MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/117

itt /*± - 12? négyzetméterenkint kell fizetni a lakbért, mert nagyméretű szobái vannak. A négyzetméter rendszert meggondolandónak tartom és inkább vagyok híve a lakástipus vagy férőhely szerinti mérésnek vagy értékelésnek vagy legalábbis ennek a megvizsgálását tartanám helyesnek egy végső állásfoglalás előtt. Végül megjegyzem, hogy az A variáns abszolút radikális és látszik, hogy az egész anyag aroellő áll, de a B variánst is tul semabizálónak tartom. Ugy látom, hogy Budapesten a lakóházaknak három korszakuk van: az 1948 előtti lakások, azután a két világháború közötti házak, amelyek már kisebb és korszerűbb lakásokból állanak, ekkor keletkezett az egész Ujlipótváros, a Viziváros jórésze, a villanegyed±ek akkoriban épültek. Itt már kisebb 3zobák vannak, komfortosabbak, többet is érnek és vannak az első világháború előtti házak, az elválasztó évszám 1918 vagy 1920. Az első világháború előtt épültek a legnagyobb szobák, ma már a legnehezebben kihasználhatók, a legnagyobb a belmagasságuk, a legjobban elavult épületek, egész városrészek xakfca vannak ilyenek, mint a belső Erzsébetváros, Terézváros, Józsefváros, Ferencváros, ezeket még 20-30 éven belül nem fogjuk tudni lebontani és külön problémát Jelent biztositani azt a szakipari kapacitást, amellyel ezeket a házakat továbbra is használható állapotban lehet tartani, ahogy ezt minden nagy városban teszik. Ezt a javitó-szerelő munkát nem lehet házgyári módszerekkel végezni. Ugyanakkor az épitőipar egészen mereven áttér a házgyári módszerekre és a fenti javitó munka elhányagolódik. Ami a házgyárakatiilleti, araugyis elég vitatott kérdést Jelentenek, mert én tót teljes házak helyett inkább jelentős házelemek készitését tartanám fontosnak, ojt olyan elemeket, amelyeket magánlakásokba, családi házakban is fel lehet használni.