MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964

1964-03-23 167. öe. - 1964_VB 167/22

AQ tositék arra, hogy nagyobb számban hagyják el szakkáderek az iskolát és kerüljenek a termelésbe. De ismétlem, jelentős azon kibocsátott technikusok száma, akik szakmunkásként dolgoznak. Az anyag 2. oldalán szerepel: "Az 1963, decemberi párthatározat nyomán kibontakozó, és a nemzetközi kooperációból adódó műszaki fejlesztés olyan technikusok képzését igényli, akik sokkal kevesebb várakozási idővel, szinte az iskola befejezése után azonnal képesek a termelési folyamat vezetésére" Itt arról van szó, hogy a népgazdaság olyan technikusképzési apparátust, intézményi rendszert követel, amely a végzés után azonnal technikusi munkára alkalmas embereket bocsát ki. Ezt igényként vetjük fel. Hogy ki koordináljon, - ez ugyancsak lényeges kérdés. Ezt mi eldönteni valóban nem dönthetjük el, de szükségesnek tartom, hogy a Végrehajtó Bizottság jelezze a KB. felé e i problémát. Véleményem szerint a tudományos és Köznevelési Osztály pártszinten erre a koordinálásra vállalkozhatna, A javaslatban vannak alternatívák is, ahol szó van arról, hogy tárcán belül ós a tárcák köhötti közreműködésre lehetőséé: nyilna. A tárcák közötti közreműködés eddig fel sem vetődött, az anyagban megadott indokolás szerint ennek is előrelépő jellege lenne; különösen, ha a VB. elfogadná azt a koncepciót - mely a javaslatunkban fogalmazódik meg -, hogy a szétszórt középfokú technikumokban a lényegében járulékos technikusképzést iiem tekinthetjük komoly megoldásnak, ezt a kérdést a nagy befogadóképességű intézmények oldanák meg, uj objektumok épitésével, középfokú technikumok továbbfejlesztésével lehetne megoldani a problémát, *] • Csikesz Józsefné etnő; Javasolom, hogy elsősorban a javaslatokat vitassuk meg, A helyzet'világosan kiderül az anyagból, amit Hantos et, elmondott. Vitassuk meg, egyetért-e a VB. az anyagban szereplő javaslatokkal? Nagy Richárd ett * Az egyes problémákat teljesen szintetikusan nem tudom elválasztani. Három tényezővel kell számolni, hogy a reális helyzetben az adottságok, - beleértve a pénzügyi adottságokat is - figyelembevételével lehetne előrehaladni. Az egyik tényező, hogy koordinálás nincs, A másik, hogy ép, pen a tedhnikusi igény felmérésével nem rendelkezük, mert tapasztalhatjuk, hogy intézmények, üzemek ugy indulnak ki, hogy többet kérnek, mint kellene, olyan igényekkel lépnek fel, mely a technikusképzés lehetőségeit sem meriti ki. A harmadik tényező: minden képpen figyelembe kell venni, hogyüzemeinkben a tényleges mérnöki munkával való leterhelés 45-50% között mozog a végzett mérnökök körében, a többi munka technikusok, szakmunkások által elvégezhető jellegű. Lényeges ez, mert a fennmaradó, illetve igy sok mérnök-kapacitást lehetne felszabadítani, ORSZÁGOS LEVÉLTÁR 1-L