MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/239

Makó Csaba/3. A változások tervezése és kivitelezése során, a társadalomirányítás képviselői gyakran kényszerülnek olyan lépésekre, amelyek valamely társadalmi réteg vagy csoport cselekvési, megélhetési lehetőségeit korlátozza. Ezzel összefüggésben feltétlenül utalni kell arra, hogy a népszerűtlen intézkedéseket közvetlenül kisérő ellenreakció hiányából, könnnyen téves k övetkeztetéseket vonhatunk le intézkedéseink eredményességéről. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy mind a változások tervezői, mind pedig azok alanyai, általában a korábbi egyéni és kollektiv tapasztalataik alapján meghatározott stílusjegyekkel és megjelenési formákkal rendelkező magatartásokat tekintik ellenállásnak. Márpedig társadalmunkban és gazdaságunkban gyakran találkozhatunk a vezetés számára nehezen beazonosítható és befolyásolható ellenállási, tiltakozási formákkal. Természetesen korántsem csak az irányítottakra, hanem magukra az irányitókra jellemző cselekvési formákról van szó. Ma már politikai vezetőink is nyiltan beszélnek arról, hogy a cselekvési lehetőségek akadályozó tényezőit el kell háritani. Azokról a körülményekről is őszintén szólnak,amelyek a vezetést és a munkásokat is teljesitmenyvisszatartásra késztetik. A teljesitmenyvisszatartás a kritikus cselekvések közismert, de nehezen felderíthető és kezelhető formája. Gondoljunk csak termékeink nagy részének minőségi problémáira, és hogy ezekre a problémákra hogyan szoktunk reagálni: "trehány a melós", holott, ha jobban megnézzük, akkor a munkást idegesiti legjobban, hogy tudja "nem jó terméket gyárt". A munkavégzésre jellemző társadalmi viszonyokban megjelenő egyéni vagy kollektiv magatartások egymással kölcsönös kapcsolatban állnak. Ahhoz tehát, hogy valaki keresztülvigye az akaratát vagy egyszerűen megőrizze pozicióját, mások reak11^