MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/586

£$G hanem a szolgáltatás — kereskedelem, vendéglátóipar — jellemzője is. A munkáltatók továbbra is több munkaerőt igényelnek, mint amennyi van. A bejelentett munkaerőigények változatlanok. Budapesten a munkaképes korú lakosság, s az aktív keresők száma csökkent és a VI. ötéves terv végéig még csökkenni fog. A mozgósítható munkaerő feltárása vontatott. A főváros munkaerő-ellátásában mindig nagy szerepe volt a napi és a heti ingázóknak. Az utóbbi tíz évben azonban a bejárók száma nem nőtt érdemlegesen. Jelenleg 40 000 fővel kevesebb a foglalkoztatottak száma, mint négy évvel ezelőtt. Az iparban foglalkoztatottak száma 71 000 fővel csökkent. Változott a foglalkoztatási szerkezet is. Az infrastrukturális ágazatokban dolgozók száma nőtt, de ennek ellenére is létszámhiány van. A kereskedelemben, különösen az élelmiszer-kiskereskedelemben a legnagyobb a létszámhiány. A városi közlekedésben a járművezetők, a postánál az alkalmazottak és a kézbesítők hiánya jelent gondot. Általános probléma mindenütt a szakmunkások hiánya. A minisztériumokban, a tanácsoknál csökkent, míg a háttérintézményeknél, tervező, kutató, a felsőoktatási intézetekben a szükségesnél jobban növekedett a létszám. Az elmúlt években az országos és a fővárosi szükségletek kielégítésére szaporodtak a különböző vidéki vállalatok, tsz-ek budapesti irodái, kirendeltségei, egyesülései, intézményei, amelyek sok fővárosi munkaerőt kötnek le. Az iparban a létszámcsökkenés meghaladta a tervezettet, nyolcszázalék helyett tizennégy százalék lett. A spontán hatásokat nem tudták megszüntetni. Ennek következtében egyes területeken a termelésben zavarok keletkeztek. Nem sikerült a műszakszámot növelni, a műszakpótlék bevezetése csak a csökkenést állította meg, de ezt sem minden területen. Az iparban a munkaerőhiány miatti feszültségeket alapvetően az növeli, hogy a munkahelyek száma nem csökkent. A telephelyek megszüntetése, összevonása igen lassú. A vállalatok többsége az új gépek, berendezések üzembe állítása ellenére továbbra is használja a régi, elavult gépeket. A teljesítménybérben dolgozók száma ugyan növekedett, alacsony azonban a műszaki normák aránya. A normáknak a munkaszervezésben betöltött szerepe nem kielégítő. Kevés a jól képzett, megfelelő gyakorlattal rendelkező normás. Az utóbbi időben a normaapparátusokra nem fordítottunk kellő gondot. Budapesten is az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy egyszerre van valós munkaerőhiány és házon belüli kihasználatlan munkaerő. A bér- és keresetszabályozási rendszer módosítása során a bértömeg-gazdálkodás bevezetésével a vállalatok létszámnöveléseit sikerült fékezni, de az önmagában nem oldja meg a gondokat. A munkaerőmozgás iránya és a népgazdasági érdek közötti összhang nem érvényesül kellően. Az eddigi intézkedések; a kötelező munkaerő-közvetítés, egyes adminisztratív munkakörök létszámfelvételi tilalma, a munkaerőmozgást csökkenti, de a társadalmilag szükséges átcsoportosítást nem oldotta meg. A fővárosban a vállalatok közötti tervszerű munkaerő-átcsoportosításra csak néhány esetben, akkor is a vállalatok átadásával került sor. A telephelyek megszüntetésénél vagy vállalati összevonásoknál a munkaerőmozgás a kereslet miatt eltér a céloktól. Az ipari szakmunkás-utánpótlás is évről évre nehezebb. A vállalatoknak nagyobb gondot kell fordítaniuk a munkakörülmények javítására, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, a szakmák vonzóbbá tételére. Ebben nagy szerepe van az anyagmozgatás gépesítésének, a monoton szerelési munka automatizálásának, a kisgépesítésnek és a nehéz körülmények között végzett munka nagyobb erkölcsi-anyagi elismerésének. A vállalatok belső érdekeltségi rendszerük kidolgozásában jobban differenciálták a béreket. Erre utal, hogy a nehéz, egészségre ártalmas fizikai munka, a bonyolultabb szakmunkát igénylő területeken dolgozók nagyobb bért kaptak. A fizikai munkások átlagbér-növekedésének üteme általában meghaladta a nem fizikai dolgozókét. Előtérbe kerültek és erősödtek a bérezésben a helytelen nivellálási törekvések is, az egyenlősdi. A munka szerinti differenciált bérezést és a munkaerővel való helyes gazdálkodást nem sikerült a kívánt módon megoldani. A helyes, de egyedi kezdeményezések a fővárosban sem váltak általános gyakorlattá, még a hasonló tevékenységű üzemekben sem. A Budapesti Pártbizottság a főváros munkaerőhelyzetével testületi üléseken és különböző aktívákon többször foglalkozott, kereste a megoldás módját, de a gazdasági céljainkkal összefüggő munkaerő-gazdálkodás megteremtése az eddiginél nagyobb erőfeszítést igényel. 4. A szocialista munkaverseny A szocialista munkaverseny tartalma és formái tovább fejlődtek. Javult a mozgalom szervezettsége, jobb a tervek és a vállalatok összhangja. Tovább 16