MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/584

5& helyzetére, országos szerepére az elmúlt években ezekre a tényezőkre fordították fő figyelmüket. Az ipar termelési, ágazati és termékszerkezeti változását a központi fejlesztési programok határozzák meg. A gyártmányszerkezetnek vállalati kezdeményezésből eredő korszerűsítésében, a termékek számának csökkentésében, a gazdaságos, jó minőségű, versenyképes áruk arányának növelésében, az elavult, gazdaságtalan termékek megszüntetésében a budapesti ipar nagy erőfeszítéseket tett, amelyet több korszerű termék, magasabb színvonalú technológia és üzemi rekonstrukció jellemez. A termékszerkezet korszerűsítésében elért eredményeinket kezdetinek tartjuk. Ez a munka nem kapott olyan helyet az irányító szervek, a vállalatok munkájában, mint ahogy azt a népgazdaság helyzete, gazdaságpolitikánk indokolja. Sok gondunk van a termelés minőségi színvonalával. A könnyűiparban a gyenge minőségből eredő veszteségek aránya meghaladta a vállalati eredmény tíz százalékát. Ezek elsősorban az alapanyagok változó minőségéből, több területen pedig a technológiai eljárások alacsony színvonalából, a dolgozók szakmai munkájának gyengeségéből adódnak. A gépiparban és vegyiparban az átlagosnál kisebb a termékek minőségi hibáiból eredő veszteség, ez a vállalati eredményhez mérten 0,4 és 1 százalék között változik. A gépipari termékek exportját — a nem megfelelő műszaki színvonal mellett —, ma még a javító és szervizhálózat hiánya is hátráltatja. A minőségi kifogásoknak évek óta mintegy 40 százaléka a technológiai fegyelem megsértéséből, 25 százaléka a hanyag minőségellenőrzésből, 15 százaléka csomagolási és szállítási, 10 százaléka anyag, 10 százaléka pedig egyéb hibából ered. Az ésszerű és eredményesebb gazdálkodáshoz az iparvállalatok éves takarékossági tervet készítettek. Az utóbbi két évben a vállalati tervekben is nagyobb szerepet kapott az energiával, anyaggal és munkaerővel kapcsolatos takarékosság. Ezek megvalósítása hozzájárult a gazdaságosság növeléséhez, az energiaköltségek csökkentéséhez, az importanyagok megtakarításához, a munkaerő jobb felhasználásához. E területen az eredmények ellenére további tartalékaink vannak, amelyeket célratörőbb takarékossági tervekkel és intézkedésekkel, a dolgozók mozgósítása útján tárhatunk fel. A vállalati készletek — különösen 1978-ban — túlzottan nőttek. Ennek okai a bizonytalan anyagellátásban, a hiányos választékban és a gyenge minőségben keresendők. A készletező vállalatok között nem kellő az együttműködés, s nincs olyan országos szervezetünk, amelynek pontos adatai lennének a vállalatoknál heverő tartalékokról és így nem is biztosítható azok cseréje, eladása. A gazdaságszervező munkánk programjában a munka- és üzemszervezés, a szervező tevékenység, a normák és teljesítménykövetelmények korszerűsítése, a teljesítménybérben dolgozók számának növelése, a szükséges feltételek megteremtése szerepelt. Az ágazati minisztériumok kötelezővé tették, hogy a vállalatok középtávon, terveik részeként, szervezési programot is készítsenek. A feladatok jó teljesítését azonban gátolta, hogy a szervezési tervek nem a fő kérdéseket foglalták össze és kevés üzemi szakembernek van megfelelő szervezés elméleti képzettsége és ehhez szükséges gyakorlata. Ennek ellenére az utóbbi években a munka- és üzemszervezésben előbbre léptünk. A nagyobb követelményekhez a budapesti szervező intézetek és szervezőik jobban alkalmazkodtak. Ma már több az olyan szerződés, amelyben a szervező intézetek díjazása a valóságos eredménytől függ, eltérően a korábbi évek gyakorlatától, amikor hiányzott a kellő érdekeltség. A tapasztalatcsere azonban nem kielégítő, még a hasonló jellegű vállalatok között sem. Ennek az anyagi érdekeltséggel és nem egyszer presztízskérdésekkel összefüggő okai vannak. Több vállalat élt azzal a lehetőséggel is, hogy külföldi szervezőket foglalkoztasson. Az önálló külkereskedelmi jogú ipari vállalatok tevékenységében továbbfejlődtek azok a módszerek, amelyek hosszabb távon is biztosíthatják az eredményes kereskedelmi tevékenységet. Jól szolgálták külkereskedelmi mérlegünk javulását a közös vállalatok, a fővállalkozási tevékenység szervezése komplett berendezések, rendszerek szállítására. A vállalatok sokat tettek a gazdasági helyzet javításáért, rövid és hosszabb távú intézkedéseket dolgoztak ki az export gazdaságosságáért. A fejlődés ellenére a külkereskedelmi és a termelő vállalatok kapcsolatának még mindig sok a gyenge pontja. Lassú az információcsere, nem elég színvonalas az ármunka és az exporttervek egyeztetése. 1975 óta változás tapasztalható a kutató-fejlesztő tevékenységben. A vállalati fejlesztő szervezetek munkája tervszerűbben kapcsolódik a gyártmányés gyártásfejlesztéshez. Ebben is érezhető a gazdálkodás irányításának, körülményeinek átrendezése, a jobb minőségre, hatékonyságra való törekvés. Általában gyorsult a tudományos eredmények alkalmazása a termelésben, de még ma is fékezi ezt a kutatóintézetek és a termelővállalatok között meglevő távolság. 14