MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/239

Makó Csaba/3. A változások tervezése és kivitelezése során, a társadalom­irányítás képviselői gyakran kényszerülnek olyan lépésekre, amelyek valamely társadalmi réteg vagy csoport cselekvési, megélhetési lehetőségeit korlátozza. Ezzel összefüggésben feltétlenül utalni kell arra, hogy a népszerűtlen intézkedé­seket közvetlenül kisérő ellenreakció hiányából, könnnyen téves k övetkeztetéseket vonhatunk le intézkedéseink eredmé­nyességéről. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy mind a változások tervezői, mind pedig azok alanyai, általában a korábbi egyéni és kollektiv tapasztalataik alapján meghatá­rozott stílusjegyekkel és megjelenési formákkal rendelkező magatartásokat tekintik ellenállásnak. Márpedig társadalmunk­ban és gazdaságunkban gyakran találkozhatunk a vezetés számá­ra nehezen beazonosítható és befolyásolható ellenállási, til­takozási formákkal. Természetesen korántsem csak az irányí­tottakra, hanem magukra az irányitókra jellemző cselekvési formákról van szó. Ma már politikai vezetőink is nyiltan beszélnek arról, hogy a cselekvési lehetőségek akadályozó tényezőit el kell hári­tani. Azokról a körülményekről is őszintén szólnak,amelyek a vezetést és a munkásokat is teljesitmenyvisszatartásra kész­tetik. A teljesitmenyvisszatartás a kritikus cselekvések közismert, de nehezen felderíthető és kezelhető formája. Gondoljunk csak termékeink nagy részének minőségi problémáira, és hogy ezekre a problémákra hogyan szoktunk reagálni: "trehány a me­lós", holott, ha jobban megnézzük, akkor a munkást idegesiti legjobban, hogy tudja "nem jó terméket gyárt". A munkavégzésre jellemző társadalmi viszonyokban megjelenő egyéni vagy kollektiv magatartások egymással kölcsönös kap­csolatban állnak. Ahhoz tehát, hogy valaki keresztülvigye az akaratát vagy egyszerűen megőrizze pozicióját, mások reak­11^

Next

/
Oldalképek
Tartalom