MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958

1958-02-24 19. öe. - 1958_VB 19/4

j«r I. Jelentés a budapesti szinházak müsorpolitikájáról és a szinházakban lévő politikai helyzetről. Előadó; Kelen Béla elvtárs. Kelen Bála elvtárs: Az anyagban - amelyet különböző területen dolgozó elvtársak segítségével állitottuk össze, nincs benne minden kérdés. Nagyon fontos soronlévő feladat a pártvezetés megoldása. Ebben a kérdésben Aczél elvtárs igen sokat segitett a kiadói tanácskozáson. Az irók sokat panaszkodnak azért, hogy lényegében a szocialista rendszerünkről csak jót Írhatnak. Aczél elvtárs ezt a kérdést megfelelően megválaszolta. Igen sajnálom, hogy Major Tamás elvtárs nem jelent meg az ülésünkön, mert komoly birálatot szerettem volna feléje gyakorolni. Major elvtárs éveken keresztül nem adott elég segitséget ahhoz, hogy kommunista szinészek nevelődjenek, - és még hozzá hasonló egy-két elvtárs, akikre a párt támaszkodhat. Meg kellene nézni, hogy ezek az elvtársak miért nem hirdetik eléggé a kommunizmus igazságát a maguk területén. Ezt a vitában és a határozatokban alá kell húzni. Ki kell nevelni a hatalmon lévő munkásosztályban a kultúra uj igénylőjét és ehhez pártszervezeteinknek is sokat kell segiteni. Ezzel a kérdéssel a 71.kerület, Csepel és Angyalföld elég elmélyülten foglalkozott már, de ezt általánosítani kell minden területen. Horváth Ferenc elvtárs: Nagyon örülük annak, hogy ezt a kérdést egyáltalán tárgyaljuk. Különösen örültem annak az elhatározásnak, hogy a budapesti szinészéket 2-3 hánaponként összehivjuk. Én ugy érzem nem ismerik eléggé az elvtársak a szinházi pártszervezetek életét. Nagyon fontosnak tartanám, hogy legyen egy közös budapesti pártszervezet a színészek számára, ahol alkalmunk van összefogni a szinészeket, a kommunista szinészeket, s több erőt kölcsönözni nekik. így, ahogy jelenleg vannak a pártszervezetek, a szinészek összevegyitve a többi szinházi dolgozókkal, teljesen elszakadunk a szinházi problémáktól. Szeretném javaslatomat egy-két kérdéssel és példával alátámasztani. Nem tudjuk például, hogy ez vagy az a szinész az ellenforradalom alatt ás után mit csinált. Jómagam is csak az anyagból értesültem arról, hogy az a Horváth Tivadar, akivel most vendégszerepléskor találkoztam és baráti módon összeölelkeztünk, - egy hitvány gerinctelen ember. Most hogyan vélekedjen az az ember, akinek még ez az anyag sem jut a kezébe. Szerepel az anyagban Görbe János neve is. Nekem jelenleg igazgatóm Téri Árpád, aki akkor októberben Debrecenben igazgató volt, s ismeri Görbe viselt dolgait, aki miután Debrecenben lecsatlakozott az ellenforradalmárokhoz, elment Békéscsabára és az uj párt nevében "rendet csinált" a színészek között. Kevés a kommunista művész az igaz. Az önmagában is tekintélyt jelent, hogy kommunista művész, de - nem a szinházon belül. Ott teljesen el vagyunk szigetelve, nem közelednek hozzánk,társaságunkban elhallgatnak, stb. de vannak akik még csak nem is félnek egy-egy reakciós megjegyzést tenni, semmibe vesznek minket. Ha jobban össze tudunk kovácsolódni és ki tudunk a párton belül alakítani egy egységes szinész aktívát, akkor több eredményt tudunk elérni. Néhány művészeti kérdést kitűnően tárgyal az anyag. Meg kellene nézni, hogyan állunk mi a szovjet és magyar darabok előadásának kérdésével. Csak helyeselni tudom az Optimista Tragédia előadását, de sajnos kevés az egyéb példa ilyen vonatkozásban. Ugyanakkor a többi népi demokráciát is meg kellene nézni, hogyan is állunk ott darabokkal, bár azt hiszem ott sem sokkal jobb a termés. ORSZÁGOS LEVÉLTAR