MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/247

- 577 teremteni, amelyben a művészek érzik, hogy igenis, nekünk ez kell! Megengedjük a semlegességet, sőt a jóindulatú semlegességet még el is ismerjük, de nekünk elsősorban ilyen müvek kellenek! Világosabbá kell tenni a légkört, az atmoszférát, hogy a müvészekx ne féljenek a sznoboktél, ne féljenek attől, hogy a sznobok nem tartják művésznek azt, aki világosan, egyértelműen politizál, - hogy a művészek ne féljenek attól, hogy a sznob művészeti közvélemény esetleg sematikusnak tartja őket. Sokkal világosabban ki kell mondanunk és hangoztatnunk kel 1 azt, hogy a szocialista művészet, a realista művészet soha nem kompromittálódott még abban a néhány esztendőben sem, amelyet sematizmusnak nevezünk. Ott bizonyos közhelyek, bizonyos egyszerűsítések, vulgarizálások kompromittálódtak, - a művészet, a szocialista művészet és a szocialista realizmus sohasem. Nagyon jó légkör van ma az alkotó művészek számára. Olyan jóx az, amikor nagyon sokan sok esetben ki merik mondani, azt merik mondani, hogy rossz a közérzetük. Ez furcsa paradoxon, de igy van! Tehát bátoritani kell őket, hogy merjék kimondani azt, ha jól érzik magukat, mert a rossz közérzet divattá vált és ebből elég jól meg lehet élni. /Derültség./ Mondom: következetesebbnek kell lenni! Ma és tegnap itt szó esett - Kádár elvtárs is beszólt, - a közérthetőség, az érthetőség kérdéséről. Valóban nehéz dolog közérthetőnek lenni olyan történelmi korszakban, amikor az emberek műveltsége között óriási szakadékok, különbségek vannak/