MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1963
1963-02-04 140. öe. - 1963_VB 140/33
ORSZÁGOS LEVÉLT** tömör fogalmazást, amit a kongresszus zárszavában Kádár elvtárs is fogalmazott, nem tudjuk most teljesíteni. Hogy ne csökkenjen, hanem emelkedjen a munkás-parasztok száma. Egy-két évig..csökkenni fog. Ka nem nézünk ezzel szembe, akkor nem tájékoztatnánk helyesen pártunkat. Annak ellenére természetesen nem ezen kell rágódnunk, hanem azoknak a módszereknek a megtalálásán, amelyek segítenek lerövidíteni azt az időt, amire számitanunk kell. Melyek ezek a módszerek? A következőket mondanám el. Itt vannak pedagógiai jellegű mód szerek, amelyeket inkább azért említenék meg, hogy egy ehhez kapcsolt kérdésre kitérjek, ez azt jelenti, hogy pedagógiai módszerekkel segíteni kell a munkás-paraszt gyerekeknél a jobb előkészítést az egyetemre. Nálunk foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Milyen problémák merülnek fel? Mint jobb tanár ellátottság, nagyobb arányban p biztositani az egésznapos középiskolát, hogy a rászoruló gyerekek'egész nap tudjaaak foglalkoztatni a napközi otthon és egyéb eszközök segítségével. - Amit mellesleg megemlítenék az az, hogy sem a középiskolákban, sem az egyetemeken nem lenne helyes olyan jelszót kiadni, hogy az oktatók külön foglalkozzanak a munkás-paraszt gyerekekkel azért, hogy felhozzák őket. Ez sértő dolOg egy kicsit. Az eddigi tapasztalatok - különösen az egyetemeken azt mutatták, hogy inkább a gyengébb tanulók sem vettek részt benne, mert megbélyegezték. Középiskolában és egyetemen is külön kell foglalkozni egyrészt általában a gyengébbekkel, másrészt általában a visszamaradt hallgatókkal. A második kérdés az anyagi segítség problémája. Erről különböző helyeken sok vita volt és erről azt állították, hogy annak, hogy ma a munkás-aaraszt származású gyerekek tanulmányi eredményei nem olyan jók, mint például-az értelmiségieké külön véve - ennek nincsenek anyagi okai - mondták egyeaek. Ezt v a kérdést megvitattuk és az az álláspontunk, hogy/ez alapvető elvi kérdés, mert ennek alapján tudjuk megítélni, mit kérjünk a párttól és államtól, hogy előbbre jussunk itt. Megítélésünk szerint ennek anyagi természetű okai is vannak. Igaz, hogy más tényezők általában a családi környezet, könyvtárral való ellátottság stb. - konkrét felmérések azt mutatják, hogy a munkás szülők - nem egyszerűen szemléleti kérdés az, hogy a munkás szülők szívesen adják technikumba a gyereket. Ennek döntő anyagi okai vannak, hiszen emögött a szemlélet mögött az húzódik meg, hogy a gyerek öt év múlva kereső foglalkozású lesz, ha nem ideadom, hanem középiskolába végeztetek el vele, még öt évre megy az egyetemre,' én fizetek neki valamit és itt lehetne tovább folytatni a sort a második és leglényegesebb momentumnak, az anyagi segítséget tekintjük. Ennek a kezdete a középiskolába kell legyen. Több pedagógus, napközi otthon, stb. kell. Itt van nagy szerepe az egyeteminek juttatott anyagi segítségnek is, mindenek előtt kollégiumokba. Különösen a parasztgyerekek tekintetében ez alapvető kérdés és egyre alapvetőbbé válik, hogyha a létszámok növekednek, mert kollégiumok nélkül nagyon nehéz,az elvtársak tudják, Pesten is, de vidéki városokban 5-6oo forint egy albérleti szoba. A kollégiumi kérdés, azután a tandij kérdés, ami azt hiszem nem is olyan sok költség, mégis elég magas. Igaz, hogy a munkás-paraszt szülők nagy része nem fizeti általában a maximumot, de e«en kivül is fizet sok mindent. A harmadik része az anyagi támogatásnak abban állna, hogy növeljük az ösztöndíjasok számát, összegét is részben. Ez a második fontos eszköz most, és azonnal. A harmadik eszköz elvtársak maga a felvételi vizsga. Ezt csak általában emlitem azzal a megjegyzéssel, hogy rendkivül nagy íe§e±§5§§|e van a felvételi vizsga rendszerének, olyan eszköz, ahol sok minden eldől, hogy ezt a politikát, amit a párt
