MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/21

í\ Grósz Károly 3/4. Mert nagyon idős, vagy hát egy jelentős részük beteg. És azt is szeretném elmondani, hogy a szociális segélyeket is - ami nem kis összeg - , rendkivül keserűen fogadják el, rossz szájízzel. Én megmondom őszintén, személy szerint ezen nem is csodálkozom. Megítélésünk szerint ezért két dologban intézkedni kell. Az egyik : a legalacsonyabb nyugdijakat, a létminimum mértékéig fel kellene emelni. Ha nekünk pontosak a számításaink, akkor kérem elvtársak, ez Budapesten havonta ez 4 millió Ft. Nem egy dyan nagy összeg megítélésünk szerint, hogy ezt ne vállalhatnánk. A másik: hogy célul kellene tűzni, hogy fokozatosan, a gazdasági fejlődéssel és eredményességgel összhangban mind szélesebb rétegeknél őrizzük meg a nyugdíj vásárló értékét. Miért fogalmaztam ilyen óvatosan ? Mert szeretném Önöknek elmondani, hogy még a legszűkebb munkatársi körünkben is, még tegnap este is óriási vita volt köztünk, hogy mit szabad megfogalmazni igényként-