MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1966

1966-07-15 229. öe. - 1966_VB 229/40

A fellazítási taktikát az imperialista országok, tágabb értelemben az összes fejlett kapitalista országok az egyes szocialista országok ellen külön-külön és a szocialista világrendszer ellen együttesen alkalmazzák. A legnagyobb erővel és a legnagyobb anyagi, technikai eszközök felhasználásával az amerikai imperializmus és vele szoros együttműködésben a nyugatnémet imperializmus folytatja. A tőkés országok diplomáciája megpróbálja kijátszani az egyik szocialista országot a másikkal szemben. Kiszélesedett a budapesti nyugati külképviseletek tevékenysége. Népes nyelvtanfolyamokat indítanak, olvasótermeiket megnyitják a nagyközönség előtt, behatóan foglalkoznak a vízumkérőkkel. Az általunk is kívánt és szorgalmazott kulturális és tudományos kapcsolatok területén a békés egymás mellett élés címén szabad utat kívánnak biztosítani a burzsoá ideológiának és termékeinek. Tudósainkat és műszaki embereinket ösztöndíjakkal, tanulmányutakkal, előnyös állás-ajánlatokkal igyekeznek politikailag befolyásolni, elcsábítani. Figyelik a hazai tudományos és kulturális életet, igyekeznek érintkezést teremteni mindenkivel, akiről feltételezik, hogy híve a nyugati orientációnak, a szocializmustól idegen irányzatoknak. Nem hagyják kihasználatlanul Nyugaton az idegenforgalom adta lehetőségeket sem. Politikailag előkészítik a szocialista országokba utazó turistáikat arra, miként fogadják és értékeljék a látottakat, milyen témákról kezdeményezzenek beszélgetéseket. Intenzíven foglalkoznak a kapitalista országokba látogató magyar állampolgárok politikai befolyásolásával, de igyekeznek más célok érdekében is (disszidálásra, kémkedésre való ösztönzés stb.) megkörnyékezni őket. Az imperialista fellazító törekvések fő területe a propaganda, amelynek óriási gépezetét építették ki. Ez a propaganda mindig alkalmazkodik az adott körülményekhez. Az elmúlt években pl. módosítottak a szocialista országok elleni korábbi propagandán, a dühödten uszító útszéli hangon, mivel ez a fajta propaganda nem volt hatásos. Most inkább tárgyilagosnak tűnő hangon igyekeznek hangulatot, elégedetlenséget kelteni a szocializmussal szemben, kétségeket ébresztgetni az iránt, hogy a szocialista rend el tudja érni kitűzött céljait. Az ellenséges agitáció ma jobban épít a kishitű emberekre, a nacionalista érzelmekre. Kedvelt módszere, hogy a párt és a kormány különböző lépéseit, intézkedéseit, például most-a gazdasági mechanizmus reformját, nem úgy tünteti fel, mint a szocializmus természetes velejáróját, hanem mint a szocializmus rovására tett engedményt. Igyekszik közvéleményt teremteni politikánk ellen és a reakciós nézetek mellett. Az úgynevezett „kemény kéz" politika visszatérésének rémével ijesztget. Az imperialista propaganda gondosan mérlegeli, mit mondjon a munkásnak, a parasztnak, az értelmiségnek, hogyan tud ellentéteket szítani közöttük. Az egész fellazító propagandát áthatja az a törekvés, hogy a Nyugatot állítsa példaképül és szovjetellenes hangulatot szítson. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a Magyarország elleni uszító hang ismét felerősödött, aminek az a fő oka, hogy feszültebb a nemzetközi helyzet, fokozódott az amerikai imperializmus agresszivitása és látják, hogy országunk és pártunk szilárdan kitart a szocialista építés politikája és az internacionalizmus mellett. (A fentiekhez kapcsolódik az Adatok—Tények 2. pontja.) A fellazítás hazánkban nem tudja elérni alapvető céljait, bizonyos fokú káros hatását azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. A hatás elsősorban a közvélemény alakulásában tapasztalható, főleg az értelmiség, az ifjúság és a kispolgárság bizonyos köreiben, amelyekre az imperialisták elsősorban hatni akarnak. Jóval kisebb a fellazítás hatása a munkások és a parasztok között. A fellazítás eszmei téren igyekszik kételyeket támasztani a szocialista eszmék, pártunk politikájával szemben, újjáéleszti a régi társadalom világnézetét és erkölcsét, terjeszt minden olyan eszmét, amely védi, kedvező színekkel ecseteli a kapitalizmust. Az életünkben jelentkező egyes kedvezőtlen tüneteket, a közhangulatban itt-ott tapasztalható elégedetlenséget, közönyt vagy cinizmust, az időnként nyíltabban hangzó ellenséges megnyilvánulásokat részben a nyugati propagandának kell tulajdonítani. 2 ORSZÁGOS LEVÉLTAR