MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985
1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/271
A PÁRTBÜNTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK ÖSSZETÉTELE ÉS AZ EBBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK A pártbüntetésben részesülteknek mintegy 60 százalékát az ipari és mezőgazdasági munkás párttagok tették ki. Ez meghaladja a párttagságon belüli arányukat. A pártból kizártak 60 százaléka is ebbe a kategóriába tartozik. Ez a XII. kongresszus előtti időszakhoz képest kissé növekedett. Tapasztalatunk szerint ebben közrejátszik, hogy a munkásokat tömörítő pártszervezetekben általában ritkábban elnézőek, következetesebben lépnek fel a fegyelemsértések ellen. Ismert, hogy a mezőgazdasági üzemekben jelentős számú olyan dolgozót foglalkoztatnak, akiknek a munkája nem kapcsolódik közvetlenül az alaptevékenységhez. A nem mezőgazdasági tevékenységet folytatók körében a pártbüntetések száma taglétszámukhoz viszonyítva meglehetősen nagy. A legtöbb büntetést a szocialista tulajdonban okozott kár, anyagi jellegű visszaélések és helytelen magatartás miatt szabták ki. A pártbüntetésben részesültek 11 százaléka a fegyveres testületek tagja. A leggyakrabban a szolgálati fegyelem megsértése, valamint a magánéletben előforduló jelenségek miatt szabnak ki rájuk pártbüntetést. A viszonylag nagyobb részarány magyarázata, hogy e testületekben - különösen a párttagság körében - következetesebb a rend és a fegyelem számonkérése, a felelősségre vonás. Kisebb arányban vontak felelősségre szellemi foglalkozású párttagokat. Ezek közül a leghatározottabban a vezetőkkel, a gazdasági és a műszaki területen dolgozókkal szemben léptek fel. Feltűnő viszont, hogy a tudományos, a kulturális élet és az egészségügy területén alig volt pártbüntetés, noha az e területen előforduló hibák esetén is jogosan kérhető számon az ott dolgozók felelőssége. A pártközvélemény is igényli, hogy a vétségeket mindenhol azonos mérce alapján ítéljék meg. A rend és a fegyelem szempontjából is kulcsszerepet töltenek be a vezető munkakörökben dolgozó kommunisták, hiszen bennük a párttagok és pártonkívüliek is a szocialista hatalom személyes képviselőit látják. A kommunista vezetők - kevés kivételtől eltekintve helytálltak, példamutatóan dolgoztak és magatartásuk is megfelelt a követelményeknek. Beosztásuk miatt több figyelmet, megbecsülést érdemelnek, de ha szükséges, védelmet is, mert az ő esetükben fordul elő leggyakrabban a hibás általánosítás. A pártszervek tüzetesebben foglalkoztak a vezetői magatartás vizsgálatával. Indokolt esetben kezdeményezték az alkalmatlan vezetők cseréjét, és nagyobb követelményeket támasztottak az újonnan beállított vezetőkkel szemben. Törekedtek arra, hogy védelmet nyújtsanak a vezetőknek a rágalmazók ellen. Áz igazságtalanul megvádolt vezetőket igyekeztek megvédeni, noha ez nem mindig járt sikerrel. A vezetőellenes demagógiával nehéz megbirkózni, gyakorta nem elég határozott a fellépés. A kádermunkában az eredmények elismerése mellett fel kell hívni a figyelmet a gyengeségekre is, mert a pártfegyelemre is hatással vannak. Be kell tartani és tartatni a káderpolitika követelményeit. 15 Z?A
