MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1962

1962-09-03 131. öe. - 1962_VB 131/21

- 10 - ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ^ rendelkezésre áll a kor összetétel. Az Egészségügyi Minisztérium ez év őszére feldolgozza a munkaerő tervet, hogy hány belgyógyászra, hány sebészre stb. van szükség, és'ezek alapján meg kell nézni, hogy az orvos irányitás és az orvosképzés üteme mennyiben felel meg annak a követelménynek, amit a távlati tervek mutatnak. A másik kérdés, ami felvetődött, a csecsemő- és gyermek ellátás. Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, de egy dolgot' szeretnék közölni, ami a betegellátás kérdésére vonatkozik. Sikerült komoly eredményt elérni Nógrád, Szabolcs megyében, amit ugy értünk el, hogy budapesti gyermekgyógyászok eraentek le és adtak segitséget. Ha vidéken tudtak eredményt elérni, akkor itt a fővárosban is lehet előre haladni. Bakáts és Hantos elvtársak hozzászólásával kapcsolatban: Bakáts elvtárs felvetette, hogy azok az eredmények, amit elértünk, az más területeken elért eredményekkel kapcsolódik. Javasolnám, hogy az egészság ügynek egy másik fontos ágazatával is foglalkozzon az anyag, a közegészségügyi és járványügyi hálózat fejlesztésével. Az, amit Bakáts elvtárs felvetett, ennek a hálózatnak a munkájához kapcsolódik. Hiba, hogy amikor egészségügyi ellátásról beszélünk, akkor az anyagok csak a betegellátással, a gyógyitó, megelőző ellátással foglalkoznak, és a közegészségügyi-, járványügyi munkával ritkán foglalkozunk. Felvetődtek olyan problémák, mint a belső tartalékok kérdése. Én ebben a kérdésben nem olyan formában javasolnám tárgyalni, mint belső tartalékok, hanem milyen módszerek azok, amelyek segitik a dolgozók egészségügyi ellátását. A kórházi, rendelőintézeti egység kérdése. Táppénz szá'zalék kérdés. Jelenleg a rendelőintézet szem előtt tartja a táppénz alakulását, a kórházi orvos azonban nem látja tisztán e kérdést, és a javaslatot, zárójelentést más szempontból állitja ki. A másik kérdés, hogy a táppénznél az orvos elfogad-e pénz, vagy sem. Nem etikai kérdés, de ellenőrzés kérdése. A dolgozók azt várják, hogy a szakmai ellenőrzés azt állapitsa m.eg, megfelelően volt-e a beteg kezelve, megfelelően gyógyszerelték-e, ugyanez áll a rendelőintézet egyes osztályainak munkájára is. Ha az orvosnak rámutatunk, hogy ennél és ennél a betegnél ezeket és ezeket a hibákat követte el, sokkal lényegesebben lehetne csökkenteni a táppénz százalékot. Ebben az irányban kell haladni. A másik kérdés, ami az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódik, az üzemegészségügyi ellátás és a területi egészségügyi ellátással kapcsolatos. A megbetegedések elleni küzdelemről kell beszélni. * Nem jó az a módszer, hogy a táp'pénzszázalékot csökkentsük. Csökkenteni kell azonban a balesetek számát, bőr, gyomor,* bélmegbetegedéseket, de csak akkor lehet ez a munka eredményes, ha erre vonatkozó adatokat áttanulmányozzuk.. Nem azt kell megnézni, hogy egy orvosnál 30 beteg van táppénzben, de hogy egyes területen hogyan alakul a táppénz százalék. Mutatják a példák, hogy egyes üzemekben bevezették országos •/