MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/76

- m Ezekről a kérdésekről itt nem akarok szelni, mert minden fórum, minden testület részletesen ismeri a fővárosi színházak helyzetét és elavult műszaki állapotát. Nagyon örülünk, hogy nemsokára felépül az új sportcsarnok /derültség/. Ott felszabadul a kapacitás. Na most, tudom, hogy ez idealista szemlélet, dehát egy materialista párt tagja mégis örülhet ennek és nagyon boldogok lennénk, hf

z

új nemzetiszinházhoz költözhetnénk át. Nagyon jé lenne! Amikor az elmúlt 5 esztendőre visszatekintünk, arra a majdnem negyedszázadra is vissza kell tekintenünk, amely alatt szinházmüvészetünk nagyon nagy lépést tett előre; budapest nemzetközi színházi centrum lett. Megfordultak nálunk a világ legjelentősebb együttesei, ügy gondolom, hogy volt hová jönniük. A magyar dráma színháztörténetünkben eddig soha nem látott médon átlépte határainkat. Örültünk Kádár elvtárs elismerő szavainak, amelyekben a magyar dráma szovjetuniébeli sikereiről szélt. Színházművészetünk nem indokolhatja lemaradását azzal, hogy nem ismeri külföldi irányzatokat. Ma már a színházi szezon télen-nyáron tart. Gyakran halljuk külföldiektől és olvassuk is, hogy már nálunk is van számukra tanulmányoznivalé. Az a türelmes művelődéspolitika, amely az elmúlt éveket jellemezte, szélesre tárta a kapukat. Nem avatkozik bele művészeti stilusok vitájába. De a jé gyógyszereknek is vigyázni kell a mellékhatásaira. Gyakcan találkozom szinháznézőkkel, akiknél olykor bizonytalanságot érzek, amikor a véleményüket megfogalmazzák.