MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/585

6?b A dinamikus fejlesztési politikát folytató, a ter­melésük jelentős részét exportáló vállalatok közül néhány pénzügyileg nehéz helyzetbe került, hosszabb -rövidebb időre fizetésképtelenné vált. Nehezen tudták követni a nemzetközi piacon mind kiélezet­tebb versenyt és a nemzetközi valuták inflálódása miatti hazai devizaszorzók leértékelését. 1979-ben egy részük a közös erőfeszítések révén jobb helyzet­be került. A hazai vállalati fizetési és szállítási fe­gyelem sem kielégítő, ami rendkívüli módon zavar­ja a jól dolgozó vállalatok munkáját. A fővárosi vállalatok beruházásai az V. ötéves terv első négy évében megközelítették a 200 milliárd forintot. A budapesti ipari szervezetek beruházá­saiknak mintegy 45 százalékát ebben az ötéves terv­ben is vidéki ipartelepek fejlesztésére fordítják. A budapesti ipar átfogó és összehangolt rekonstruk­ciója viszont sem megfelelő tervvel, sem a meglevő anyagi lehetőségekkel nincs biztosítva. Kivételt képez néhány kiemelt nagyipari vállalat, amelynek rekonstrukciója eredményesen halad. A gazdaságosan értékesíthető termékek termelésé­nek, exportjának bővítésére, a budapesti trösztök, vállalatok, szövetkezetek hitelekkel, saját eszközeik­kel együtt — több mint 51 milliárd forint költséggel, 155-féle fejlesztést terveztek. Tizenhárom fővárosi székhelyű vállalat használja fel e hitelek kétharma­dát. A fejlesztési tervek összhangban vannak a ter­melési szerkezet korszerűsítésére hozott határoza­tokkal. A fejlesztések eredményeként nő az új gyártmányok termelésének aránya. Dinamikusabb a rekonstrukció, s ez gyorsítja a korábbi viszonyla­gos technikai, technológiai elmaradottság fölszámo­lását. 2. A kivitelező építőipar tevékenysége A Budapesti Pártbizottság az elmúlt években többször foglalkozott a főváros építőiparával és a komplex lakásépítés helyzetével. A Központi Bi­zottság 1978. októberi határozata után a fővárosban kommunista aktíván határoztuk meg az építőipar fel­adatait és konkrét javaslatokat dolgoztunk ki a minisz­tériummal és főhatóságokkal a közös tennivalókra. Az V. ötéves tervben minden eddigi középtávú tervhez képest nagyobb feladatok megoldására kellett vál­lalkoznia a fővárosi építőiparnak. A budapesti székhelyű építőipar az országosnak 45%-a. A főváros 57 százalékban részesedik a buda­pesti székhelyű építőszervezetek termeléséből, ez két százalékponttal kevesebb, mint 1975-ben volt. Építőipari szervezeteink 137 ezer főt foglalkoztat­nak. A vidéki munkavállalók száma 65 ezer, amely­ből naponta 23 ezer dolgozó ingázik. A vidéki építőipar szerepe nagyobb lett a főváros­ban, mint a korábbi években bármikor volt. Helyzetünkre jellemző, hogy már a tervet nagyobb igényekkel kezdtük, mint amennyi építőipari kapaci­tással rendelkeztünk. Az igény és a teljesítőképesség közötti különbségek tovább fokozták a meglevő feszültségeket. A budapesti építőipar termelésének eredményessége elmaradt az országos átlagtól, egyebek között a termelő berendezések kihasz­nálatlansága, szétforgácsoltsága és szervezetlen­ség miatt. Az építőiparnak változatlanul két gyengesége van: a nem kellő minőség és a termelés ütemtelensége. Az építőipari tervezésben, a város­kép esztétikai alakításában is gondokkal találko­zunk, csakúgy, mint a beruházások tervezésénél és kivitelezésénél, az ésszerű takarékosságnál. Az építőipari munka szervezettségének színvona­la vállalatonként eltérő. Más a hagyományos mó­don építkezőknél és más a házgyári termékek szere­lését végző vállalatoknál. Más az állami vállalatok­nál és más a szövetkezeteknél. A magas színvonalú technológiai üzemszervezés csak az elmúlt évek­ben kezdett elterjedni, de megtalálható még a szer­vezettség alapelemeit nélkülöző munka is. Sok a ki­eső idő, a munkaórák 20 százaléka elvész. Ez össze­függésben van a munkaszervezés alacsony színvo­nalával; azzal, hogy az építőszervezetek egyidejű­leg sok helyen dolgoznak, erejüket szétaprózzák. Az V. ötéves terv idején a fővárosban felépül számos létesítmény. Több lakást, gyermekintézményt, termelőüzemet adtak át az építők, mint korábban. A lelkiismeretesen végzett munka azt eredményezte, hogy javult a minőség is, ezt segítette, hogy jobb az építőanyagok, szerelvények minősége és az ellátás is, így ma már többségében nem a felhasznált anyago­kon múlik a hibamentes építés, hanem elsősorban em­beri tényezők, hozzáértés, fegyelem függvénye. Azzal is számolnunk kell azonban, hogy az építőipar sok­féle vállalatból áll, illetve sokféle szakvállalat közre­működésével dolgozik. Ezek jórészt más-más fel­ügyelet alá is tartoznak és a köztük való együttmű­ködés sem mindig kielégítő. 3. A foglalkoztatottság és a főváros munkaerőhelyzete Az V. ötéves tervben tovább szaporodtak a ko­rábbi években kialakult munkaerőgondok és ebből eredő feszültségek. De ez nemcsak az ipar gondja, 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom