MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/20

Y> Grósz Károly 3/3. Kérem, ha innen kivonulnának, egyik napról a másikra, jelentősen tovább csökkenne a lakásépítéseknek az üteme. Tehát nem azért kell szenvedélyesen harcba indulni, hogy menjenek el a fővárosból, inkább azért kellene, hogyjöjjenek többen, csak dolgozzanak! Én most borzasztó nehéz helyzetben vagyok, mert én Borsod megyei első titkári koromban állandóan veszekedtek a miniszter elvtárssal, még az Ábrahám elvtárssal, meg az akkori fővárosi első titkárral, hogy a Borsod megyei vállalatot engedje vissza Miskolcra, mert ott sem tudjuk megépiteni a lakásokat. Dehát áttekintve a számokat, világosan látni, hogy nem áll rendelkezésünkre elég kapacitás arra, hogy a pénzt eredményesen éshatékonyan el tudjuk költeni. És ez utóbbi téren nem javul a helyzet elvtársak, hanem romlik. Másik témakör, amely nagyon nagy vitákat váltott ki, az a nyugdijasok helyzete. Többirányú problémákat tettek szóvá a tanácskozásokon. Elsősorban és mindenek előtt az anyagiakat. Ennek alapja, hogy Budapsten 510 ezer nyugdijas él, a lakosság 21,8 %-a. Öt év alatt 11 ezer fővel nőtt számuk. A nyugdijak összege pedig 56,8 %-kal emelkedett, nagyon nagy szám ez! Az átlag nyugdij ma Budapesten 3.490 Ft. A 75 feletti nyugdijasok száma 118 ezer fő. Ebből 2200 Ft alatt nyugdijas 27 ezer fő. És itt még egy számot szeretnék mondani. 9000 fő egyedül élő. A 3000 Ft alatti nyugdijjal rendelkezők száma az ossz nyugdijasok 52,5 %-a. Nyugdijas közvéleményünk nem tartja megoldásnak azt az elképzelést, ami a kongresszusi irányelvekben szerepel, hogy helyzetének javitása érdekében bővitsük a munkavállalási lehetőségeket. Tudni illik éppen az a réteg nem tud munkát vállalni, akinek legnagyobb szüksége lenne a magaasabb nyugdijra.