MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/131

- 130 Jó napot kívánok, és ennek kapcsán kicsit az jut eszembe, előttem szóló egyperces alapján is, amit Zalában mondtam,hogy "Jó reggelt Elvtársak" tényleg érdemi dolgokkal kellene most már foglalkoznunk. Az elmúlt napokban egy régi gyerekkori fájdalmas játék jut állandóan eszembe, ami azért volt fájdalmas, mert mindig görcsösen kapaszkodtunk egymásba és bizony azt kiabálták, hogy "Adj király katonát, szakítunk, " ugye amikor szét kellett szakadnunk az fájdalmas volt, mert görcsösen fogtuk egymás kezét. Most itt nagyon szép polemizálásokba bocsátkozunk bele, de ismerve a Kongresszus menetrendjét és működési mechanizmusát, ott az egyes platformok katonákat fognak kérni egymástól , és el kell dőlnie végülis, hogy ez a párt melyik platform mellett teszi, vagy melyik platformok mellett teszi le összességében a voksát, és ebből ki kell kerekednie egy egésznek. Itt korábban már valamelyik hozzászóló, már elnézést, hogy nem jegyeztem meg a nevét, arról beszélt, hogy nem lehet a problémákat a szőnyeg alá söpörni. Én pedig úgy érzem, hogy itt most egy nagy szőnyeg alatt vagyunk, nyüzsgünk és a problémákat pedig egyre arrébb tesszük, nem jelöltük ki még mindig azokat a fő pontokat, amihez igazodnunk kellene, hogy mibe foglaljunk itt állást, és miben nem. Fölvetődtek kérdések. Az egyik - azonnal egy kis türelmet - ráfogok térni azokra,amiket én fontosnak tartok. Az egyik a XVI. kerületi pártértekezlet október 23-a kérdésében szavazott, és úgy foglalt állást, hogy a Központi Bizottság által kiadott nemzeti megbékélés gondolatával egyetért, és támogatja azt. Nagyon minimális ellenszavazattal fogadta el a kerületi pártértekezlet. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez annál is inkább egy figyelemre méltó dolog, mert többmint kétharmada a kerületben az úgymond konzervatívnak, vagy begyepesedettnek-vagy nem akarok jelzőket különösebben használni-nyugdíjasoknak,amivel én nagyon nem értek egyet,mert éppen az

a tapasztalatom, hogy ez a nagyszámú nyugdíjas párttagság magáévá tudta tenni azokat a gondolatokat, amelyek az elmúlt hónapban reform-gondolkodású csoportoktól ,cikkekből , nézetekből, hatott rájuk. A másik hogy szintén nem tudok egyetérteni több korábban felszólalóval és ebben a dologban is állást foglalhatnánk, vagy valamilyen módon orientálhatnánk a Kongresszusi küldötteket. Hogy ne felejtsük el, hogy Kongresszusra készülünk most, és miért? Mert a reformerők áprilisban dűlőre vitték ezt a kérdést. A reformerők, reforalapszervezetek, reformkörök nélkül ma lehet, hogy csak egy pártértkezletre készülnénk, és nem egy MA