MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/609

Go 1 ^ vezető tisztségben. Különös ellentmondás ez utóbbi, mert miközben bizonyos pályák elnőiesednek, még ezzel sem áll arányban a női vezetők számának nö­vekedése. Ebben a GYES-nek éppúgy szerepe van, mint a még létező konzervatív fölfogásnak: a nőkkel ele­ve nem úgy számolnak, mint lehetséges vezetőkkel. Egyes területeken nem tervezik kellően az után­pótlást, pedig a jelenlegi vezetők közül sokan majd­nem egyszerre kerülnek majd nyugdíjba. Sok még az esetlegesség, a véletlen is a funkcióba állításnál. Gyengeségeinket többnyire még mindig a szubjektivizmus okozza, nem az illető vezető ké­pessége, rátermettsége a döntő, hanem az, hogy kik ajánlották, vagy csak a korábbi érdemeit nézik. A kádermunkában tapasztalt mulasztásokat nem vizs­gálják mindig és mindenütt kellő alapossággal, sze­mélyi felelősségre vonást szinte alig kezdeményez­nek pártszervezeteink, ebben a Budapesti Párt­bizottság sem mutatott példát. Káderpolitikai elveink alapján az állami személy­zeti munka is fejlődött, pártirányítása javult. A sze­mélyzeti munkát végző apparátus fölkészültebb. A személyzeti munkában azonban gyakori a szakmai adottságok túlértékelése és a politikai követelmé­nyek elhanyagolása. A vezetőképzésben és -tovább­képzésben sok a kezdeményezés, de nem mindig érvényesül még az az elv, hogy minden vezető terü­letének elsőszámú káderese is. Gyakori, hogy nem a felelős állami, gazdasági vezetőt, hanem a személy­zeti vezetőt számoltatják be a terület káderhelyze­téről. A személyi kérdésekben a szakszervezet, de a KISZ véleményezési jogának gyakorlása sem meg­felelő még. 5. A párttagság fegyelme, a fegyelmi munka A Budapesti Pártbizottság 1979-ben külön napi­rendként is megvitatta a fővárosi párttagság fegyel­mi helyzetét. A Budapesti Párt-Végrehajtó Bizottság és az irá­nyítása alatt működő pártszervek, -szervezetek 1975—79. július 31-ig 5 865 párttagot vontak fele­lősségre, mert nem teljesítették a Szervezeti Sza­bályzatból rájuk eső, önként vállalt kötelezettségei­ket. A budapesti pártszervezetekben évente ezer­ezerkétszáz párttag ügyében kellett fegyelmi dön­tést hozni. Ez a szám a párttagságnak mindössze 0,5—0,6 százaléka. A pártfegyelmi büntetésben részesültek aránya kerületenként eltérő. A pártfegyelem javult az utóbbi években. Ennek ellenére terheli közéletünket néhány olyan figyelem­re méltó jelenség; amely a párttagok mulasztásai­ból, vétségeiből ered. Ilyenek: az állampolgári köte­lesség elhanyagolása, a jogok és kötelességek össz­hangjának hiánya, politikai, erkölcsi és anyagi kár­okozás, a lazaságok, a fegyelmezetlenségekkel szem­ben elnéző magatartás, a felelősségre vonás hiánya. A nyilvántartás és ellenőrzés helyenkénti fogyaté­kosságai kínálják a szabálytalanságok elkövetésé­nek lehetőségét. A párttagok körében is tapasztalhatók az anya­giasság különböző formái. Az állami eszközöket egyesek saját céljaikra használják. Előfordul a mun­kaidő alatt végzett magánmunka, hogy egyesek a munkaköri kötelességüket csak külön juttatásért végzik el. A környezet kritikátlansága, az elnézés, engedékenység és az igénytelenség is sok fegyelme­zetlenség forrása. Előfordul, hogy a kommunisták nem állnak ki a marxizmus—leninizmus eszméi mellett, és nem kép­viselik megfelelően a párt politikáját. Helyenként antimarxista írásokkal és nézetekkel is megbékél­nek, kerülik a vitát, az összetűzéseket olyan fóru­mokon is, ahol a párt politikáját, világnézetét nyíl­tan vagy burkoltan támadják. Így az a látszat kelet­kezik, mintha a jelenlevő párttagok azonosulnának a marxizmussal szemben álló nézetekkel. A határozatokhoz való viszony, a szocializmus esz­méje melletti kiállás a párttag megítélésének fontos kritériuma. Több fegyelmi ügyből levonható a kö­vetkeztetés: különböző állami, gazdasági, politikai tisztségben dolgozó kommunista nem mindenkor alapozza munkáját a párt és a kormány határoza­taira, sőt az ettől eltérő gyakorlatra kibúvót, ma­gyarázatot keres és gyakran talál is. Az ilyen veze­tői magatartást bátorítja a laza, következmények nélküli ellenőrzés, a rendeletek és törvények bürok­ratikus értelmezése, a jogászkodás, az indokolatlan és tartalmában valójában antihumánus nagylelkű­ség, a korábbi eredmények túlzott tisztelete. A Fegyelmi Bizottság többször tapasztalta, hogy erkölcsileg, emberileg gyenge jellemű, vezetésre al­kalmatlan személyt állítottak funkcióba. Az elvte­len személyi kapcsolatok még mindig sok kárt okoz­nak közös ügyünknek. A Budapesti Pártbizottság Fegyelmi Bizottsága fontos feladatának tekintette, hogy segítse a XI. kongresszuson megfogalmazott nagyobb követel­mények helyes értelmezését, a pártfegyelem erősí­tését. A XI. kongresszus óta tovább fejlődött a fegyel­mi munka színvonala. A fegyelmi bizottságok, a fe­42

Next

/
Oldalképek
Tartalom