MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/25

lódtak el. Jelentősen nőtt azoknak a száma, akik a szakmunkás-bizonyítvány mellé érettségi bizonyítványt is szereztek. A három iskolatípusban még mindig igen eltérő színvonalú az általános műveltséget nyújtó képzés. A társadalmi, politikai, világnézeti alapokat szolgáló tantárgyi programok erőtlenek. A diákok történelmi ismeretszintje alacsony, különösen a közelmúlttal kapcsolatos tudásuk hiányos, bizonytalan. Nem kielégítő a tehetséggondozás sem. A tanulók munkafegyelme romlott, nagy a lemorzsolódás (különösen a szakmunkásképző intézetekben). A tanulói öntevékenység gyakran kihasználatlan, az önkormányzatnak alig van mozgástere. A beiskolázási időszakban aránytalanul nagy nyomás nehezedik egy-egy fővárosi középiskolára, erősödött a protekcionizmus. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1981 februári határozata hosszú távra jelölte meg a felsőoktatás fejlesztésének irányát és feladatait. A határozat élénkítően hatott az egyetemi, főiskolai közéletre, az oktatáskorszerűsítési munkára. A távlati fejlesztés útjáról folytatott széles körű eszmecserében azonban a kitűzött elvi célok élesen ütköztek az azoktól eltérő értékeket támogató társadalmi és belső intézményi gyakorlattal. A nagyfokú összehangolatlanság és a reális gazdasági lehetőségek figyelmen kívül hagyása miatt az oktatás érdemi korszerűsítése a vártnál és az indokoltnál jóval lassabban halad. Az egyetemek, főiskolák sokat tettek az oktatónevelő munka színvonalának emeléséért, a szélesebben felfogott értelmiségképző funkció érvényesítéséért. E munka hatékonysága szakmánként és intézménytípusonként azonban jelentősen eltér. Nagy a különbség a hallgatók és oktatók iránti követelményekben is. Gyengült az intézmények nevelőmunkájának hatása a hallgatókra. A hallgatóság befogadásra orientált élethelyzete, személyes perspektívája miatti elbizonytalanodása, kevés gyakorlati tapasztalata és az életkori sajátosságokból adódó türelmetlensége — társulva munkánk hiányosságaival — teret enged az ellenséges propaganda hatásának is. Az elmúlt időszakban az ilyen megnyilvánulásoknak csak a tüneti kezelését tudtuk megoldani. Az intézmények többségében értékes kutatómunka folyik — a nehezebb feltételek miatt a korábbinál nagyobb szellemi energiaráfordítással. Az elért színvonal azonban csak a tudományos 26 kutatóintézetekkel történő jobb együttműködéssel őrizhető meg. Az oktatók száma az elmúlt években gyorsabban nőtt, mint a hallgatóké. Az oktató-nevelő munkából a nagyobb rész a fiatalabb generációkhoz tartozókra hárul, a munkaterhelés sok helyen igen egyenlőtlen. Az anyagi elismerés nem áll arányban a végzett munkával. Anyagi és szabályozásbeli okokból a színvonalas oktatói utánpótlás a legtöbb intézményben nehezen biztosítható. Az elkövetkezendő években kritikus helyzet alakulhat ki a várhatóan nagyszámú nyugdíjba vonulás miatt. A főváros 24 felsőoktatási intézményében tanul az országos hallgatólétszám majdnem fele. Az épületek jelentős része század eleji, ezért több intézmény átfogó rekonstrukciója vált halaszthatatlanná. Megkezdődött az MKKE, valamint az ELTE rekonstrukciója, elkészült a BME új oktatási épülete, étterme és kollégiuma, folyik a SOTE épületegyütteseinek rekonstrukciója is. Az intézmények rendelkezésére álló pénzeszközök relatíve csökkentek. A rekonstrukciók lassulása, a rossz létesítményhelyzet az oktató-nevelőmunka feltételeit rontotta, a működési nehézségeket növelte, nem ritkán politikai természetű feszültségek forrása lett. Tovább erősödött az igény a tudományos eredmények gyorsabb és ésszerűbb gyakorlati alkalmazására. Évtizedek óta először került sor jelentős szervezeti változtatásokra a kutatási-fejlesztési intézményrendszerben; intézkedések történtek a kutatási terület extenzív növekedésének megállítására, a létszám csökkentésére is. Több tudományágban (természettudomány és társadalomtudományok, műszaki területen az adaptációs tevékenységben) kiemelkedő eredmények születtek. A bevezetésükhöz, alkalmazásukhoz szükséges idő azonban nem csökkent. Ennek oka a kutatás és az alkalmazók még mindig jelentősen eltérő érdekeltsége, a fogadókészség — esetenként a lehetőség — hiánya, a közvetítő rendszer erős széttagoltsága, helyenként nehézkessége. Bővült a közvetlen politikai jelentőségű társadalomtudományi kutatási témák köre. Sok területen évtizedes kutatási folyamatok termése érett be (történettudomány, néprajztudomány, nyelvtudomány, szociológia). A kutatás-fejlesztésre fordított anyagi eszközök reálértékének csökkenése megnövelte a helyes rangsorolás és a koncentrált felhasználás jelentőségét. Az anyagi források összpontosításában kedIS \