MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/24

dománypolitika és a művészetpolitika megvalósulásának kérdései rendszeresebb figyelmet kaptak az intézmények, alkotóműhelyek pártszervezeteiben. A munka hatékonysága azonban nem mindig áll olyan fokon, mint a figyelem. Gyakran előfordul, hogy a pártszervezetek nem érzik magukat eléggé illetékesnek, felkészültnek, hogy beleszóljanak szakmapolitikai kérdésekbe. Nincs elegendő fejlődés az általános ideológiai, politikai kérdések helyi értelmezésében. Ennek következtében a kommunisták kiállása, politikai ereje gyakorta nem meggyőző, a közéleti szerepvállalástól sokan tartózkodnak. A pártszervezetek többségében kifogásolható a kádermunka, az érdemi hatáskörgyakorlás feltételei sokszor nincsenek meg, kicsi a pártszervezetek hatása a vezetői utánpótlás nevelésében. Az intézmények életkori összetételéből adódóan sok helyen nem működik KlSZ-szervezet, emiatt a fiatalokkal való törődés is elmarad a kívánatostól. A kerületi pártbizottságok az utóbbi években eredményesebben foglalkoztak a kulturális terület pártszervezeteivel, jobban támaszkodtak az ott dolgozó kommunisták munkájára, véleményére. Jók a tapasztalatok a kerületi tudománypolitikai munkabizottságok (három kerületben vannak) tevékenységéről; kevésbé sikerült eddig hasznosítani a közművelődésben dolgozók tudását, lehetőségeit. A pártirányítás továbbfejlesztésében jelentős előrelépést hozott a kerületi pedagógus pártbizottságok létrehozása (8 kerületben), munkájuk révén tartalmasabb, aktívabb lett az iskolai pártélet, erősödött a párt befolyása, nőtt a testületi irányítás szerepe és hatása. A fővárosban a közoktatás a párt oktatáspolitikai céljainak szellemében fejlődött, a körülmények romlása ellenére általában megtartotta korábbi színvonalát. Az elmúlt öt év legfontosabb eredménye a tantervi reform teljeskörű bevezetése volt, amely tartalmi és módszerbeli megújulást hozott. Az óvodai nevelőmunkában figyelemre méltó eredmények születtek a közösségi és munkára nevelésben, a szokások kialakításában, fejlesztésében és az iskola-előkészítésben. Nehezíti a nevelőmunkát, hogy nőtt az organikusan, a pszichésen és a szociálisan sérült gyerekek száma. Az óvodai és bölcsődei ellátottság a gyermeklétszám sajnálatos csökkenésének és a fejlesztések következetes folytatásának együttes hatására javult, ma minden jogos igény kielégíthető. Az utóbbi két évben kedvezően alakult az óvónőlétszám, csökkent a képesítés nélküliek aránya, bár az országban még mindig a legmagasabb. A fővárosi párt-, állami és társadalmi szervek jelentős erőfeszítéseket tettek az iskolai oktatás alapvető feltételeinek megteremtéséért. Az iskolát körülvevő társadalmi légkör azonban ellentmondásosan alakult. A segítőkészség mellett jellemző a reális feltételekkel nem számoló követelménytámasztás, a türelmetlenség is. Az általános iskolákban az új tantervek és az ötnapos tanítási hét bevezetése, valamint a nagymértékben növekvő tanulólétszám fogadása rendkívüli erőfeszítéseket kívánt. Az irányítás elkésett a nagyobb gyermeklétszám megfelelő színvonalú oktatásához, neveléséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek tervezésével és biztosításával. A szükségletektől elmaradt iskolai tanteremfejlesztés és -felújítás a tervidőszak elején számos konfliktust okozott. Öt év alatt mintegy 43 ezerrel több tanulót kellett elhelyezni a főváros általános iskoláiban. Az elmúlt években a tervezettnél lényegesen több új tanterem, illetőleg iskola megépítésével és széles körű szervezési intézkedésekkel, valamint átmeneti megoldásokkal sikerült elérni, hogy az iskolai ellátás főbb mutatói az 1980-as szinten maradtak. Ugyanakkor az iskolával szemben a társadalmi igények növekedtek. Felerősödött a kritika a zsúfoltság, az ellátásbeli hiányosságok, a kényszerintézkedések (körzetmódosítás, buszoztatás stb.), egyes tanügyigazgatási rendeletek, helyenként a pedagógiai munka színvonala miatt. A fővárosi általános iskolák feszítő gondjai között a legnagyobb a pedagógushiány, illetve a képesítés nélküliek alkalmazásának szélesedése. A fővárosi párt- és tanácsi szervek erőfeszítéseinek eredményeként a legszükségesebb alapellátást biztosítani tudtuk, a minőségi fejlesztés követelményei azonban óhatatlanul háttérbe szorultak. Nem történtek lényeges változások az esélykülönbségek csökkentésében, a folyamatos művelődési igények kialakításában. Mind nagyobb figyelmet és társadalmi törődést igényel a károsult, a fejlődésben visszamaradott gyermekek korrekciós nevelése. A demográfiai hullám az alapfokú oktatásból fokozatosan áthelyeződik a középfokú oktatásba, ezért a szervezési intézkedések mellett új középiskolai tantermeket is építeni kell. 1985-ben 11 új középiskola építése kezdődik meg. Lényegében teljes körű a fővárosi fiatalok középfokú intézményekben való továbbtanulása. A továbbtanulás belső arányai a szakoktatás felé to25 24-