcsolatos szigorítások. A törekvések ellenére mutatkozik néhány kedvezőtlen tendencia: az egészségtelen munkaerőiluktuáció, az ebből fakadó munkamorál romlás és ezek anyagi hatásai. A hiányzó létszám pótlását, illetve a kitűzött feladatok elvégzését segitette a vállalat bér- és jövedelempolitikája is. A havi átlagbérszinvonal 197oben mintegy 29o Ft/fő összeggel /14,7 %/ haladta meg a bázis év /1967/ havi átlagbérszinvonalát, és llo Ft/fő összeggel /5 %-kal/ áz 1969. év havi átlagbérszinvonalát. Az 1968-197o. évi bérnövekmény tömege 60 millió Ft. A vállalat a dolgozók bérének, illetve jövedelmének növelését főleg évközi fejlesztéssel valósította meg /ennek ösztönző hatása általában kedvezőbb, mint az év végi részesedésé/. Pozitívan értékelhető, hogy a vállalathoz hűséges, régi dolgozók jövedelme magasabb, mint az újonnan belépőké /törzsgárda megbecsülése/. A vállalat a nődolgozók részére 1968-tól erőteljesebb fejlesztést biztosított. Pl. 1969-ben a munkás férfiak besorolási személyi órabére az induló szinthez képest 3,2 %-kal, a nőké 4,3 %-kal növekedett /az azonos munkakörökben a nők hátrányára fennálló lo-15 %-os kereseti ollót kismértékben sikerült szűkíteni/. A vállalat mind kiterjedtebb mértékben alkalmazta a munkás célpremizálási rendszert, az un. mozgóbért. A vállalat a bérfejlesztés alapvető feltételeként az egységek számára a termelékenység növelését határozta meg. A belső tartalékok folyamatos feltárása mellett, javult a termelékenység szinvonala, ez azonban a munkaerőgondokat csak részben ellensúlyozta. Az, hogy a termelési feladatok mégis teljesítésre kerültek - a termelékenység színvonalának emelkedésén kivül - az intenzitás fokozásával, a túlórázás növelésével és a kooperációs kapcsolatok további kiszélesítésével függ össze.
