MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969
1969-07-11 306. öe. - 1969_VB 306/23
-7% vekedése mellett - Budapesten nem utolsósorban szinte teljes női foglalkoztatottsága jelentős tényező. A kialakult életszínvonal igények szinte kényszerítően hatnak még azolcnak a nőknek munkábaállására is, akiknek körülményei ezt nehezen engedik. A bérszínvonal kedvező fejlődése az utóbbi években még nem változtatta meg a férfiak és nők bérezési különbségéit. Alapvetően Mrom okra vezethető vissza a nődolgozók alacsonyabb bérszínvonala: 1./ általában alacsonyabb munkakörben dolgoznak; 2./ A nőket.tömegesen foglalkoztató iparágak bérszintje alacsonyabb a főleg férfiakat foglalkoztató; iparágakénál; 3./ ugyanazon munkán és azonos teljesítmény esetén is sokszor kevesebb a nők bére, mint a férfiaké. A nők keresetét á ltalában nem lehet összehasonlítani a férfiak ke. esetével. Jól összehasonlíthatók azonban konkrétan azokban a szakmákban és iparágakban és üzemekben, ahol vegyesen, azonos termelési folyamatban, nagyjából azonos kvalifikációval dolgoznak. A Uépi üllenőrzési Bizottság 1967. évi felmérése szerint a havi átlagkeresetek a következőképpen alakultak: I s z akmunkáso k: betani ott munkások férfi nők férfi nők 1653 16oo !6o4 1424 2oC7 17o4 171o 1456 2o79 1678 178o 1470 textilipar gépipar vegyiparHasonló helyzetet mutat egy üzem - Beloiannisz - 1968. évi felmérése is. gyanazon a munkán dolgozó betanított munkásnők átlagkeresete' a férfiakhoz viszonyítva: a festőknél 86,3, a szerelőknél 95,6, a galvanizálóknál 80,7, a mechanikai beállitóknál 88,2, a forgácsolóknál 86,7, az egyéb gépmunkásoknál 86,6 százalékot mutat. A női sza kmunkáso k bére a férfiak bérének a galvanizálóknál 86,3, a mechanikai műszerészeknél 71,C, az elektromos mü-
